Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-09 / 6. szám
A HANGUNK ÁRULKODIK RÓLUNK Gyermekkori sírásunktól kezdve minden hangunk kifejez valami a hangulatunkról, az érzelmeinkről, sőt a személyiségünkről is. Dr. Judith Hall, a Johns Hopkins University pszichológia professzora ezeket mondja: ,,A hang sokkal többet árul el, mint maga az arc. Arcunkat tudjuk is ellenőrizni, mivel gyakran tükörbe nézünk, a hangunk azonban magában hordozza a misztérium elemét.” Az elmúlt tizenöt év során pszichológusok és szociológusok óriási mértékben kezdtek érdeklődni aziránt, hogy mi módon fejezzük ki magunkat. Meglepő eredményeik közül néhány a következő: A Harvard University pszichológusa, Robert Rosenthal által vezetett kísérlet szerint azok az orvosok, akik haragos módon próbálták kezelni az alkoholistákat, kevesebb eredményt értek el, mint akik szelíden beszéltek velük. Más adatok kiderítették, hogy a hang remegni kezd, amikor valaki hazugságot mond. Frank Trimboli, a University of Texas pszichológusa doktori disszertációját erről a tárgyról írta és erre a következtetésre jutott: „Befelé forduló emberek egy kicsit finomabban beszélnek, mint a kifelé fordulók, és azok az emberek, akik emelkedett hangulatban vannak, magasabb hangon szólnak, mint a depresszióban levők.” *** KÉRDÉS — Egy férfival lakom együtt, de rájöt tem, hogy rajtam kívül még egy tucat,,felesége” volt azóta, hogy első felesége otthagyta. Azért hagyta ott, mert állandóan ütötte-verte és ezt nem bírta tovább elviselni. Azután másik nővel állt össze, akinek tizenhárom éves leányát is molesztálta, de az anya ezt nem engedte meg. Ez a férfi nekem soha nem ad, csak mindig követel. Emellett engem is ttt-ver és állandóan hazudik. Sokszor jár lóversenyre és más hazárdjátékokban is résztvesz. Nem tudom, mit csináljak nehéz helyzetemben. VÁLASZ — Kár, hogy korábban nem érdeklődött a férfi múltja felől, mert akkor biztosan nem állt volna össze vele. Aki durva volt az első feleségével szemben, az nemigen változik meg később sem. Aki nőcsábász volt régebben, az ugyanazon az úton jár később is, hacsak valami nagy változás nem történik az életében. Bármennyire is össze van kötve a férfival, legjobban teszi, ha külön útra tér. Azután pedig nem ugrik bele újabb kalandokba, mert esetleg még roszszabbul járhat. Ön boldogságot keres az életben, és azt írja, hogy inkább szenvedésben és csalódásban van része állandóan. Részben ön is oka ennek, mert nem volt körültekintőbb és óvatosabb. TERSÁNSZKY ÉS A GRÁNÁT (Folytatás a 10. oldalról) egy gyerekkori cimborám, később katonatárs az olasz fronton, talán 1917-ben. Illő fölkeresnem. Néhányszor megfordult nálam az Avar utcában, s mindmáig csupán ígértem a viszontlátogatást. A községi orvos másnapra vállalta a fuvart, írónak és kultúrotthonomnak kijáró tiszteletből. Majd fekvéshez cihelődtünk, szélnek eresztvén a többi vendéget. A siller, amit literszám ürítettünk, hamar álomba ringatott. S hamar is ébredtem. Tersánszky már mocorgott a szomszédos ágyban, forgatva kopaszodó fején az éjszaka sem nélkülözött svájcisapkát. Ahogy észrevette ébredezésemet, felült tornagyakorlatából. — Te, én lempndok arról az egri találkozásról. Mentsél ki az orvosnál. Délre okvetlen Pesten a helyem. Van innen most valami busz a mezőkövesdi állomásra? Volt. És hiába marasztottam. Amikor pedig a főtéri buszmegállóban becsapódott mögötte a nyűtt Volán-járat ajtaja, sejtelmem sem volt a mába ívelő kis regényről, amelynek közbülső állomása Szentistván, záró fejezete pedig a kertes Dombrád-ház, Egerben. Ahol a kilencven felé ballagó, nyugállományú pedagógust, a Tersánszky emlegette nagybányai cimborát és katonatársat nemrég fölleltem, s aki üde-frissen idézi a múltat. — Rég láttuk már egymást József Jenővel, amikor az olasz frontra vezényelték az ezredemet. Kemény terep volt, mindenünnen lőttek bennünket. Azért valahogy álltuk a tüzet, sőt olykor góbéságra is telt kedvünkből. Még az első napokban történt, két fülhasogató ágyúzás közt, hogy elém áll egy frájter, akit talán a dekunggal örököltünk. Kezében piszkos boríték. Az előző, visszavont bagázs hagyatéka. „Valami bolondos kedvű tisztecskétől származik. A küldeményt ő címezte a váltótársaknak.” Feltéptem a kupertát, fénykép hullott ki belőle a fedezék szálkás asztalára. Hát persze! Ki más lehetne, mint édes _____________MAGYAR Hl KAIK)___________ r ^ erdélyi diákéveim bálákat végigmuzsikáló, anyám süteményét untalan felfaló József Jenője! Onnan néz rám, a fotóról, csakhogynem rátartin ölelve egy bedöglött, ménkő nagy ágyúlövedéket. Lábánál bajtársak. A fénykép hátlapján pedig hegyes ceruzasorok, rövid versezetbe szedve, szignálva. Örökségül hagyom rátok E talpraesett gránátot Egyétek nieg ha tudjátok Bele ne törjék a fogatok J. Jenő S még, másféle írás, más ceruza, kicsit fentebb: 28,4 angol hajógránát, ilyennel lőtték Triesztet, 1917. IX. 1... Moldvay Győző DEMOKRÁCIA, OH! (Folytatás 8. oldalról) egyenjogositása ügyében volt szépségkirálynők, újabb bérházcsoportok építéséről a polgármester, szóval olyanok, akiknek dunsztjuk sincs a kérdésről. Végül a közvéleménykutató irodák összegyűjtik a különböző oldalról összefutó állásfoglalásokat kor, nem, vallásfelekezet, pénzügyi állapot, foglalkozás és tanultsági fok szerint, mert igy jó, ha a legkülönböző oldalról hangoztatott vélemény érvényesül demokratikus szabadságban. Ettől alakul ki a szép nyugodt élet, amelyet élvezünk, a megelégedettség, sőt boldogság. Miként egykor, évezredekkel ezelőtt, a régi Görögországban, a demokrácia bölcsőjében. Igaz, hogy ma már ott sincs valami mindent elsöprő boldogság: a történelem viharai időközben elsöpörték. De hát mit érdekel ez bennünket? Ma már más időket élünk. Az ó-görögök korában a demokráciát ellenséges túlerő vette körül. Ma?... Az egész világ demokrata. MARGÓ Aggódás az aggodalom miatt Csaknem halálra fárasztottak már bennünket azok a tanulmányok, amelyek a hosszú élet, illetve rövid élet okairól beszélnek. Úgy találtuk, hogy a hosszú élet szabályai közül sok éles ellentétben van egymással, és amikor megpróbáltunk ezeknek a szabályoknak eleget tenni, akkor azt vettük észre, hogy túlságosan korán megöregedtünk. Mindenki tudja, hogy a feszültségek és a túlzsúfolt városi élet szennyeződései veszélyeztetik az egészséget, ezért kivándoroltunk a külvárosokba. Ott azonban azt mondták nekünk, hogy a külvárosi élet monoton egyhangúsága depressziót okoz és ez a depresszió csökkenti az életbenmaradáshoz szükséges akaraterőt. Ezért megint komolyan számításba keztük venni, hogy valami eldugott és magányos életet keresünk, mint amilyent a farmok kínálnak az embernek. Most azonban abba ütköztünk bele, hogy azok, akik magányos életet élnek, nem olyan hosszú életűek, mint akik forgalmasabb életuton haladnak. Már éppen azon voltunk, hogy észak Virginia egyik farmjára költöztünk és Washingtonban vállalunk munkát, amikor azt olvastuk, hogy Washingtonban sokkal rövidebb ideig élnek az emberek, mint máshol az országban. Manapság betegesen aggódunk emiatt és még inkább aggódunk azért, hogy beteges lesz az aggodalmunk. Ha most elérjük a 90. életévet, halálra rémülünk, mert semmi elképzelésünk nincs arról, hogy vajon helyesen éltünk-e ahhoz, hogy ilyen magas kort éljünk el. DERŰS SAROK Egy közismerten fösvény családról mesélték: Az apa kirándulni indul a fiával. Az ajtóból az asszony a férje után szól: — Aztán ne felejtsd el levenni a gyereknek a szemüvegét, amikor nincsen semmi látnivaló... □ — A szoba megfelel, kivenném. — De nő nem jöhet fel! — Férfi feljöhet? — Hogyne! — Akkor kiveszem a menyasszonyom számára. 11. OLDAL
