Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-06-20 / 25. szám

í-letét, családját, otthonát megtépte a két világháború. Két gyereket nevelt fel. A harmadik - sorrendben első - 1915-ben halt meg, egyéves korában. Háború volt, az orvosok bevonultak,másodpercek,ha jutottak a nyilvános rendelőkben a kispénzű betegnek. Kinek fájt az a toroktályogos kisfiú, aki egy éjjel a második gyerekével várandős anyja ölelő két karjában hűlt ki reggelre merev kis halottá?...

A férje 19t5• tavaszán halt meg tüdőgyulladásban. Az öreg falusi orvos - maga is barátját gyászolta a halottban - kétségbeesetten hajtogatta: "Hiszen, ha nincs ez az átkozott sötétség! Ha villanynál látom az arcát első este,amikor rosszul lett! Felismertem volna a betegséget."

Gyűlöli a háborút, gyűlölte már azelőtt is. Mikor a harmincas évek derekán az újságok lapja ismét a puskapor szagát kezdte lehelni, egyre komorabbá vált, egyre kétségbeesettebben figyelte az egymásratorlddd vészfelhőket az égen. Honnan, honnan ezek a fellegek1 S csak marcangolta magát a kérdéssel: mit követtühk el, mit követtem el ón magam is,hogy újra ez a rettentő csapás fenyeget? 3 mikor a fia érettségizett, a legmeghittebb beszélgetés drága dráján, nevelése utolsd ecsetvonásaként elmondta, milyennek képzelte mindig a háborút: ül egy ember a gépfegyver mögött, egy másik meg rohan felé: soha nem bántották,mégcsak nem is látták egymást; és most szorongva, iszonyatosan félnek egyroástdl; és megölik egymást. Őrület, minden érzésnek, az értelemnek, az emberségnek a megcsúfolása a háború.

Nem politizált soha. Igazságos, okos embernek ismerte mindenki. Ismerősök, rokonok, szomszédok közt évek dta ő volt a hagyományos békebird. Hitt benne,hogy minden vitás ügyben középütt valahol ott van a mindkét felet kielégítő igazság, csak meg kell keresni. Bár éppen azokban az időkben ezt a hitét az élet aprd tényei kicsit kikezdték. íme az egyik nevezetes Ítélete: A nyugatrdl hazajött tanácsosné megtalálta a függönyrudja felét a házmesteréknél. A házmester - asztalos a szakmája - a törött félrudhoz másik falet esztergált magának a gyárban és feltette a rudat az ablakára. A tanácsosné igazsága Így hangzott: vesz uj függönyrudat magának, 3 a házmester fizesse ki a felét.Az aez.szony viszont Így Ítélt:azt a szemétbe hullott félrudat,ha más találja meg, eltüzeli. Fizesse meg a házmester a félrud súlyát tüzifaárban a tanáesőséknak.Nos, a tanácsosné dühösen