Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-04-13 / 15. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Akik képtelenek az újjászületésre írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Billy Graham „Hogyan születhetünk újjá?" című könyve nemrégiben jelent meg, de máris úgy látszik, hogy „bestsellerré” vált, mert csak úgy kapkodják az emberek és mohón olvassák min­den sorát. Erre a GUIDEPOSTS vallásos magazin vezetősége elláto­gatott az evangélistához, hogy megkérdezze véleményét, mi lehet az oka annak, hogy még a templombajáró, hivő keresztények közül is csak olyan kevesen születtek újjá az Ur Jézusban? Mi akadályozza őket? Mi tartja őket vissza attól, hogy teljes szívvel szolgálják? Billy Graham türelmesen és hosszan kifejtette véleményét. Elmondta, hogy meggyőződése szerint az emberek nagy része azért nem képes szívvel és lélekkel követni az Ur Jézust, mert túlságosan józanul gondolkoznak és képtelenek elfogadni és magukévá tenni azt, ami természetfeletti. Képtelenek vakon hinni. Mindent fel akarnak deríteni, boncolni, logikusan meg akarnak magyarázni. Nem bírják elhinni, hogy van angyal és ördög, csoda és feltámadás. Az Ur Jézus már akkor tudta ezt, amikor a földön járt, azért figyelmeztette tanítványait, hogy olyanná kell lenniök, mint a kis gyermek, habe akarnak lépni a Mennyek Országába. „Nos,” mondja Billy Graham, „a legfontosabb akadályok egyike az, amit intellektualizmusnak hívnak, az a szándék, hogy a kereszténységet józanul megfontolt szempontból közelítsék meg. Az az érzésem, hogy vannak emberek, akik voltaképpen őszinték, de akiknek intellektuális problémát jelent elhinni azt, hogy létezik egy Isten-Ember, aki 2000 évvel ezelőtt élt, harminchárom éve korában meghalt, halottaiból feltámadott és a mi egyetlen utunk az üdvözüléshez. A tisztán józan elme számára ennek az eszmének a felfogása és befogadása hasonlatos ahhoz, amit Pál apostol irt a Korinthiai Egyházhoz, hogy minden bolondságnak látszik." Billy Graham azt is megmagyarázta, hogy még a legjózanabb tudós számára sem lehetetlen levetkőzni magáról ezt a mindent bizonyítani akaró fejtegetést és egy csodálatos, önfeledt pillanatban a Szentlélek irgalmából és segítségével bepillantást nyer abba a természetfeletti, láthatatlan világba, mely az Ur Jézus domíniumát jelenti. Elmondja Fred Smith, a világ egyik legismertebb biokémikusának történetét, aki istentagadó volt, nem hitt semmiben ami természetfe­letti és szüntelenül ellenállt mélyen hivő szomszédja rábeszélésének, aki igyekezett megtéríteni őt. Egy napon mégis engedett a szomszéd unszolásának és elment egy evangélista „Crusade”-jára. Mindenki el volt ragadtatva, de ő mindent kifogásolt. Elégedetle­nül és mogorván tért haza, szidva a zenét, mely túl hangos volt és a prédikációt, mely nem tett semmiféle hatást rá. De mikor magára maradt, éjszaka, egyszerre csodálatosképpen felködlött elméjében egy VAN-E ÉLET A HALÁL UTÁN? A reinkarnáció kérdése jelenleg a legnagyobb tudósokat és pszichológusokat foglalkoztatja, óvatosan már elfogadják egyesek a reinkarnáció két fázisát. Az első lépéssel kapcsolatosan három professzor végzett kutatásokat az elmúlt tiz év alatt: Dr. Elizabeth Kubler-Ross, dr. Rymond Moody és dr. George Ritchie. Kutatásaik alapján eljutottak odáig, hogy hisznek a halál utáni életben. Mindhárom kutató gyakran ezer és ezer mérföld távolságban végezte kutatásait egymástól, és valamennyien meglepően ugyanazokhoz az adatokhoz jutottak. Mindhárom professzor könyvet irt a reinkarná­cióról, és mindháromnak a könyve első helyre került a könyvpiacon. Kutatásaik legnagyobb részét az úgynevezett „halál küszöbén” végezték. Ez az a pont, amikor egy személy klinikailag halott, de később „visszatér” a halálból. Mind Ritchie és Moody megvizsgált személyei, mind pedig Kubler-Ross kutatásai meglepő hasonlóságokat árulnak el. A leggyakoribb tapasztalatuk a halállal kapcsolatban, amelyeket ezer és ezer megkérdezett személytől szereztek, alapjában véve a következő: Erős, meleg fény, a jólét átölelő érzése, hangos harangzúgás, miközben az ember lénye egy hosszú sötét folyosón-halad, és az a képesség, hogy valaki a saját életét végigtekintheti és maga mögött hagyhatja. Az egyik orvos elmondta Moody-nak egy nőről, akit éppen operálás közben szívroham sújtott: Minden életjel elhagyta az asszonyt, és az orvos, társaival együtt megpróbálta életrekelteni a halottat. Végül az orvos ezt mondta: „Próbáljuk meg még egyszer és azután feladjuk.” .íi /. l'i?a'j U fc' '» mondás, melyet a pap prédikált: „Mert ha száddal Urnák vallód Jézust és szivedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvőzülsz”. Ez az ige csengett folytonosan a fülében, a lelkében. Harmadik éjjel végülis térdrerogyott és úgy mondta: „Isten, most már tudom, hogy létezik egy természetfeletti lény. Ha ez a mód az, mely által üdvözölhetek, elfogadom. Elismerem az Ur Jézus Krisztust! Csakhogy, miny Billy Graham mondja, vannak, akiket nagyon nehéz lelkileg megközelíteni. Mert mint ahogyan a nap megolvasztja a vajat, de ugyanakkor megkeményiti az agyagot, az emberek lelkére is különféle hatással van az ige. Vannak, akik bűnben élnek. Valami bűnös szerelmi viszonyban, vagy valamilyen kábítószer áldozatai és azt nem akarják, nem bírják feladni, óhajtanák az Ur áldását, de nem akarják életüket megfosztani az erkölcstelen kilengésektől, melyeket pedig Krisztus szigorúan elitéi. Vannak, akik őszintén vágynak újjászületni, az Ur szolgálatába állni, de nincs lelkierejük ezt valóban megcselekedni. Csak amikor valamilyen nagy csapás szakad rájuk, mely teljesen lesújtja őket, vagy ha elvesztik azt, akit a legjobban szerettek, törik meg lelkűkben minden ellenállás és ■ ekkor válnak a Megváltó odaadó, engedelmes követőivé._____________________________________ Az asszony életrekelt és később megmondta az orvosnak, hogy hallotta, amit társainak mondott utoljára. Más orvosok is hasonló tapasztalatokon mentek át az életrekeltett betegekkel kapcsolatban. Ezek gyakran azt mondták, hogy figyelemmel kisérték az életrekeltési igyekezetei és látták élettelen testüket a műtőasztalon. NAGYAPÁM Te láttad az erőt, a búzaerdők summás-kacaját, boróka gallyra akasztott s bejártad a vérző Boszniát... mézeskalácshuszárt, Utánafordultak a jegenyék, álladón a forradás átragyogott s a nyírfaderekú menyecskét holdvilágnál hajlítottad meg kocsiderékban, szalmán, mezőn, templomba csak azért jártál, hogy szépasszonyt láss. De már csak disznótorok szalmamelegsége világít rád s az eresz alá kiakasztott zacskód és pipád — fokhagymás-pirítást se vársz... Mert égig érő kiáltó kapák és fel-felnyögő görbe szilvafák között, áttáncolt summáséjszakák nyomán, ott ballag, ott ás már kerteden tömjénfüstben az elmúlás... Sárközi Irma .nosov&n xßAJiciBJoioiqnsqntui iffl

Next

/
Thumbnails
Contents