Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-28 / 13. szám

gyermekek ajkán fölcsendül a Kim ír Szénről szóld dal, radd tapsvihar töltötte be a színházat. Koreai gyerme- Kék énekelnek, akiknek szülei otthon az egész vil-ég számára példát mutatnak hősiességükkel, s a szabadság iránti olthatatlan szere tetűkkel, koreai gyermekek, akik innen, Budapestről üzenik szüleiknek,testvéreiknek,népüknek: együtt küzdik velük a harcot. Az énekkart Ho Man 3zu VII. osztályú tanuld vezényelte, s a kis karmester pálcája alatt diadalmasan zengtek a koreai népdalok, a koreai ifjúsági induld, s végül tiszta, csengő magyar, sággal: "Rákosi elvtérs, népünk ma erős vár..."

Az országszerte uj életre kelt régi népi játékok kivirágzásénak nagyszerű példája a felsőtérkányi népi együttes lakodalmasa. A játék olyan, amilyen a régieké volt, de szereplői magátdlértetődő módon köszöntik egymást "szabadság!"-gal. A vőfély, a násznagy, a vőlegény tánca már nem a régi nép érzéseit, hanem az ujarcu falu életkedvét, felszabadult örömét, vidámságát sugározza.

A hét mindegyik estéjén újabb és újabb együttesek mutatkoztak be, hirt adva hazánk legtávolabbi tájainak megváltozott, megszépült életéről is.

Egy kérdés, egy gondolat foglalkoztatott végig az utón. A Hajdúságban utaztunk, Tiszasasvéri felé, a Keleti Főcsatornához, hogy megnézzük az első hazánkban dolgozd lépegető ekszkavátort. Talán furcsa, s nem is

nagyjelentőségű kérdés, vájjon milyen messzire látni ennek a 170 tonnás óriásnak, a "Május l"-nek a kezelőfülkéjéből? Választ csak olyan ember adhat, akinek parancsára munkába indul a mozgó gyár, hogy egy nap alatt 500 ember munkáját végezze el.

Ki válaszolhat a kérdésre ? Fehér János, a főgépész, munkaérdemrendes sztahanovista. Tatabányáról került ide. Őt kérdezzük: - Nagyszerű érzés lehet ilyen « gépnek parancsolni!?