Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-12 / 2. szám
DÉL-AFRIKAI TÜKÖRKÉP Konok fehér törzs „Halljuk, halljuk!” — kiáltozták a szögletes állu afrikai farmerek és kötelességtudó aszszonyaik, amikor a gyűlés egyik szónoka „szentnek”, „védelmezőknek”, „hősnek” nevezte a díszvendéget. Ezalatt ő mosolytalanul, morcosán nézett maga elé és egyetértőén bólogatott. Végül elfoglalta a 29 év óta kormányon levő nemzeti párt kék, fehér, narancssárga plakátjaival díszített szónoki emelvényt, Balthazar Johannes Vorster mintha trónra lépett volna. Hosszú taps után elcsendesedett a tömeg. Határainkon túl vannak olyanok, aki azt hiszik, hogy térdre kényszeríthetik Dél- Afrikát (hosszú szünet) a megszavazott fegyverszállitási - embargóval (szünet). Azt üzenem nekik, hogy valami mást kell kitalálniuk! — mondta Vorster egyik választási beszédében. Szavait, mint oly sokszor, most is viharos éljenzés kisérte. A közönség majdnem kizálag az aggódó, konok, 2,6 milliós „fehér törzs” tagjai közül került ki, amelyeknek ho’land ősei 1652-ben teleped.ek le Cape Townban. Vorster az ő elfogadott vezérük. Soha nem volt még Vorster nemzeti pártja ilyen jó helyzetben. Az ellenzéki pártok, amelyeket hagyományosan az angolul beszélő dél-afrikai fehérek támogattak, széthullóban vannak. Mint már viharos történelmük során oly sokszor, az afrikanerek a kívülről és belülről jövő fenyegetésekre a „laagerbe” (táborokba) való visszavonulással válaszolnak. A laager kifejezés Dél-Afrika búr pionírjainak idejéből származik, amikor marhavagonjaikat körbeállitva harcoltak a zulu és xhosa rajtaütések ellen. Vorster választási jelszava megegyezett a 74-es választásokéval. „Biztonságot teremtettünk Dél-Afrikában. Tartsuk is meg! ” Az afrikaner történelem központi témája, a fennmaradás most is dominált. Vajon meddig érvényesül a fennmaradás igénye? Dél-Afrika, fehér Afrika utolsó szilárd bástyája sohasem volt még ilyen ingatag. A közeli Angola és Mozambik függetlenné vált. Baloldali, feketék kormányozta nemzetek kötelezték el magukat a Dél-Afrika fehér kormányzata elleni harcra. A legégetőbb probléma Dél- Afrika és az afrikánerek jövője. Mióta Vorster pártja megnyerte az 1948-as választásokat, hitet tett az elnyomó politika, az apartheid mellett. Elméletben az apartheid azt jelenti, hogy Dél-Afrika 4,3 millió fehér, 18,6 millió .fekete, 2,5 millió „keverék” és 750 ezer ázsiai lakosának egymásétól elkülönült fejlődési vonalon kell haladnia a kormány üdvös irányítása alatt. A gyakorlatban vis .ont annyit jelent, hogy a nagy többséget teljesen megfosztják szavazati jogától, ezzel pedig az apartheid a világ egyik legelnyomóbb, faji politikájává vált. Sok dél-afrikai fehér számára megválaszolatlan kérdés az, hogy a kormány szabályozó gépezete meddig képes fenntartani a rendet anélkül, hogy rendőrállammá váljon. 1976 júniusában Johannesburg hatalmas fekete kerületében, Sowetóban felkelés tört ki. S városi feketék nyugtalansága elszórtan ugyan, de folytatódott az ország egyéb részein is. Több mint 600 életet követelt. Két hónappal ezelőtt a 30 éves néger vezető, Steve Biko rejtélyes körülmények között meghalt a börtönben. Bár a nyomozás még folyik, de elterjedt a feltételezés, hogy a börtönben elszenvedett ütlegekbe halt bele. A Biko-ügyet további rendzavarások követték. A kormány október 19-én 60 ember bebörtönzésével, 18 szervezet és két újság betiltásával válaszolt. November közepén egy Pretoria környéki városkában tartott „átfésülés” során 626 feketét tartóztatott le a rendőrség. Az október 10-i leszámolás világszerte felháborodást váltott ki. Ezt követően szavazta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa a fegyverembargó bevezetését. A közeljövőben az embargónak csak csekély eredménye lesz, ugyanis Dél-Afrika fegyverek terén gyakorlatilag önellátó, de mindenképpen azt jelzi, hogy az ENSZ szigorúbb szemmel fogja figyelni az országot. A rhodesiai fehér telepesekkel, vagy az algériai franciákkal ellentétben, az afrikánereknek nincs anyaországuk. Az afrikai vezetők 1969-es lusakai konferencián ki is mondták, hogy a 4,3 millió dél-afrikai fehér nem számit gyarmatosítónak. Az afrikánerek társadalma meglehetősen merev, melyet a hollandon alapuló nyelv és a viharos történelmük során önmaguk által kialakított különleges küldetésükben való hit tart össze. Még a nagyvárosokban sem szívesen keverednek az angolul beszélő fehérekkel. Az afrikánerek általában jól bánnak fekete munkásaikkal, de ez távolról sem jelenti azt, hogy egyenrangúaknak ismerik el őket. Az általános nézt az, hogy a feketék az Istennek olyan gyermekei, akinek irányításra van szükségük a civilizáció útvesztőiben. Akik pedig alkalmasak erre a vezetésre, azok az afrikánerek. Vorster éppúgy terméke, mint gyermeke ennek a társadalomban, 14 testvérével együtt Jamestownban született, a Cape tartomány északkeleti részén. Apja juhtenyésztő volt. Vorster az afrikai nacionalizmus fellegvárában, a Stellenbosch egyetemen tanult pszichológiát és jogot, majd csatlakozott a nemzeti párt fiatal szárnyához. A II. világháború elején részt vett egy harcos angolellenes, németbarát nacionalista mozgalom szérvezésében. Az angolbarát kormány 1942-ben elfogadta és 14 hónapot kellett egy internáló táborban töltenie. A háború után ügyvédként dolgozott és belevetette magát a politikába. Igazságügyminiszter majd 1966-ban elnök. Dél-Afrika nagy ellentmondásainak egyike, hogy az afrikánerek, akik most a fekete többség kicsinyes elnyomói, hosszú időn át harcoltak az elnyomás ellen. A Holland Kelet-Indiai Társaság, majd az angolok fennhatósága alatt az afrikánereket alacsonyabb rendűeknek tartották. Harcolniuk kellett a legelőkért. Az aranyláz kitörése 1886-ban az angolul beszélő fehérek tömeges bevándorlásához, majd később az angol— búr háborúban bekövetkezett 1902-es afrikáner vereséghez vezetett. A búr háború után az afrikánerek másodrendű állampolgárok lettek saját országukban. Nem tehettek mást, mint vártak, amig kezükben nem lesz a politikai hatalom. A CARTER ÚJ TERVE Carter elnök Teheránban töltötte a Szilvesztert Husszein király és a sah társaságában. Képünkön várják, hogy az óra éjfélt üssön. fajok szerinti elkülönítés 1909- re vezethető vissza, amikor az angolok megvonták a jogot a feketéktől, hogy részt vegyenek a parlament tanácskozásain. Az afrikánerek nagy napja 1948- ban virradt fel, amikor győzött a nemzeti párt. Capetown, december hó... Bátor hivataínoknő LONSON — „Bátor postaszolgálatért” aranyéremmel tüntettek ki a minap egy nyolcvanegy éves hölgyet a londoni főpostán. A kitüntetést az angol postaügyi miniszter személyesen adta át, és ünnepi beszédében hangoztatta: Miss Emma Goodall a „korelnöke” azoknak, akik ezt a magas kitüntetést megkapták. Emma Goodall, aki nyugdíjasként fél munkaidőben dolgozik egy elővárosi postahivatalban, nagy pénzrablást akadályozott meg. Mikor két álarcos férfi lépett be a hivatalba és az elszállításra váró postazsákokat követelte, Emma Goodall — tilalmuk ellenére — a riasztógombhoz lépett és megnyomta, s ezzel működésbe hozta a postahivatal elektromos ajtózáiját. Mivel ezt a zárat csak kívülről lehet kinyitni, három és fél perccel később a helyszínre érkezett rendőrjárőr akadálytalanul letartóztathatta az állarcosokat. Emma Goodall ROSAL YNN VARSÓBAN Rosalynn Carter (bal) városszemlére ment a lengyel fővárosban, Carter elnök varsói látogatása alatt. A lengyelek meleg ünneplésben részesítették az elnök feleségét.
