Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-23 / 21. szám

- 12 -HATON A FIÚ N AL

Hat fiút nevelt fel az öreg Kormos Illés. Valamennyi közül a legkisebb, a "kis Illés" legkedvesebb a szivének. 22 esztendős a"gyerek". Tavaly vonult be katonának. Tüzérnek, akárcsak annakidején az apja, meg a bátyjai, valamennyien. Ma van a "kis Illés" születésnapja. Ezért jött hozzá látogatóba az öreg, majd kétszázkilométeres utón zötykölődött a vonattal. Most itt áll a tábor zöld fenyőgalyakkal díszített kapuja előtt. Amikor megérkezett és elmondta, mi járatban van, egy őrmester rögtön pártfogásába vette. Megkereste a"kis"Illést s azután az öreget elvezette a látó-gatósétorba. A sátor mögött emberek voltak a tisztáson. Nagyon mulathattak valamin, mert igen-igen jókedvűen kacagtak. A sátor ajtajában, félrehúzva a ponyvát, ott állt a fia.

Az öreg odament eléje, megállt, végigmustrélta a "kis Illést" tetőtől talpig. Az arca piros, lebarnult alaposan. Fogyni nem fogyott, sőt talán még magára is szedett egy-két kilót. Az egyenruha jól áll rajta. Tiszta. A csizmája is jó. Foltozatlan, mint a gúnyája. Úgy látszik,nincs rossz sora. Lehet, hogy bevágódott valamelyik tiszthez puccernak ? Fene tudja, azt beszélik, ma mér nincs puccer katonáéknél. De akkor hogyan néz ki ilyen rendesen? Neki sohasem volt foltozatlan uniformisa. Hat kimenőruhája volt az egész ütegnek, abban mentek ki felváltva a városba, ha kimenőt kaptak.

Ifjú Kormos Illés mosolyogva állta az apja vizsgélódásét, meg azt, hogy megforgatja, megnézi a hátát is. Az öreg meg volt elégedve a mustrával. - Hát... meglátogattalak, hoztam a születésnapodra egy kis hazait.

A fia beinvitálta a sátorba, amelynek másik oldalén felhajtották a ponyvát. Mikorra az öreg szép komótosan letörülgette zsebkendőjével a széket és leült, egyszeribe tele lett a sátor. Katonák jöttek be, meg egy tiszt. - Gratulálni jöttünk Kormos bécsi - nyújtotta feléje a kezét a tiszt. Kormos zavartan, a botjára támaszkodva felállt. - Olyan fia van, hogy büszke lehet rál Közepes katonának indult, aztán mér a legjobbak között van. Vén Kormos Illés csak krékogott, köhécselt, kifújta az orrát. - - Hát...tüzér...mint az apja volt. A tiszt tolta alája a széket, hogy üljön le. As öreg nem akart. Ő ne tudná,mi a