Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-02 / 5. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL ■ 11 ' I I "I ' CSÁSZÁROK ÉS SLUMOK írta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Nemcsak a londoni „Times” első oldalán láttam Őfelsége I. Bokassa császárt teljes császári díszében, hanem a televízió is felvillantott néhány jelenetet a közép-afrikai Banguiban lefolyt koronázási szertartásról. Az ötvenhatéves Bokassa császár Bonaparte Napóleont majmolja. Persze, Napóleon birodalma valóságos császárság volt és Napóleon maga, politikai tévedései és tragikus történelmi bukása ellenére mégis a történelem egyik legnagyobb had- Kuuul Kovács Lajos vezére és tüneményes stratégája. Bokassa császár fényben és pompában talán még túl is szárnyalja Napóleont. Az újonnan kreált császárság koronáját nem kevesebb, mint kétezer gyémánt ékesíti, a legnagyobb egy 38 karátos. A koronázásra a császár kétéves kisfiát admirális ruhába öltöztették, noha Közép-Afrikának nincs tengere. A koronázási szertartás alatt felcsendült Beethoven kilencedik szimfóniája, a császári induló és megszólaltak a tam-tamok. A szertartás és őfelsége biztonságát többezer rendőr és katona vigyázta, az ejtőernyős alakulatok és a női-hadosztályok orosz puskákkal és izraeli géppisztolyokkal vonultak fel, a lovastestőrséget Franciaországban képezték ki. A negyven fokos meleg nem zavarta a kétezer meghívott vendéget és elmondhatni a mesével, „Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé.” Mármint a pezsgő. A fényes szertartás 14 millió fontba került és a ország évi export-jövedelmének éppen a negyedét emésztette fel. De megérte — legalább is őfelsége I. Bokassa szerint. Afrikának, a tragikusan megbuktatott Négus után ismét van egy császára. Ez is valami. A közép-afrikai császárság területileg tekintélyes, 622 577 négyzetkilométer. Lakóinak száma azonban mindössze másfél millió körül van. A második világháború előtt Francia Egyenlítői Afrika néven gyarmat és 1927-ben Afrikának ezt a részét utazta be André Gide, a hires iró s ezután irta meg a francia gyarmatosítást keményen bíráló „Voyage au Congo” című könyvét. Elkelne egy újabb André Gide, aki megírná Bokassa császár birodalmát is...A második világháború után, 1958-ban önkormányzatot kapott, majd 1960-ban elnyerte az ország függetlenségét. Első elnöke, Boganda, egykori pap, repülőszerencsétlenség áldozata lett. Utódját, unokaöccsét David Dackot 1966-ban tette ki a hatalomból Bokassa ezredes, aki most fáradságot és pénzt nem kiméivé császárrá kiáltotta ki, s olyan fénnyel és pompával koronáztatta, illetve koronázta meg magát, mintha legalább is a legendák Aranyországának az uralkodója lenne. Pedig a közép-afrikai császárság a világ huszonöt legszegényebb országának egyike. A lakosság egy főre eső évi jövedelme alig 85 angol font. A gazdag néger „császár” egy koldusszegény „császárság” uralkodója... Gyakran tűnődöm Afrika térképén. Közép-afrikai császárság, ahol kétezer gyémánt csillog I. Bokassa koronáján, miközben alattvalóinak egy főre eső havi jövedelme alig több tiz dollárnál. Uganda, ahol Idi Amin Dada még nem kiáltotta ki magát „istennek”, de időnkint „isteni sugallatra” irtja ki ellenfeleit és vélt ellenfeleit s lassan már a hátát is teleaggatja a saját maga által adományozott kitüntetésekkel. Abesszínia, ahol a Négus megbuktatása óta az uralmon lévő „forradalmi katonai (Folytatás a 13. oldalon) A SZEMTANÚ JELENTÉSE (Folytatás a 8. oldalról) siklott le a budai hegyoldalon, át a Lánc-hídon az Országházhoz. A Parlament Tanácstermében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke üdvözölte delegációnkat. Magyar részről jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter és Nagy János külügyminiszter-helyettes is. Vance és Apró levelet váltottak. A levélben a két állam lemond minden igényről, ami a Korona átadásával kapcsolatban felmerülhet. A levélváltási aktus után, Apró Antal átvezette küldöttségünket a kupolacsarnokba, amelynek közepén bársonnyal fedett asztalon már ott feküdt teljes pompájában Szent István Koronája, mellette az ékszerek. A hivatalos magyar fogadóbizottság tagjai a Koronával szemben a baloldalon felsorakozva várták bevonulásunkat. Az élvonalban állt Lázár György miniszterelnök, Aczél György miniszterelnök-helyettes, a kormány és a Parlament több tagja, valamint Lékai László bíboros érsek, Bartha Tibor református püspök és Salgó László főrabbi. Az amer ^ai küldöttség sittén a Koronával szemben sorakozott fel protokol sorrendben. Legelöl Apró Antal mellett Cyrus Vance külügyminiszter, Mrs. Vance, Senator Stevenson és így tovább. Én körülbelül 6—8 lépésre álltam a Koronától, Charles Elemér nem messze tőlem. Velünk szemben a Korona mögött a tv, a rádió és a sajtó emberei. Állítólag a világ minden részéről több mint 200 tudósító (tv-t is beleértve) közölte a Koronaünnepségeket. Hátunk mögött állt többszáz meghívott vendég, diplomaták, közéleti emberek, neves írók és művészek, valamint a különböző szervezetek, egyházak, intézmények képviselői. A magyar és az amerikai himnusz után Cyrus Vance külügyminiszter lépett a mikrofon elé. Mesteri átadási beszédét előző számunkban leközöltük, ezúttal csak annyit, hogy büszkék voltunk külügyminiszterünkre, büszkék voltunk arra is, hogy Carter elnököt és az amerikai nemzetet képviselhettük ezen a magasztos ünnepségen. Apró Antal, az Országgyűlés elnöke a magyar és az amerikai nép kétévszázados barátságára utalt váiaszbeszédében. Ezután Vance és Apró kézfogással pecsételték meg a Korona átadását. Drámai jelenet volt, de még ennél is megrázóbb erejű pillanatok következtek, amikor a háttérben felhangzott a Szózat és a díszőrség lassú, méltóságteljes léptekkel kivitte a kupolacsarnokból a nemzeti kincseket. Még az amerikaiak is könnyeztek, habár nem értették a „Hazádnak rendületlenül...” üzenetet. Ámbár Carter elnöktől kapott megbízatásunknak eleget tettünk, a Koronaátadással nem ért véget a hivatalos ünnepség. Amint a Korona eltűnt a láthatáron, felborultak a fegyelmezett sorok, vége volt a protokolnak, kezdetét vette a vendégek tiszteletére rendezett fogadás. Díszruhás pincérek pezsgőt és harapnivalót szolgáltak fel. A díszvendégek, a közéleti kiválóságok üdvözölték egymást. Nem volt nehéz a tömegben ismerősöket felfedezni, köztük dr. Szabó Zoltánt, a Magyarok Világszövetsége dinamikus főtitkárát és Szántó Miklóst, a Magyar Hirek főszerkesztőjét. Az amerikai sajtó képviselői között is találtam néhány régi ismerőst. Valamivel öt óra után küldöttségünk, élén Vance külügyminiszterrel, átvonult a Parlament Nándorfehérvár termébe, ahol Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke fogadott bennünket. Vance átadta Carter elnök levelét Losonczinak, amelyben Carter reményének adott kifejezést, hogy megerősödik a két ország közötti kapcsolat. Sötét volt, kemény téli szél fújt, amikor visszamentünk a szállodába. Éppen csak gyors borotválkozásra, zuhanyra és átöltözésre volt időnk, máris indultunk. Megint csak az Országházban kötöttünk ki, ahol Apró Antal az Országgyűlés elnöke díszvacsorát adott a delegáció tiszteletére a Vadászteremben. írhatnám nagy betűkkel, idézőjelben „DÍSZVACSORA”, mert tényleg az volt. Körülbelül nyolcvanan ültünk a gyönyörűen megterített hosszú bankettasztalokhoz. Egy amerikai, egy magyar alapon ültettek. Az Elnöki Tanács egyik tagja és egy miniszter között ültem, átellenben dr. Bognár József professzor, a Világszövetség elnöke, beszélőtávolságra pedig Boldizsár Iván író. A vacsoráról és a felszolgálásról elég annyit megjegyeznem, hogy csak a filmeken láttam ehhez hasonlót. Talán olvasóimat érdekli, mit ettünk és ittunk. Itt a menü: aeqyej ízelítő (Derített gjejjjÁjJevej Jlibűjttái JUakái-mődm r£kbfeeejil töltött luLpóizta ŐQétej őfyüj nőiéi i (fekete fhereiznye- és haraekp/iLüika (Badcunjfrny.L kékny.eJÁ &q.rí bikcuxée'Tjflkaii aizu (Budafitit, 1978. jemwe 6. Vance külügyminiszter felköszöntőjében szellemesen, okosan köszönte meg Apró Antalnak és feleségének a vendéglátást. Válaszában Apró Antal megköszönte Carter elnöknek, hogy visszatérítette a Koronát és hangsúlyozta a két nép közötti kapcsolatok megerősítésének fontosságát. Éjfélre járt az idő, amikor egy valóban „osztályon felüli” díszvacsora emlékével és abban a meggyőződésben hagytuk el az Országházát, hogy történelmi eseménynek voltunk szereplői. Lefekvésem előtt, felkérésre, még megszövegeztem egy nyilatkozatot, amelyben küldöttségünk nem-kormánytagjai köszönetét mondanak a magyar államnak a vendéglátásért. A nyilatkozatot Rév. Msgr. George Higgins pápai prelátus, az amerikai katolikus püspöki konferencia titkára olvasta fel másnap reggel elindulásunk előtti sajtókonferencián a Hilton Hotelben. (FOLYTATJUK)
