Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-02 / 5. szám
Thursday, February 2, 1978 MAGYAR HIRADO 19l OLDAL A „FEHÉR ARANY” HÁNY ELEFÁNT ÉL AFRIKÁBAN? NAIROBI, Kenya — Zoológusok és vadvédelmi szakemberek keresik a választ erre a kérdésre a Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet és a veszélyeztetett állatfajták megmentésére alapított bizottság megbízásából. Az elefántok megmentésére egész Afrikát átfogó tervet dolgoztak ki, mivel az illegális elefántcsontkereskedelem következtében tömegével mészárolják le az állatokat. A „fehér arannyal” való üzlet hivatalos adatai önmagukban is nagyon ellentmondásosak. A kelet-afrikai vámhatóságok (Kenya, Uganda, Tanzánia) például az 1974. év jelentette. Különösen nagy visszaesés figyelhető meg az ugandai elefántállományban. Nemrégiben az Uganda Institute of Ecology tudósai közölték, hogy 1975-ben a Kabalega Nemzeti Parkban már csak 2246 elefánt élt, a két évvel korábban összeszámolt 14,309-ből. Ennek a fenyegető helyzetnek az ismeretében rendelte el a Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet az Állatállomány pontos felmérését. A felmérés alapján az érintett államoknak konkrét akcióprogramot javasolnak a legnagyobb szárazföldi emlősállatok megmentésére. Az során Hongkongba kivitt elefántcsont mennyiségét 107 tonnára, ugyanakkor Honkongban a kelet-afrikai importot 461 tonnára becsülik! Honkong a kelet-afrikai elefántcsont hagyományos piaca, 1975-ben már ötszáz tonna elefántcsontot vásárolt fel — ez kereken harmincezer állat pusztulását uttörőmunkát Tanzániában már megkezdték. A Selous vadvédelmi parkban, amely a Dunántúlnál nagyobb területen fekszik, a hetekig tartó munka során mintegy 88,000 elefántot számoltak össze. Szakértők Tanzánia elefántállományát több mint félmillióra becsülik. ANGOL SZÍNFOLTOK KÍSÉRTETEK LONDON — „Amikor a tizenkettedik ütés is elhangzott, a szomszéd szobában kinyílt a szekrény ajtaja. Ne kérdezzék tőlem, honnan tudtam, mert erre a kérdésre nem tudok felelni. Nem láthattam, de bizonyos értelemben hallhattam. Éreztem, hogy minden hajam szála hirtelen felfelé mered. Tudtam, hogy valami megjelent a szomszéd szobában. Nem mondom, hogy valaki, egy személy, egy élő lélek, de mindenesetre valami jelenés...” Stephen Leacock hőse emigyen emlékszik vissza arra a baljós éjszakára, amelyen először találkozott a Buggam-kastély kisértetével. Leacock az egyik legszellemesebb angol iró természetesen nem hitt a kísértetekben. Honfitársa, a Sunday Times nyugalmazott szerkesztője, Jack Haliam viszont olyannyira megszállottja a kisértetesdinek, hogy hosszú évek szívós munkájával összeállította az angliai kisértetek lexikonét. Leacock feltehetően gunyoros sorokat irt volna eme jobb ügyhöz méltó buzgalomról, amelynek végterméke, az angol kisértetek „Who is Who”-ja minden bizonnyal hézagpótló munka. Mert valóban, eddig csak amúgy lajstrombaszedetlenül huhogtak és velőtráztak a derék brit kisértetek, s nyilván eszükbe sem jutott, hogy a halálra rémült megkísértetteknek fogalmuk sincs arról, hogy ki is rejtőzhet a suhogó lepedő, vagy a zörgő páncélzat alatt. Legfőbb ideje volt tehát véget vetni e bizonytalankodásnak, tudatlan velőfagyasztásnak. Mostantól fogva tehát lexikológiai ismeretekkel felvértezetten rémüldözhet az a hatmillió brit alattvaló, aki kisértethivőnek mondja magát. Mert tagadhatatlan, hogy növekvőben az érdeklődés a jó öreg kisértetek iránt. Olyan birtokok, amelyek — kisértettanya-hirük miatt — eddig eladhatatlanok voltak, az utóbbi években kezdenek ugyancsak kapósakká válni. Sőt, ma már az ingatlanhirdetések is vonzerőként büszkélkednek a saját, házi kisértettel. Egy oxfordi ingatlanügynök nemrég egy olyan házat kínált eladásra, amelyben egy vágtató lovas kisért rendszeresen. Mr. Haliam elmélete szerint e növekvő érdeklődés a mind szélesebb körű felvilágosodottságnak tudható be, hiszen „ma már tudjuk, hogy (a kisértetek) nem tesznek kárt bennünk.” A kisértetszakértő természetesen megoldotta a szellemek mibenlétének kérdését is. Szerinte a kisértet olyan, a légkörben lebegő „energia-lenyomat”, ameiyet az ember nagy érzelmi megrázkódtatások — félelem vagy túláradó öröm — állapotában produkál. Akár igy van, akár nem, a felfedezés erejével hat Mr. Haliam azon megállapítása, amely szerint London a „legkisértetiesebb” város Angliában. A Spaniards’ kocsmában például időről időre megjelenik egy Dick Turpin nevű, XVIII. századi útonálló, hogy elköltse vacsoráját. A Tower „rendszeres” kísérletei között Boleyn Anna, VIII. Henrik király tragikus sorsú hitvese a legelőkelőbb. A király maga — tán mert nem óhajt találkozni kivégeztetett feleségével — jobb szeret a windsori palota folyosóin csörömpölni páncélruhájában. Néha még leánya, I. Erzsébet kisértete is végigsuhan a termeken. Mr. Haliam munkája — bármily teljesnek tűnik is — egy kérdésre nem ad választ. Nem fejti ki, hogy miért ritkák a huszadik századi kisértetek. Igaz, e kísértetekre már nem alkalmazható Mr. Haliam elmélete, amely szerint a kísértetekről,,... ma már tudjuk, hogy nem tesznek kárt bennünk.” Vértessy Péter Ritka a Coca-Cola Indiában NEW DELHI — New Delhiben nagyon ritkán lehet skót whiskyt, francia bort, német sört és Coca-Colát találni. A valamikor igen közkedvelt Coca-Cola is eltűnt az üzletekből és csak a fekete piacon szerezhető be legalább háromszoros áron. A Coca-Cola azért került ki a forgalomból, mert a kormány által felállított szabályoknak nem tudtak eleget tenni forgalmazói. Pedig indiaiak milliói megszerették a Coca-Colát az elmúlt huszonöt év alatt. A múlt évben például 900 millió üveggel adtak el belőle az országban. Most, hogy nem lehet többé forgalmazni Indiában, uj indiai üdítőitalt hoztak forgalomba „77”-es elnevezéssel. Az egyik parlamenti tag úgy érzi, hogy ez a szám szimbolizálja azt az évet, amikor India újból visszatért a demokrácia útjára. Egyelőre még nem nagyon kedvelik az uj italt, mivel inkább a Coca-Colát szeretnék megszerezni. A kormány kezelésében levő vállalat azonban abban reménykedik, hogy az emberek majd megszeretik a „77”-eset is, ha elég sokat ittak belőle. Az uj ital ára nem kevesebb, mint tiz cent poharanként. De még ez is drága egy olyan országban, ahol a népesség hatvan százaléka a létminimum alatti szinten él. Görögök a dohány ellen ATHÉN — Már a görögök is, Európa legerősebb dohányosai, kampányt indítanak a dohányzás ellen. Hivatalos adatok szerint jelenleg a nép több, mint háromszor annyit szív, mint ezelőtt 40 évvel. Első ízben határozta most el az Egészségügyi Minisztérium, hogy „felvilágosító hadjáratot” indít — és hivatali épületekben betiltják a dohányzást, kivéve egyes e célra kijelölt helyiségeket. Az olasz maffia áj székhelye RÓMA — Az utóbbi esztendőben tagadhatatlan eredményekkel folyt a harc a maffia ellen Szicíliában. Az utóbbi időben azonban szaporodó jelek mutatnak arra, hogy a szervezett bűnözés vezérkara a szigetről Dél-Itáliába, a csizma csücskébe, Calabriába tette át székhelyét. Háromszáz gyilkosság és ugyanannyi gyilkossági kísérlet terheli a calabriai bűnszövetkezet mérlegét. Tevékenységét országos méretűvé terjesztette ki. Tavaly például az Olaszországban emberrablás miatt letartóztatott százhét gyanúsított közül hatvanhárom ebből a déli megyéből származott. A banditáknak természetesen komoly kapcsolataik vannak a terület politikai és gazdasági vezetőivel. A kép teljességéhez tartozik ugyanis, hogy Calabriában a parasztok nyolcvan százaléka törpebirtokos, az ipar jelentéktelen, a munkanélküliek száma pedig meghaladja a kétszázezret. Fegyveres őrség
