Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-23 / 21. szám

- 11 -ja. - Jelesen végeztem az egyetemet. Utána nyolc évig dolgoztam fizetés nélkül. Sokszor annyi pénzem sem volt, hogy villamoson utazzam a klinikára. Télen hideg albérleti szobában laktam.

A régi névjegyzékben a szézötvennyolcadik orvos Gömöri Fái. Nem volt nehéz a nyomára akadni. A fiumeiuti III.sz. belklinika kapuján találkozunk a nevével: igazgató dr.Gömöri Pél egyetemi tanár. Gömöri Pál sorsa csak annyiban különbözött a többiekétől, hogy ő kutatóorvos szeretett volna lenni. De 5 is ott kötött ki, ahol a többiek. Állást kapott egy klinikán - fizetés nélkül..."A kutatómunka számomra a felszabadulásig vágyálom maradt. Ma klinikámon minden kutatómunka elvégzésére alkalmas laboratóriumot rendezett be kormányunk. S a tudományos munkát végzó orvosok külön prémiumot is kapnak. Ilyen körülmények között nemcsak gondtalanul, hanem örömmel, lelkesen lehet dolgozni'».

Frenreisz István, a Korányi-kórház főorvosa is ott szerepel a két évtizeddel ezelőtti könyörtelen orvosok jegyzékén. Frenreisz István 1932-től 12 éven át fizetés nélkül dolgozott, jóllehet 1937-től mér osztályvezető tanársegéd volt.

"Az a szokás volt akkoriban - emlékezik vissza Prenreisz főorvos, - hogy aki több esztendőn ét fizetés nélkül dolgozott a kórházban, az "különszobás" betegeket kapott. A különszobékban a gazdag betegek feküdtek, tehát valóságos főnyereménynek számított, ha egy fiatal orvoß a különszobés betegeket kezelhette. Bármilyen szégyenletes is ma viszszagondolni rá, de mindegyikünk arra számított, hogy a jómódú betegektől "leesik" némi kis borravaló, boritékpénz.

Sok fiatal orvos szeretett volna megnősülni, családot alapítani, de nagyon kevesen tehették meg."

Frenreisz István büszkén mutatja meg a kórház uj röntgengépét, az épülő tüdőbeteggondozd helyiséget, a gazdag könyvtárat, és közben kutatómunkájáról beszél. Tizenegy tudományos munkát készített a felszabadulás óta.

Az orvosok, akiket meglátogattunk, nagy érdeklődéssel nézegették a névjegyzéket és felismerték a nevek között régi évfolyamtársaikat, barátaikat. "Ez ma a balatonfüredi kórház igazgatója", "ő ma Sztélinváros főorvosa", "Káposztás! doktor, a harmadik kerület körzeti orvosa" - ilyen megjegyzések hallatszottak.A névjegyzékben szereplők közül 58-an igazgatók, főorvosok, 47-en szakorvosok, 42-en körzeti orvosok. "Állás- vagy fizetésnélküli" orvos egy sincs köztük. Az "állás-, illetve kenyértelen orvosok" ügyében a magyar nép döntött.