Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-27 / 17. szám
HAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — A férjem már 1975. november 10-e óta nem csókolt meg engem. Ez a dátum házasságkötésünk napja volt. Amikor még együttjártunk, mindig kedves volt hozzám, de ritkán csókolt meg. A családunkban mindenki jól tudja, hogy el férjemnek mi a véleménye a csókról és úgy vélik, í hogy ez egyenesen hátborzongató. A minap a jj valádi összejövetelen meg akartam őt csókolni, de elfordította a fejét és ezt mondta: „Tudod, hogy én —senkit nem csókolok meg.” Az anyja ezt mondta neki: „A feleségedet meg kellene csókolnod.” Erre csak megrántotta a vállát és igy szólt: „Nem szeretek csókolózni, ezért ne zaklassatok.” Ezzel mindennek vége volt. Én mindig tiszta vagyok és az ^jkam is olyan, amilyennek lenni kell. Nem természetes dolog nekem az, hogy a férjem nem csókol meg soha. Akár hiszi, akár nem, jó nemi életünk van, de a férjem nem csókol meg akkor sem, hanem csak élvezi a nemi kapcsolatot. Egyébként nagyon kedvesen bánik velem, és semmi panaszom nem lehet ellene. Igazán szeretem őt. De v^jon egy férjes asszonynak állandóan csók nélkül kell élnie? VÁLASZ — Férjének segítségre van szüksége. Ezért menjenek el házassági szakértőhöz, hogy ettől a megrögzött elmélettől megszabaduljon. Ha nem megy el, akkor vagy belenyugszik egy csók nélküli házasságba, vagy pedig változtat a helyzetén. ☆ ☆ ☆ KÉRDÉS — Egy elvált asszonynak udvarolok, aki harminc éves és öt fia van 4—10 év között. Én 47 éves vagyok, kitűnő egészségnek örvendek és jól menő üzletet vezetek. Ez a nő nagyon nehezen tud megélni a munkája után és abból a kis támogatásból, amit volt férjétől kap. El akarom feleségül venni, de nem sok "'.erencsém volt eddig. Azt mondja, hogy szereti a arsaságomat, de férjnek egy fiatalabb embert szeretne maga mellé. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy öt fiú mellé nagyon nehezen fog kapni egy fiatalabb férfit. Én nagyon szeretem a gyermekeket, és józan, becsületes, nyugodt ember vagyok. Tudna még valami érvet mondani, amivel alátámaszthatnám igazamat és meg tudnám győzni ezt az asszonyt, hogy hozzám jöjjön? VÁLASZ — Ahhoz, hogy egy házasság sikeres legyen, kölcsönösen kell akarni a házasságot. Ha ön meg akarja őt győzni azzal, hogy még töbo érvet sorol fel, akkor később nagyon nehéz helyzetbe kerülhet ezzel a házasságkötéssel. Ha az asszony úgy gondolja, hogy jobbat is választhat, mint önt, engedje neki megpróbálni. Ha azonban ön a telefonszámát időközben megváltoztatja, vele azért tudassa. Talán később szüksége lesz reá. Őst MAGYAR HANGSZEREK írta: KALLÓS FERENC A magyar nép életében évszázadokon keresztül talán egyik hangszernek sem volt olyan jelentősége, mint a dudának. Használták a pásztorok, a parasztok, a katonák, a bányászok, a városi polgárok, ott volt a főúri zenekarokban és egy ideig még a cigányzenekarok hangszerei között is megtaláljuk. Régen a keresztelőn, a lakodalomban, a fonóban a disznótoron, a névnapokon és a különböző mulatságokon dudás fújta a táncnótákat és kisérte az éneket. A katonaélet csendes óráiban dudaszó mellett vigadtak a vitézek. Dudás szólaltatta meg a magyar táncnótát a kastélyban és a viskóban egyaránt. Karácsonykor az éjféli misén a betlehemi pásztorok hódolatát dudaszó jelképezte. A dudásokról számtalan boszorkánytörténet, babonás hiedelem kelt szárnyra és teijedt el a nép között. Hosszú évszázadok alatt kialakult a népdaloknak egy külön csoportja, amelyet a nép dudanótáknak nevez. Azonban be kell mutatnunk azt a hangszert is, amelyet a duda rokonának, vagy éppen elődjének tekinthetünk, amelynek megszólaltatása a dudáéval azonos nyelvsippal történik, és amelynek nádsip, nádduda a neve. Amint a neve is mutatja: nádból készült. Egy kb. 25 centi hosszú, 9—10 miliméter átmérőjű nád belét kiszedték, egyik végének oldalába nyelvet vágtak, a nyelv felett a nyílást betömték, majd mint a furulyán, hat játszó lyukat fúrtak rajta és kész volt a hangszer, a nádsip. Ez az egyszerű hangszer nagyon gyakori lehetett valamikor, mert a gyermekjátékok mondókéi is megemlékeznek róla: Lementem a pincébe vajat csipegetni, utánam jött édesanyám pofonveregetni. Nád közé bírtam, nádsipot fiytam, Az en sípom igy szól: dl, dá, du, te vagy az a nagyszájú. A nádsipnak Magyarországon többféle változata volt. Az előbbitől eltérő volt az, amelynek külön darabból volt a teste, és külön darab nádból a nyelvsip, amelyet aztán abba a hosszabb részbe illesztettek, amelyen a játszólyukak voltak kivágva. Készítettek kettős nádsipot is, amely a duda kettős sípjához volt hasonló. Sokfelé a 10—14 éves fiugyerekek ilyen nádsipon tanultak meg játszani, mielőtt a dudára sor került volna. Ezek a nádsipok fejlettebb testvérük, a duda mellett is tovább éltek. Jelentőségük azonban meg sem közelítette a dudáét, azért róluk az egykori feljegyzések sem szónak. Viszont annál több egykorú adat, oklevél, egyéb Írás, ábrázolás maradt fenn a dudáról. A XIII.—XIV. században a gayd és a gaydos elnevezésekkel találkozunk helyi- és személyneveinkben. Később az arab, illetve ozmán eredetű duda elnevezés vált általánossá. A XVII. századi forrásokban a „tömlősip” elnevezéssel találkozunk. XVI. század első felében már igen elteijedt zeneszerszám a duda. Ez szolgáltatta a huszárok hadimuzsikáját is. 1592-ben az egyik dudás lovának abrakot utaltak ki, ami azt jelenti, hogy hadi dudás volt, aki lovon járt. Ebben az időben már kialakultak a kis hangszereggyüttesek alaptípusai is. Kalló* Ferenc Először a hegedű-duda együttes, majd ezek más hangszerekkel kombinálva szólaltak meg. A főurak majd mindegyikének volt házi zenekara, ahol a duda és a hegedű mellett a trombita, a töröksip, a lant, a cimbalom, időnként az orgona, a görbe kürt, a puzon és a hárfa is szóhoz jutott, sokszor váltakozva, sokszor együttesen. A korabeli számadások érzékeltetik a dudás társadalmi helyzetét. A XVII. század elején az első hegedűsnek a szabad asztalon, tehát az ellátáson kívül évi 32 forint fizetése volt. A második hegedűs és dudás évi 20 forintot kapott. I. Rákóczi Ferenc tizenegy zenésze között egy dudás volt, Dudás György, akinek 1666-ban, természetbeni járandósága mellett 80 forint volt a fizetése, ami kezdő tiszti fizetésnek felelt meg. Magasabb fizetést, 90 forintot csak a trombitások és a hegedűsök kaptak. A XVII. század végén még sok szó esik a dudáról. Általános szokás volt a farsangi szánkózás, amikor a cigány hegedűsöket és dudásokat ültették a szánkókra és úgy járták sorba az udvarházakat. A keresztelőkből, a lakodalmakból és egyéb úri mulatságokból sem hiányzott még ebben az időben a duda. Egy 1760-ból való lakodalmi leírásban azonban már nincs szó dudásról, csak a töröksiposról, hegedűsről, a cimbalmosról és az uj hangszerről a gordonról (nagybőgő), amely a duda basszusának is átvette a szerepét. A XVIII. században tágra nyílt a kapu nyugat felé. Idegen muzsikusokkal és uj hangszerekkel uj - zenei élet bontakozott ki az országban. LÉPTEK Lelopódzom a harmat-járta fűhöz A tisztaság múzsám és asszonyom. Oldom a titokzatos változataiban élő szép mosolyt, hogy abban fürödjek. Megifíúlásom Szép tava, harmat, teljesítsd az áthatolhatatlan arcává arcomat. Vékey Tamás A RENDŐRSÉG NEM URA A HELYZETNEK (Folytatás a 10. oldalról) elkerülni a letartóztatást és büntetést. Az olasz rendőri rendszer mindkét ága körülbelül 80,000 fővel rendelkezik. A Carabineri még a napóleoni időszakból való és napjainkban inkább falusi rendőri erőként működik, és a közbiztonsági rendőrség a városban ténykedik. Vannak még hasonló kisebb állami ügynökségek is, amelyek a nyomozási munkát végzik. A legellentmondásosabb a fegyveres erők kémelháritó osztálya. A törvény értelmében csak az ország külső ellenségeivel volna szabad foglalkoznia ennek az osztálynak, de már évek óta titkos hálózatot tartanak fenn hazai ügyek feltárása érdekében is. Baloldali pártok és az újságok már régóta azzal vádolják a kémelháritó ügynökségeket és más titkos egységeket, hogy a terrorizmust táplálják, amikor szélsőséges csoportok ügyeibe is beleavatkoznak.
