Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-27 / 17. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A GYÖNGÉK ÉS AZ ERŐSEK írta: PAPP VARGA ÉVA VARGA ÉVA Baráti körben, ahol jelen volt néhány uj amerikás-magyar is, arról beszélgettünk, hogy vajon az átélt izgalmak és lelki megrázkódtatások, melyeket a háborús évek hoztak az emberiségre, kiheverhetők-e bizonyos idő múltán. Ismert mondás, hogy az idő mindent meggyógyít. A jelenlevők nézete is az volt, hogy az emlékek elmosódnak és az ember fásult lesz. Csak a vendéglátó családhoz tartozó „Mama” volt az, aki igen szemléltető példával mutatott rá, hogy milyen nyoma marad a szervezetben az átélt szörnyűségeknek. A fejtegetése nem elméleti volt... ő átélte a tragédiát, tehát mint illetékes mondta az alábbiakat: „Az ember szeretné elhitetni másokkal és önmagával is, hogy már kigyógyult és felejtett. Én is. De mikor a sziréna végigsivit az utcán, mentőket, rendőrautót, vagy tűzoltókat jelezvén, akkor ez a gyógyultnak hitt szervezet hirtelen megtorpan. A kezemből kiesik a munka, a szivem elszorul, a torkom hirtelen száraz lesz és egy pillanatig behunyt szemmel, szinte öntudatlanul várom a lecsapódó bombát. Szemem előtt megjelenik a saját képmásom, úgy, ahogyan volt, mikor a sziréna-bugására összekapkodtam a legszükségesebb holmimat és menekültem a halál elől le a pincébe, ahol pedig szintén sok emberre rátalált a kaszás. „Igaz, rögtön ráébredek, hogy ez a vészteljes sivitás nem a halált jelzi, hanem az életet. Mert itt, ha csak egy-két emberélet van is veszélyben, azok mentésére már egész segélycsapat vonul ki. Tehát az idegzet lassan lecsöndesedik, az ember még mosolyog is a saját alaptalan ijedelmén, de ez mégis mindig ismétlődik és a jeges borzalom mindig belevág a szivembe, valahányszor szirénahang jön be az utcáról. Mert az ember talán felejt, de az idegekben örökre benne marad a kiállott halálfélelem nyoma.” • • • Ez a téma az emberi gyöngeségről, eszembe juttatott egy másik beszélgetést. Ott egy olyan asszony volt jelen, kinek 25 éves fia eltűnt a munkatáborban. Az anya már olyan higgadtan említette fia eltűnését, mintha nem is ő lett volna az, aki éjt és nappalt átsirt és átimádkozott a fia megkerüléséért. Most itt arról beszélt, hogy milyen csinos uj ruhát vett magának. A társaság egyik szókimondó tagja megkérdezte: „Mondja, hogy tud maga ruhákkal foglalkozni, mióta elveszett a fia...?” Megütközve néztünk a tapintatlan kérdezőre, de az anya egész nyugodtan felelt: „Azt maga nem érti, mert nem vett részt a háborús borzalmakban. Nem tudja, mi az, mikor az ember idegzete a végsőkig feszül és utána olyan fásult lesz, hogy már semmi sem fáj... A gyász különben is egyéni. Érzésben épp úgy, mint megnyilatkozásban. Van olyan nő, ki évekig feketében jár, férjét, vagy gyermekét gyászolva, de a szivében már nincs fájdalom. És van olyan eset, hogy valaki kifelé nem is gyászol, de befelé hulló könnyei nem apadnak el soha. „A felejtést akarni kell! Én erősen akarom, mert nem óhajtok a Szűcsné sorsára jutni... Szűcsék jómódú emberek voltak és egy békés esztendő őszén egy olasz nyaralóvárosba utaztak pár hétre, az egyetlen fiukkal. A szülők esténkint csak a tengerre néző balkonon üldögéltek, de a fiú ilyenkor „kimenőzött.” Mindössze 20 éves volt és a szülők tudták, hogy az olasz éjszaka varázsa, a tengerpart romantikája hozzátartozik a fiuk korához, melyben főszerepet játszik a szerelem. így, mikor a fiú éjfélre sem jött haza, ők nyugodtan feküdtek le. Másnap délfelé az anya felhívta fia szobáját, hogy tréfás kötekedéssel megszidja a csavargót, de a 'csavargó’ helyett a telefonos-kisasszony felelt, mondván, hogy ifjabb Szflcs Dénes még nem jött haza. Akkor az anya nyugtalan lett, de az apa, a férfi, kinevette: „...No és? Nem hallottál még olyat, hogy a fiatal ur a szerelmével nem csak egy éjszakát, de egy napot is el akar tölteni?” Az anya gyöngén elpirul1 igen, ő hallott ilyet, de az más! Ez az ő fia. ellenben nem az ő világa... Az ő korában szerelmesek diszkrétebbek voltak. No mindég} majd vacsoránál alaposan leszidja a gyereket. „A leckéztetésre nem volt alkalom sem azna; sem másnap, mert a fiú akkor sem került el< amikor a rendőrséget mozgósították a keresésén öngyilkos lett-e, vagy véletlenül esett-e a tengerbi megölték-e azért a pár száz líráért, amely mindíF volt nála, vagy ő maga akart eltűnni örökí valamilyen okból, sohasem derült ki. Szűcsn szótlan lett, lefogyott, de nem gyászolt, csak várt... „Harminc évig várt! Az első tíz évben azzal az erős hittel vetette meg minden este a fia ágyát, ho£ éjjel váratlanul beállít a gyerek. A második ti évben már csak remélte, hogy megjön és ámított magát a minden esti ágyvetéssel. A harmad’ tizévben már nem tudta, hogy eltűnt a fia. Zavan agyában rögeszmévé vált, hogy a fiú él, de csak éjj* jár haza... Vannak gyönge anyák és vannak erősei ő gyenge volt. Én az erősekhez tartozom, én akaró felejteni...!” AZ EMBERISÉG ÁTKA A KÁBÍTÓSZER-KERESKEDELEM Porte Brancion Párizs egyik kapuja. Itt és a Belleville negyedben összpontosul a párizsi kábítószer piac. A környéken, mint annyi más francia fővárosi negyedben egyik kávéház a másikat éri. Egy hűvös-nyirkos reggelen az egyik ilyen bisztróban fázósan bebotorkálók azt vették észre, hogy a felszolgált tejeskávéjukhoz, vagy mentateájukhoz műanyag kanalat kaptak. Két nappal azelőtt egy száz méterrel arrébb lévő bisztróban a rendőrség razziát tartott és jelentős mennyiségű Fazeka* Jáno* heroint talált. A kávézót a rendőrség bezáratta. Másnap a kábítószeresek (fogyasztók és eladók) átsétáltak a már emlí tett szomszédos kávéházba és nyugodtan folytatták tovább üzleteiket. A rendőrség tanácsára a kétségbeesett tulajdonos kicserélte a fémkanalakat... Megfejtés: a műanyag kanálkákban lehetetlen felmelegiteni a vízben feloldott heroint, amelyet aztán őninjekciózással be lehet fecskendezi. Más: Alain Michel t (26 éves, munkanélküli, egy négyéves fiúgyermek apja) holtan találták egy istenhátamögötti normandiai szakadékban. Jean- Yves Lipot 30 éves segédmunkás holttestét pedig másnap fedezték fel az erdőben. Mindketten kábítószer partin vettek részt Vincent Girault, a caeni polgármester, szenátor fiának lakásán. A halál oka: túl nagy és túl erős heroin adag befecskendezése. Jean Marie Girault szenátor és Caen polgármestere keserűen mondta el a televízió kamerái előtt: kilenc hónapja tudott már arról, hogy a fia hasist szív. Az elmúlt hetekben a francia sajtó, rádió és tv adásaiban fontos helyet foglaltak el az „erős kábítószerek” (mint pl. a heroin) ujra-elteijedéséről szóló drámai hírek. Tavaly 59 halálos áldozata volt a narkomániának, idén máris ennek közel kétszerese. A francia heroinfogyasztók számát húszezerre becsülik. (Nyugat-Németországban negyvenezren, Az USA-ban háromszázezren vannak). A narkomániásoknak megközelítőleg 30 százaléka használ heroint. A nagy kereslet és a lebukásokat követő alacsony kínálat miatt a heroin árak magasra ugrotta 1974-től egymást követték a gyógyszertári betörései 1974-ben nem kevesebb, mint négyszáz ilyen rabi volt. A kétségbeesett narkómániások igy akarták morfiummal felfrissiteni a francia kábítószer piac megcsappant választékát. Tavaly azonban már csökkent a gyógyszert«' rablások száma. Beindult ugyanis az ,,Asi. Connection” amszterdami elosztó központtal, francia rendőrség és vámőrség — bár m kábítószer nyomozásra idomított kutyákat bevetnek — tehetetlen. A heroin sűrűn, de mini kis mennyiségben érkezik Hollandiából. Néhá grammot nem nehéz elrejteni, de nehéz megtalál' Mégis a francia vámőrök hetenként több kiló hero foglalnak le. De ennek többszöröse érkezik országba. Tavaly a heroin fogyasztók szár Franciaországban megháromszorozódott. Az amerikai rendőrség passzivitással tehetetlenséggel vádolja a francia szerveket a „Frer Connection” ügyében, ugyanis a heroin tulnyoi része Franciaországból kerül Amerikába. A franci viszont holland kollégáiknak tesznek szemrehányá Á heroin özönlést a holland hatóságok segitsé nélkül nem lehet megállítani a határon. Arnszterr’ban közel 30.000 ázsiai, volt holland gyarmati bevándorolt él. Ezekből verbuválódnak az ,,ázs kapcsolat” európai elosztó központjának „alkaln zottai.” Innen folytatja tovább az útját az áru Párt Brüsszel, vagy München felé. Az amerikai piacra innen indulnak a szállítmányok, mégpedig a kanai Vancouveren át. Az „ázsiai kapcsolat” kiinduló és termi központja az a hírhedt „Arany Háromszög”, amel; Laosz, Burma és Thaiföld alkot. Az ottani paraszt földjén terem a világ máktermésének fele. Ott 7 frankba kerül egy kiló heroin, — ezt tiz kiló, helyszínen vásárolt ópiumból vonják ki. De miko ez a kiló Franciaországba érkezik, — az ára n félmillió frank. Az „Arany Háromszögben” élő parasztok ősid (Folytatás a 13. oldalon) írta: FAZEKAS JÁNOS
