Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-28 / 13. szám

Mosolyogva feleli: - Én meg nem akartam idejönni... Elmeséli, hogyan történt. Tatabányán felhívták az igazgatóságra s arról beszéltek, hogy a Szovjetuniótól ajándékba kaptunk egy lépegető ekszkavátort.A Keleti Főcsatornánál dolgozik majd a Hortobágyon.- No, hát amellé kellene adnunk valakit - mondja az igazgató. - Lelkes, jó szakembert, szorgalmas, megbízható munkást... Magára gondoltunk.

Fehér Jánosnak nem nagyon tetszett a javaslat. Tatabányán már"megmelegedett". A munka egyre jobban megy, munkatársai szeretik - miért menjen el éppen most máshová?... Kétnapi töprengés után - nehéz szívvel bár -,de mégi3 elvállalta a megbízatást. - Csak becsületből - mondta. Az igazgató mosolygott: - Majd elválik.

Igen, csak becsületből vállalta el, de már az utón elhatározta, hogy igaz becsülettel dolgozik majd.

Aztán,hogy megérkezett,többé nem kellett biztatnia magát. Saját szavaival szólva: "Elfogta a lázas öröm." Mert ilyen gépnek parancsolni valóban nem mindennapi feladat...

Az' ekszkavátor megmozdul. Nyoméban viz szökik fel s a hatalmas talpakon emelkedve a gép roppant törzse néhány méterrel odébb uj állást foglal.Mintha az óriási talpak egy nagyobbacska házat emeltek volna a magasba.

Fehér János elmond ja, hogy szovjet mértékkel mérve ez az ekszkavátor kis gép.Puttonya "csak"

Épül a tiszalöki vizmü