Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-13 / 15. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL NŐI SAROK A szépség igazságtalan előnyhöz juttat Irta: KALLÓS FERENC A pszichológusok és társadalomtudósok egyre növekvő száma kezdi tanulmányozni a fizikai vonzalom szerepét az egyén életében. Ez a valamikor teljesen elhanyagolt kérdés a múlt néhány évben mindenfajta kutatásnak a tárgyává lett, és az eredmények eléggé zavaróak. Dr. Ellen Bersheid, a University of Minnesota vezető pszichológusa és társai felfedezték, hogy a külsőleg vonzóbb személyeket kedvesebbnek, őszintébbnek, melegebbnek, szexuálisan aktívabbnak, szerényebbnek, érzékenyebbnek, érdeklődőbbnek és jobb jelleműnek képzelik az emberek, mint a kevésbé vonzókat. Azt szintén feltételezik, hogy a szép külsejű személyek boldogabban, sőt a társaságukban levőkről is ugyanezt gondolják. Egy férfi például, aki egy gyönyörű nő társaságában van, úgy néz ki, mintha intelligensebb, izgalmasabb és sikeresebb lenne, mint egy olyan férfi, akinek nincs hasonlóan szép partnere. Dr. Harold Sigall, az University of Maryland tudósa azt mondja, hogy az emberek valakinek a képességeit abból Ítélik meg, hogy milyen a külső megjelenése. Pedig az „ami szép, az jó is” sztereotipus kihatásai nagyon rombolóak. Dr. Sigall igy írja le ezzel kapcsolatos vizsgálatának eredményét: „Megkértük az embereket arra, hogy értékeljék valakinek a munkáját, és azt találtuk, hogy a vonzóbb személyeket jobb munkásoknak és jobb képességűeknek tüntették fel.” Az Old Dominion University in Virginia egyik TÖRVÉNYTELEN GYERMEKEK Egy uj és kellemetlen statisztikai adat látott napvilágot, mely szerint az amerikai városokban mind több és több házasságon kívüli gyermekszülés történik. New Yorkban például tiz évvel ezelőtt csak minden hetedik gyermek született házasságon kívül, és 1957-ben csak minden tizenötödik születés volt törvénytelen. Manapság azonban már minden harmadik gyermeket törvénytelennek kell nevezni. Hasonló adatokat lehet találni Chicago, Detroit, Philadelphia és más nagy városok lakóira vonatkozóan is. Egy húsz éves tanulmány alapján New Yorkban a házasságon kívüli születések száma csaknem megháromszorozódott. 1956-ban 11,160 gyermek volt törvénytelen, és ez 1976-ra 33,215-re emelkedett. Az elmúlt húsz év alatt 467,192 törvénytelen gyermek született New York városában, tehát annyi ember, mint Pittsburgh lakosainak száma. Ami még zavaróbban hat, hogy a feketék gyerekeinek fele törvénytele'nül született 1976-ban. A város legszegényebb negyedében azonban ez az arány még ennél is magasabb. Közép-Harlemben például a törvénytelenül születettek aránya elérte a 73.5 százalékot, Bronxban pedig 64.2 százalékra emelkedett. Ezáltal nagy mértékben növekedett a legalacsonyabb néposztályhoz tartozók létszáma, akiket Marx nagyon találóan lumpenproletároknak nevezett. professzora, dr. Thomas Cash felmérést végzett olyan személyekkel kapcsolatban, akik a vállalatoknál eldöntik, hogy kiket vegyenek fel a munkára. A felmérés eredménye az lett, hogy az alkalmaztatás során inkább a vonzó külsejű egyének kerültek előtérbe azokkal szemben, akik nem voltak olyan jó megjelenésűek, pedig a képesítésük azonos volt amazokéval. Az University of Wisconsin és más egyetemek kutatói azt találták, hogy a tanárok is ugyanezen az alapon véleményezik a tanulókat. Ha a tanuló jó kinézésű, akkor azt feltételezik róla, hogy intelligensebb, és a szülei jobban érdekelve vannak a gyermek jó tanulmányi eredményeiben. Továbbmenve, a gyermek osztálytársai is hasonló előítéleteket alkotnak. Egy másik minnesotai tanulmány azt is kimutatta, hogy rossz viselkedés esetén is másként bírálják el a gyermekeket attól függően, hogy vonzó vagy nem vonzó a külsejük. Ha egy külsőleg visszataszító gyermek tesz rosszat, akkor úgy Ítélik meg, hogy annak jellembeli hibája van. Ha viszont egy szép gyermek teszi ugyanazt a rosszat, akkor ideiglenes kibicsaklásnak minősitik tettét. George Allen, az University of Connecticut psychológusa megfigyelte, hogy a szellemileg elmaradott gyermekeket is külső megjelenésük szerint részesítik figyelemben a gondozók és felügyelők. A vonzó gyermekeket szellemileg alkalmasabbnak tekintik az életre, mint a többieket. Atilla-Baján-Árpád fejedelmek (Folytatás a 13. oldalról) Baján nagykagán 36 évi uralkodás után (558—594) majdnem egyidőben halt meg Mauricos bizánci császárral. Halála azonban nem vonta maga után a birodalom bomlását. Az avarok 616-ban, Heraclios uralkodása alatt, majd 627-ben, Baján egyik fia vezetésével, kinek nevét nem tudjuk, ismét megtámadták Bizáncot. Az Avar-Birodalom kb. 805-ben szűnik meg, Nagy Károly győzelmei során. A turáni faj egyik nagy nemzete, a magyar elhatározza — a kedvező politikai feltételek és az Észak-Magyarország területén élő avarság kérésére —, hogy Atilla, Baján Hun-Avar Birodalmát, annak központi részét, a Kárpát-medencét, mint ősi tulajdont újra birtokba veszi. (Lásd Izrael igényét a Bibliában feljegyzett területekre.) Álmos fia, Árpád 895-ben megindul a magyar néppel és ezzel kezdetét veszi a honfoglalás. Mint Atilla esetében, Árpáddal kapcsolatban is van egy kitalált történet. A Homan-Szegfű (Szekfü=Schüttelhelm) „Magyar Történet” ezt írja: ,,.. a nagy vállalkozás előestéjén — régi szokás szerint — áldozattal fordultak istenükhöz s az ősök varázshatalmu szelleméhez. A nemzetségi totem (!), a szent turulmadár inkamációjaként tisztelt öreg Álmost áldozták fel, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága a földi béklyótól szabadulva, fia leikébe költözzék s azt betöltve, az ifjú fejedelmet képessé tegye nagy feladatának megoldására. „A másik hasonló gyilkossági felfedezés Fettich Nándor régésztől származik:”.. A leletek aprólékos elemzése a kor legszörnyűbb tragédiájára derített fényt. Gyilkosság történt. ,,Dienes István történész megcáfolta ezt az állítást. László Gyula prof. ismerteti Fettich tévedését s határozottan állítja, hogy a megtalált csontváz nem Álmos fejedelemtől származik, majd igy folytatja: „A vita többi résztvevői is elutasították Fettich feltevéseinek egyik vagy másik indokát. „Paizs Dezső erről az ügyről igy ir:”.. furcsán hat rám, hogy tekintélyes tudósok, szenzációnak ható újdonság kedvéért ismételten rájáratják a rudat Árpád fejedelemre, amikor kellő alap híján, egyikük Kurszánék kinyirásával vádolja őt, most meg apagyilkosságban kívánják elmarasztalni... Én, de — azt gondolom — sokan mások sem hiszik, hogy HONALAPÍTÓNKBAN okvetlenül valami himnemű Borgia Lukréciát kellene látnunk.” Nagy Árpád honfoglalása oly katonai előrelátásról, haditudományról tesz tanúbizonyságot, mely tulajdonságok Nagy Sándorról és Károlyról nem mondhatók el. A magyar fejedelem, Nagy Árpád hadvezéri tudása, vezetésre való rátermettsége, messze túlszárnyalja kora más népeinek vezetőit. A Honfoglalás részleteit nem akarom itt tárgyalni, mert arról már korábban, „Árpád fejedelem honfoglalása” című tanulmányomban írtam. Árpád 907-ben a bánhidai ütközetben, melyet a magyarok a bajorok ellen vívtak, súlyos sebet kapott és julius 7-én, 67 éves korában meghalt. Halála után 300 éven keresztül az Árpád-házi királyok uralkodtak a Kárpát-medencében, Magyarországon. A magyar történelem lapjai sok vért, pártütést, dicsőséges harcot, vesztett csatát, - elnyomást, szabadságharcot, idegen uralmat, hírnevet örökítenek meg, de Nagy Árpád halála után még ezer év múlva is él a magyar nemzet és az ország. Atilla és Baján halála után a Hun- és Ava birodalom elveszett, a két nemzet Európában és Ázsiában szétszóródott, idegen népbe olvadtak. Magyarország és Árpád népe megvan és ádáz erővel küzd a megsemmisülés ellen. Atilla és Árpád be nem bizonyított gyilkossággal vádolva áll egyes történetírók koholmányaiban. A hun és magyar mondák őrizték meg tisztaságukat. Baján nem volt jelentős személy a XIX—XX. történészei szemében — legalábbis nem a finnugorizmus szemében — ezért nem emeltek vádat ellene. Népe lakott ugyan a Kárpát-medencében, de szerintük úgy eltűnt, mint a köd, melyet a napsugarak nyelnek el. Atilla és Árpád halála ismeretes, azonban temetkezési helyüket sötét homály fedi. Ha a régi Sicambria, később Eczilburg, majd Vetus-Buda volt Atilla és Árpád fővárosa, központi lakhelye, akkor el kellene fogadnunk Anonymus iránymutatását, melyszerint „..ki is tisztességesen lön eltemetve, egy kis patak fölött, mely kőmederben folyik alá Atilla király városába; holott is a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Fejérnek (Fejéregyházának) neveznek..." Ha tehetném, én ezen a helyen és környékén vezetnék ásatásokat, mert nem tételezhető fel, hogy a lakhelytől távoleső vidékre, a Tiszához, vagy a mai ó-Budára szállították a holttesteket. Atilla esetében a hamvasztás is lehetséges. Három „Nagy” név, Atilla-Baján-Árpád fejedelmek, kik soha el nem múló nevet szereztek a hun-avar-magyar nemzetnek és a turáni fajnak.
