Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-06-20 / 25. szám

besepsrte a pár forintot, amit a házmester készségesen azonnal az asztalra tett, s vágigraérve az asszonyt, ezt I sziszegte: "És án még azt hittem, intelligens urinővel van dolgom!" Néhány éve, araikor a körzeti békebizottság megalakult, teljes egyetértéssel jelölték és választották meg elnöknek őt a lakótársai. Akkoriban történt, hogy egy nap röstelked­­ve és izgatottan kereste fel újságíró fiát. "Beszámolót kell tartanom a nemzetközi helyzetről. Megírtam az újságból, ahogy tudtam...Átnéznéd?" S attól fogva mind 3ilrübben jelentkezett kérdésekkel. Az egyik békekisgyülésén azt mondta valaki: "Én sehogy­­sem értem: nekünk azt mondják, hogy igy többet termelj, úgy többet termelj,véded a békét vele. Amikor meg nyugaton sztrájkolnak, ünnepeljük őket. A termelés az termelésiem? A termelés az mindenhogyan a béke ügye,nem?" Akkor az asz­­aaony elmondta a rátoti fazekas esetét: Felrakta a fazekait kiskocsira,hogy vásárra vigye. Egyik fiát a rudhoz, mási­kat a kocsi hátuljához állította. "Na,húzzátok!" Húzta ez is, az is, a kocsi nem mozdult. "Na, toljátok akkor!" Tol­ta ez is, az is, a lcoc3Í persze nem mozdult. "Mert, aki elől áll, annak huzni kell, aki meg hátul, annak tolni,ak­kor megy a kocsi!" És megmagyarázta, hogy a termelés nem ugyanazt Jelenti nálunk, mint odaát. Hol volt már az az idő, amikor önmagát marcangolta,hogy mivel okozta maga is a háborút? A lánya üzemének kerti ün­nepségén, most egy éve, felismerte az egyik katonaruhás fi­atalemberben az egyik legkedvesebb kollégát: "Hát maga is bevonult,Sanyi?"...Olyan vidám volt az az este, fiatalok között. Tervek, tervezgetések- "beiratkoztam az esti egye­temre", "az ötéve3 terv végére...", "a második ötéves terv­ben" - milyen szép életük is van ezeknek a mai fiataloknak! S akkor megjelenik ez a kedves, mosolygószemü gyereknyi mérnök - hadnagyi csillagokkal a vállán. "Pedig azt hiszem, néni, hogy bent is maradok. Megszerettem. Szép hivatás". "Szép? Hivatás?" "Hogyne. Megvédeni mindezt". És kőrülmu­­tatotta lampionokkal feldíszített kertben:igazi szép nyár­ele ji este, igazi békés este volt, olajfa és jázmin illatút hozta a szél, bogarak kergetőztek a lámpák körül, táncolt a fiatalság. Hónapokkal ezután történt. A kisebbik unoka tanult.Egy­szerre felnézett a könyvből a vacsorához terítő asszonyra: "Nagymama, az egri nők is békeharcosok voltak?" 0, a csacsi gyerekl Most kezdje magyarázni, hogy a békeharc...Kel volt az még az egri nők idejében! "Ó, csacsi gyerekem..." Hirte­len elakadt. Valóban, mi is késztette az egri nőket - anyá­kat és nagyanyákat, mint ö maga - hogy forrd szurkot hord-

Next

/
Thumbnails
Contents