Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-23 / 21. szám

- 7 -W W *

VALLOMÁS A HÁZÁRÓL

irta: Méray Tibor

Négy évvel azelőtt történt, külföldről jöttem haza, repülőgéppel. A gépen néhány nyugateurdpai utas is ült, dánok és hollandok. Majd mindegyiknek az ölében egy térkép hevert, Közép-Eurdpa mappája s a magasbdl a földet lesve, raegprdbáltak kiigazodni. Nem könnyű dolog az ilyesmi, 1500-2000 méterről a hegyek, s a városok nagyjábdl egyformák. Még a folydk nyújtják a legbiztosabb támaszt.

Feltűnt a Duna. Utitársaim ujja rábökött a térképre. "A Duna” - mondták majdnem egyszerre és biccentettek.Tárgyilagosan és szenvtelenül.

Nekem a szivem majd kiugrott a helyéből örömömben... Mit jelentett nekik a Duna? Egy kék vonalat a térképen, talán a Strausz-keringő dallamát, semmi többet.

Nekem mindent - azt jelentette: itthon vagyok, hazaérkeztem. És éreztem partjainak fövenyes homokját, vizének hűvösségét, hullámai simogatását - s utitársaim hidegen bólintottak: "A Duna".

Verssorok jutottak eszembe, a fasiszta pokolban elpusztult költő örökszép sorai:

"Nem tudhatom, hogy másnak a tájék mit jelent,

nekem szülőhazám/.•

...Itthon vagyok. 3 ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét i3, virágét is tudora,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az utón...

...Ki gépen száll föléje, annak térkép e táj,

s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály..."

"Ki gépen 3záll föléje, annak térkép e táj".S a térképet kutatd utitársakat nézve, titokban vizsgáztatni kezdtem magam, vájjon tudom-e valdban, hol lakott Vörösmarty Mihály - és gyerekes örömmel felelgettem önmagámnak,hogy láttam a kápolnásnyéki házat, ahol született, s hányszor elolvastam az emléktáblát a fehérvári ciszterci-kolostor falán: itt járt iskolába, és meg-raegálltam Pesten szobra mellett. És ahogy a repülőgép lassan, körözve lejjebb és lejjebb ereszkedett a budaörsi térség felett, úgy mormol