Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-26 / 4. szám
>JIt aXJ .(?.} IHiAU'lK HAYDAH, m #«*»»*■*'» #■* *-*tí jí «KÄ*r-*na«c««'w:«r*ariir dr.: 12. OLDAL MAUYAK HÍRADÓ r r * f-.r^.r.* HOLDVILÁG írta: HALMI DEZSŐ Tévedés ne essék, nem a Holdról, langyos bóditó májusi éjszakáról akarok irni, hanem egy találkozásról. — Az élet sokszor nem várt dolgokat alkot. Karácsonyi bevásárlásainkat végeztük, öltöztünk korunknak megfelelő volt, nem „hippis”, fejemen egy ausztriai kalap, oldalán az elmaradhatatlan „E- delweiss” (Nemesfehér virág, havasi gyopár, Gnaphalium leonlopodium.) Egy férfi szólított meg bennünket, kérdezve: „Beszél ön németül?” Rövidesen kedélyes társalgás folyt négyünk között, elmondták, hogy a kalap bátorította fel őket és ezért keresték a kapcsolatot. Még csak három hete vannak Sacramentóban, Chicágóból költöztek ide, menekültek a nagy hideg elől. Az üzlet nem alkalmas a részletek kitárgyalására, két nap múlva meghívtuk őket magunkhoz. Erdélyi szászok, magyarul is beszélnek keveset. Katalin — a feleség — egy Magyarország térképet kért tőlem. Hosszasan nézte a nagyon régi vázlatot, melyet még Homka József uram 1887-ben rajzolt és az Eggenberger féle könyvkereskedés adta ki. Szemeiből megeredt a könny és igy szólt hozzánk: „Igaz, erdélyi szászok vagyunk, de szivünkben magyarok. Egy kis eldugott faluban Holdvilág-ban születtem. Négyszázan laktak csak a községben, egyszerű székely emberek, kik favágók voltak. Szüleimnek vegyeskereskedése volt. A falu Segesvár és Erzsébetváros között feküdt, a Nagy-Küküllő partján. Csak négy család volt szász (német) a többi magyar. Az iskolában magyarul tanultunk, de minket egy német leány, iskola után németül tanított irni, olvasni. A térképen most minden megelevenedik előttem (térképem a lehető legkisebb helységet is feltünteti). A Küküllő partja, a tarkaszinű virágszőnyeg, a hullámzó gabonatáblák, az égbe nyúló sudár fenyők, a zümmögő erdők, a csobogó folyó, a kis templom harangja. — Télen pergett a rokka, zörögtek a szövőgépek. A lányok a fal mellett fonták a fonalat, az asszonyok szőttek. Egy este többször gurult el a gombolyag, az ügyes legény felkapta és ezért csókot kapott a leánytól. Az öregek meséltek a régi időkről. A székelyek még ma is váljak Csaba királyfi visszatértét. Mi őrizzük a régi hagyományokat, a német származást, de magyarok maradtunk. Trianon minket is elszakított, akarva—nemakarva román állampolgárok lettünk. A II. világháború alatt menekültünk, meg kellett válnunk mindentől, ami a régi hazát jelentette. Minden vágyam az, hogy még egyszer hallhassam kis falum harangját és térdre hullva adjak hálát az Istennek ezért a nagy adományért.”. Letörölte könnyeit, megnyugodott. Ha megengedi most elmondom az erdélyi szászok történetét, ahogyan én tudom. A XII. század a bevándorlások kora volt Magyarországba. A nyugati népek tömegesen hagyták el otthonaikat, mert az egyes kis órgrófok, hercegek (Természetesen Szegfű Gyulánál mind királyok voltak, mig Attila, Árpád legfeljebb csak pogány fejedelmek) zsarolása, a lakosság elnyomása elviselhetetlenné vált. A sok háború, az állami tulajdonok, jövedelmek eladományozása, a földesúri igények állandó fokozása koldusbotra juttatták a jobbágyságot. A tömeg megindult és az Elbától keletre fekvő, — akkor teljesen szláv — tartományokba vonult. Elárasztották Holsteint, Mecklenburgot, Pomerániát, Brandenburgot, Sziléziát, Poroszországot. A vándorlás megindult Flandriából (őrgrófság), Szászország (hercegség), Nordalberg (grófság), Billing (őrgrófság), Lotharingia (hercegség), stb. A népáradatból hazánknak is jutott. II. Géza király (1141—62) a Királyhágón, az állam felügyelete alatt álló, ,,királyföld”-ön telepítette le őket. A régi okiratok flamandoknak, szászoknak nevezi a jövevényeket, kik parasztok, marhatenyésztők és mesteremberek voltak. Tehát a szászok több, mint 700 éve telepedtek le hazánkban. A monda szerint az elkeseredett jobbágyság elhatározta földesura megölését. Egy éjszaka az alvószoba ablaka alá lopóztak. Egy parasztlány csalta az ablakhoz a grófot, ki már előbb szemet A SZELLEM VILÁGA Mi történik a halál után Dr. Elisabeth Kubler-Ross, a halál és haldoklás terén elismert tekintély szerint kockán forog a hírneve, mert meggyőződéssel hirdeti a halál utáni életet. A svájci származású pszichiátrista öt egymás után következő stádiumot figyelt meg a haldokló személyek magatartásában. Ezekről aztán nyíltan is gyakran beszélt az elmúlt év során. — A már elhunyt rokonok, vagy szeretett egyének szellemei kisérik az újonnan meghaltat az átmeneti állapotban, amikor egy teljesen más formájú életbe lép át. — A halott mennyhez hasonló célba érkezik, amit Szanszkrit nyelven „Shanti Nilaya-”-nak neveznek. Ekkor a szellem képes látni azt, ami a holttestével történik. — A gyilkosság, a halálos nemi erőszak vagy más halálos bántalom által meghalt személyek elkerülik a végső fájdalmat, mert már a haláluk előtt testen kívüli állapotba kerülnek. — Szellemi vezetők, akiket a keresztény egyház őrangyaloknak nevez, az embert újjászületésétől kezdve kisérik és védelmezik egészen a halálukig. Ezek a felfedezések bizarr spiritizmusnak tűnnek, pedig azoknak az embereknek a beszámolóiból erednek, akik meghaltak és újjáéledtek. Ezenkívül sok adatot kapott a pszichiátrista a haldokló személyek utolsó szavaiból is. Dr. Ross tudatában van annak, hogy nagyon sokat veszíthet ezek miatt a tapasztalatai és ismertetései miatt. Dr. Ross ezeket mondja: „Mindent elveszíthetek, amiért egész életemben dolgoztam. De ha csak egy kicsiny kétségem is lenne, ezt nem tenném közzé... Azok az adatok, amelyekkel jelenleg rendelkezünk, megdönthetetlenek, és én inkább kockáztatok mindent, amivel rendelkezem, sőt az életemet is.” vetett a lányra. Amint az uraság kihajolt, hogy a leányt magához emelje, a sötétben megbújt legények megragadták és a kemencésházba hurcolták, hol a vének gyülekeztek. Halálra Ítélték és felakasztották. Számítva a következményekre, felkerekedtek és elindultak Keletre. A magyar ősmondák egyik alakja Detre szász, ki a Pannóniát megszállva tartó rómaiak udvarában, mint szövetséges tartózkodott. Macrinus, római helytartó, Keve kapitány seregeinek támadását várta. Macrinus és Detre magasra emelte a kupát, előre ittak a győzelemre: „Holnap a barbár hunok piros vére festi meg vén Dunánkat!...Nagy Jupiter! s hadak istene Mars! örülhetsz!” A hunok nagy győzelmet arattak a rómaiak felett, azonban az ütközetben elesett Keve, három hires kapitány: Béla, Réva és Kadocsa és 40,000 harcos. Detrét egy nyíl sebezte meg halálosan homlokán — iria Kézai Simon. Katalin és András figyelték minden szavamat, megköszönték az igaz történelmet és a szájhagyomány nyomán fennmaradt mondákat. Az volt a szép idő, mikor Holdvilág egy utcáját megvilágította a Hold, a hó csillogott, hideg marta pirosra orrunkat és a leányok fiukkal összebújva hagyták el a fonót. — Mikor Katalin ezeket mondta, újra könnybe lábadt a szeme. Az 51 éves pszichiátrista elmondja, hogy egy öt napon át tartó szeminárium után ő is átélte a testen kívüli tapasztalatot. A tapasztalat leírására azonban csak akkor tudott vállalkozni, miután egy könyvet elolvasott a testen kívüli élményekkel kapcsolatban, így most már maga is jobban megérti azokat a személyeket, akik hasonló tapasztalaton mennek át a halál pillanatában. BORÚLÁTÓK ROMLIK ÉLETSZÍNVONALUNK? Az amerikaiak többsége úgy véli, hogy az országban az életszínvonal minősége romlott a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva. A kisebbség viszont úgy érzi, hogy maradt ugyanazon a szinten, mint régebben. Az eredményeket a Harris-közvéleménykutatás alapján szűrték le, 1533 személytől kapott válasz alapján. Az elmúlt áprilisban, amikor Washingtonban az uj adminisztráció működni kezdett, az amerikaiak nagy többsége úgy gondolta, hogy az élet minősége javulni kezdett. Most azonban megint a pesszimizmus szelleme kezd uralkodóvá válni az országban. Sokan a nagy inflációs aránnyal és a magas munkanélküliséggel hozzák kapcsolatba a helyzet romlását. Ez az 1970-es években állandóan folytatódó jelenség nagyon elkedvetleníti az amerikaiakat. Az is rossz hatással van reájuk, hogy a környezet egyáltalán nem javult, még a sok tisztítási erőfeszítés ellenére sem. A vizek és a levegő maradt olyan, mint korábban volt. A harmadik tényező, ami a pesszimizmust támogatja, az, hogy a nagyközönség elveszítette hitét az igazságos gazdasági rendszerben. A vásárlók arról panaszkodnak, hogy rosszabb árukat kapnak, és a garanciák sem azok, mint régebben voltak. A gyárosok többé nem törődnek a vásárlókkal és ez elkedvetleníti őket.
