Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-26 / 4. szám
SZÜKSÉGES E AZ ELVÁLÁS? Mindnyájan ismerjük, hogy az elválási arány egyre emelkedik, de senki nem tudja, mikor kerül bele ebbe a sodrásba. Az a kérdés, hogy az ember mikor tudja biztosan, hogy házassági problémái elváláshoz sodorják, vagy pedig már túljutott a veszélyes ponton? Talán mindnyájunknak annyira fel kell készülnünk erre, mint Rita Hayworth hires filmszinésznő volt. Ö azt mondta, hogy minden egyes újabb házassága előtt megkérdezte magától: „Vajon tisztelem a férfit? Milyen ex-férj lehet ebből az emberből?” Rita beismerte, hogy ez nem valami romantikusan hangzik, de mindig tudnunk kell, hogy akivel házasságot köt az ember, attól el is válhat előbb, vagy utóbb. Kevesen vannak talán ezen a véleményen. Az elválás túl költséges és fájdalmas dolog. A legtöbb házaspár megpróbálja elviselni egymást, ameddig csak lehet. Susan Gettleman és Janet Markowitz közös művükben ezt Írták: „Ameddig a házaspár hisz abban, hogy bármilyen házasság jobb, mint egy elválás, akkor bármilyen magatartást el tudnak tűrni...” Ha az elválás „logikus és egészséges elhatározást” jelent, akkor nagyon nehéz elhatározni, hogy mikor a legjobb az idő az elválásra, mielőtt a házasság túlságosan szétesik. Hogyan tudhatja az ember, hogy a házassága nemcsak nehéz, hanem egyenesen halott? A legnyilvánvalóbb jele az elválás indokoltságának, amikor az egyik házastárs ütlegelni kezdi a másikat. Ez azonban nem mindenkinek jelenti az elválás felé vezető utat, mert sok ütlegelt feleség továbbra is próbálja megtartani a házasságot. A házastársak érzelmileg is támadhatják és bánthatják egymást szavakkal, iszákos állapottal, vagy másokkal való kacérkodással. Általában a szerelmi ügyek szokták szétrobbantani a házastársakat. A házasságon kívül nemi élet gyakran akkor kezdődik, mielőtt az elválás bekövetkezik. KÉRDÉS — Mit csinálhatnék egy olyan férjjel, aki a munkából haz^jövetel után ezt mondja: „Mit csináltál egész nap?” Amikor elmondom neki, hogy mostam, (nyolc személyre, mert hat gyermekünk van) akkor megint ezzel áll elő: „Mit jelent a ruhamosás, hiszen a gép mossa a ruhákat.” Ilyenkor képes volnék kitekerni a nyakát a férjemnek. A férjem gyárban dolgozik, és tudom, hogy nem könnyű a munkája. Ha azonban azt mondanám, hogy a gépek dolgoznak, és ő csak ácsorog mellettük, akkor biztosan agyonverne. Tudna-e valamiféle orvosságot az én helyzetemre, mert én már kifogytam a szavakból? VÁLASZ — Ne vegye túlságosan komolyan a helyzetet. Ismeije el, hogy a félje jobban tudja. U.I.:Feltételezem, hogy azt hiszi a félje, hogy a hat gyermeket is gépek hozták a világra. _____________MAGYAR HÍRADÓ_____________ SZONETT AZ ANYÁMRÓL Sokszor még látom visszatérni hozzám halk éjeken, s a szívem megremeg, mintha szellő oson az utca hosszán s megzizzent minden ablaküveget. Drágán fizetett értem...Mégse vádol — nézése inkább biztató beszéd, hogy élete megszakadt fonalából én szőjem készre álma szőttesét. Haja ébenlik, lányos arca márvány, akár a néma fényképek mutatják — hiszen nem ismerhettem őt soha... Ül ágyam szélén, igazítja párnám s cirógat, míg a hajnal bíbora felissza áttetsző, sudár alakját. G. Szabó László KOMPUTER BANDITÁK Technika a bűn szolgálatában A sajtóban egyre több hir adja tudtul: a bűnözésnek uj fajtája született meg, amely a túlságosan „zajos” forgópisztoly helyett — lépést tartva a tudományos műszaki fejlődéssel — immár a diszkréten zümmögő számítógépeket állítja céljai szolgálatába. A komputeres banditák nem a kültelki kocsmák jellegzetes, alvilági figurái közül regrutálódtak. Ellenkezőleg*. Többnyire egyetemi diplomával rendelkeznek, és a vállalatok egyébként is jól fizetett tisztviselői állományába tartoznak. Az elektronikus gépi adatfeldolgozás eszközeinek és eredményeinek fortélyos felhasználásával folytatják bűnös üzelmeiket, nemegyszer milliókat zsebelve be — teljes diszkréció mellett. Hogyan? Többnyire úgy, hogy meghamisitják a számitógépes programokat. A csalás, a laikusok számára teljességgel észrevehetetlen, de a leleplezés még a gépi adatfeldolgozás szakembereinek is nehézségeket okoz. Az egyik legnagyobb szabású bűncselekmény, amelyet elektronikus számítógéppel követtek el, 1973-ban került napvilágra, Kaliforniában — az egyik bennfentes véletlen elszólása révén. A bűnbandának tagja volt az Equity Funding Corporation of America cég valamennyi alkalmazottja, a vezérigazgatótól a számitógépes programozóig. A cég évekkel korábban szerény keretek között kezdte meg működését, biztosítási kötvények és részvények árusításával. 1970-ben azonban, amikor a New York-i tőzsdén a részvényárfolyamok zuhanni kezdtek, az Equity Funding helyzete megingott. Hogy eleget tegyen fizetési kötelezettségeinek, a társaság elhatározta: biztosítási kötvényeinek egy részét viszontbiztosításként eladja más cégeknek. A viszontbiztosítóknak soha nincs dolguk az ügyfelekkel. A biztosítási dijak nagyobbik részét az első biztositó közvetítésével kapják meg, és a biztosított halála esetén ennek fizetik ki a járandóságot. Az Equity Funding azonban a viszontbiztosításként eladott kötvényekhez soha nem létezett személyekre kiállított okmányokat is csatolt. A biztosítási díjrészletet ugyan időnként „saját zsebből” utalták át, a soha nem létezett személyek azonban hamarosan elhunytak”, s ekkor az Equity Funding szépen beinkasszálta a viszontbiztosító cégtől az „elhunyt hozzátartozóinak” járó összegeket. Ezek a járandóságok természetesen többszörösen meghaladták a „befektetésként” szolgált díjrészleteket. Az Equity Funding ily módon három év alatt 56 ezer kötvényt hamisított és adott tovább több százmillió dolláros értékben. Ilyen csalást számitógép nélkül soha nem lehetett volán elkövetni. A szélhámosok az álnevek kartotékjait a valódi biztosítottakéval egyesítették, a komputer pedig ettől kezdve automatikusan állította ki a hamis számlákat, majd a nyugtákat a biztosítási dijak esedékessége idején. Külön csoportja foglalkozott álnevek kiagyalásával, gondoskodva arról is, hogy a hamis számlák és nyugták a kézbesítéskor mindig „baráti” kezekbe kerüljenek. A manőver „ködösítésére” olyan speciális számitógépes programot készítettek, amely hiteles színezetet adott a csak papíron szereplő emberek létezésének: időről időre címváltozásokat, szerződésmásolatokat, néha szerződésfelbontásokat is regisztráltattak vele. Külön program gondoskodott arról is, hogy a álbiztositottak „elhalálozása” meghatározott statisztikai rendben történjék. Külön érdekessége a dolognak, hogy egyes cégek, amelyek az Equity Fundingtól kötvényeket szándékoztak vásárolni, bizalmatlanságból könyvszakértőket küldtek a társaság ügyvitelének felülvizsgálására. A könyvvizsgálók azonban semmi gyanúsat sem találtak, s a bűnbanda tagjai talán még a mai napig is folytatnák a partnercégek (Folytatás a 13. oldalon) 11. OLDAL Vidám sarok Kovács kisétált fiával a mezőre, és magyaráz neki: — Látod, fiam, ez itt valamikor mind viz alatt volt. Az egészet tenger borította. — Mindjárt gondoltam — feleli a gyerek —, mert a fű tele van szardiniásdobozokkal. A vendég megkérdi az étteremben: — Mondja, kérem, mikor vágták le ezt a csirkét? — Pardon uram, a csirkéhez csak krumpli, saláta vagy kompót jár, de életrajzi adat nem. cXX A buskomor vevő megunja a várakozást, háromnegyed óra múlva panaszra megy a osztályvezetőhöz. Az csodálkozik. — Nem tudom, mire tetszik alapozni, hogy nálunk rossz a kiszolgálás. Hiszen még egyáltalában nem szolgálták ki. Vidéken. „Portás ur, mondja, van itt valami éjszakai élet?” „Van, de tegnap felutazott Budapestre.” Fiatal nő töpreng: „Nem tudok dönteni. Hegyek közé menni és a kilátást élvezni, vagy fürdőhelyre utazni és kilátást nyújtani?”
