Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-13 / 15. szám
► » ■ * J* f MAGYAR HÍRADÓ Ml» M V? 8. OLDAL BÉCSI LEVÉL NEHÉZ ÉLET,KÖNNYŰ DOLLÁR írta: KLAMÁR GYULA Az osztrák lapok nemrég a dollár alacsony árfolyamát ,, történelminek” mondották, nem tárták fel ugyanakkor, mit is jelent ez valóban, nem kereskedelmi-gazdasági viszonylatban, hanem az egyes emberek életében. Mint pl. a Wienben akkreditált és dollárral fizetett tisztviselőknél, akik egykor olyan irigylésreméltó pozíciót töltöttek be az osztrák főváros társadalmi életében. Elsősorban az UN-hivatalnokokról van szó, akik „tehetet- Klamár Gyűllenül kénytelenek nézni, hogyan olvad el kezükben a fizetésük” — mondotta egy UN-tisztviselő. Számuk nem csekély: a hivatalokban mintegy 2800 UN- alkalmazott ül, hozzájuk jön 2000 alárendeltebb pozícióban lévő személy, nemkülönben számtalan titkárnő-gépirónő, akiket azonban hazai valutában fizetnek, igy tehát őket nem érinti a dollár „lebegése”. A magasranguak azonban dollárban kapják a havi fizetést és igy az árfolyam esése nyomban érinti őket és ízt jelenti, hogy egyik napról a másikra érzékeny veszteséget szenvedhetnek — és szenvednek is. Az egyik magasrangu UN-hivatalnok szerint jövedelmük javarészét elvesztették a dollár árának esése következtében. Aki tiz évvel ezelőtt boldog és szerencsés ember volt, mert dollárban fizették és az árfolyam magas volt, azóta elveszítette jövedelmének majdnem a felét: tiz évvel ezelőtt még cca 26 schillinget kapott bankjában egy dollárért — a múlt héten volt nap, amikor majdnem csak 14 schillinget fizettek ki neki... A tisztviselők megpróbálják „jobb belátásra” bírni a gazdájukat, jelen esetben az UN-t, amelynek viszont legfőbb mentora az USA pénzügyminisztériuma, kéréseiknek azonban kevés eredménye volt eddig. Az a bizonyos korrektúra, amelyet „post adjustment”-nek neveznek, rendszerint csak ;gy félév múlva következik be... Az egyik JNIDO-tisztviselő igy panaszkodik: „Tizenegy éve lek Wienben, és most jóval kevesebbet keresek, mint 967-ben, amikor szolgálatomat megkezdtem.” Persze, a panaszok nemcsak az amerikaiak jkáról hallatszik, hanem azokéról is, akik angol mtban kapják a fizetésüket; a font is jelenleg lent ever a mélyben. Nézzük csak, hol is a baj? A dollár áresésén ívül. Az európai, az osztrák árak alaposan lmentek. Az angol nyelvű diplomata-iskola évi ,ndija a felhőkig emelkedett, az iskolázás és rermeknevelési segély azonban évek óta ugyanaz. A tvi jövedelemből jelentős összeggel kell megpótolni a -ermekek iskolázását, mégpedig annál többel, minél bb gyerek megy reggelente az iskolába. Még igyobb probléma a lakbér. Valamikor 500-900 )llárba került egy „diplomata-lakás”, mert gebben is „fejőstehénnek” tartották az osztrák városban az idegen, nagykeresetű családokat, azóta lakbérek úgy emelkedtek, hogy 800-1200 dollárt kell tyanazért a lakásért fizetni! „1200 dollárt fizetünk itt egy lakásért, ezért a inzért Washingtonban egy egész házat kapunk!” — naszkodik az egyik amerikai háziasszony, zonyos, hogy dollár-fizetéssel élni manapság az fre dráguló árak mellett egyáltalán nem élvezet, ílenleg ug> - étszeresét keresem annak, amit három évvel ezelőtt kerestem, valójában ott vagyok ma is, ahol voltam.” A bécsi árak elkeserítik a dollár-fizetésüeket. „New Yorkban 30 centért kapok egy csésze kávét, itt egy dollárnál is többet kell érte fizetnem”. A gyermekruhák ára is magas. „Egy egyszerű blue jeans 33 dollárba kerül, ugyanannak az ára New Yorkban 15 dollár. Emiatt évek óta Amerikában vásárolunk mindenféle ruhát, mert különben nem tudnánk rendesen öltözködni...” S ugyanezek a panaszok, ha az élet bármely más területét nézzük: az operai, színházi árakat, az emelkedő élelmiszerek költségeit. A legjobb mindezt humorral nézni — javasolják a fiatalok, például a Bécsben tanuló, egykor nehézvalutáju országokból származó diákok, mint például a Stanford University stipendistái. Lakásuk csodálatos a belváros szivében, de inkább kultúrán élnek, mint pénzen. Ha utaznak, nem választják útvonalként Németországot, Svájcot, vagy Hollandiát, a „szegény” Jugoszlávián, Görögországon át vezet az ütjük. Erősen spórolnak éspedig nem európai kocsira, hanem egy — lódenkabátra!... A pénzválságot a KÜLPOLITIKAI REVÍZIÓ Az U.S. és Izrael kapcsolata Jimmy Carter végigment a szokásos ceremóniákon, amelyek keretében a háború utáni amerikai elnökök fogadni szokták a külföldi államférfiakat. Amikor Begin izraeli miniszterelnököt köszöntötte, akkor ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak Izrael iránti elkötelezettsége „teljesen állandó és megrendithetetlen”. Begin azonban annál többet akar, mint ennek hangoztatását. Washington keményebb álláspontot képvisel Izraellel szemben már Carter elnökségének kezdete óta, pedig többször is megígérték, hogy az U.S. támogatja Izraelt. Amióta Carter elnök hivatalba lépett, és különösen amióta Begin miniszterelnök lett, az U.S.-izraeli kapcsolatok egyre romlottak és ennek kihatása szinte helyrehozhatatlannak tűnik. A múlt év március 16-án Carter elnök azt mondta egy vársi gyűlésen Clinton, Mass.-ben, hogy a palesztinaiaknak joguk van saját otthonukba visszatérni. Később az elnök megint használta a „törvényes jogok” kifejezést. Amikor Carter szakított a múltbeli politikai iránnyal, akkor ezzel szinte jelét adta annak, hogy az Izraellel szembeni amerikai nyomás továbberősödik. Májusban a NATO, Ausztrália, Uj-Zéland és Japán számára jogot adott bizonyos fegyverek közös előállítására, de nem Izraelnek. Azután egymást követően elhangzottak olyan kijelentések, hogy törődünk Izraellel, de ennél nem mentünk tovább. Az ügyek menete akkor csúcsosodott ki, amikor Carter nemzetbiztonsági tanácsadója, dr. Zbigniew Brzezinski a múlt tavaszon sikertelenül próbálkozott azzal, hogy az oroszokat bevonja a Közel-Keletről szóló U.S.-szovjet nyilatkozatba a genfi békekonferencia támogatása ügyében. kaliforniai egyetem is érzi: amig évekkel ezelőtt még 80 amerikai diák tanulhatott Ausztria fővárosában, képezhette magát valamelyik speciális tárgyban, most csak 30—40 diák érkezik a kaliforniai egyetemről évente. Ilyen drasztikusan megnyirbálták a költségvetést. A dollár zuhanása azonban mégsem az előbbi fejezetekben felsorolt személyeket érinti a legfájdalmasabban. Bécsben mintegy 2500 amerikai nyugdíjas él — köztük számos magyar származású amerikai állampolgár is — akik dollárban kapják a pénzüket. Ausztriaszerte szintén lakik még jócsomó. Nekik a legnehezebb a sorsuk, a dollár árfolyamesése és az árak emelkedése megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Koruk miatt csak kevesen vállalják a visszaköltözést, inkább napról-napra abban reménykednek, hogy megváltozik az irányzat és a dollár árfolyama ismét emelkedni fog. Nem reménykednek az egykori „arany-időkben” amikor egyetlen dollárból meg lehetett ebédelni, sokkal szerényebbek lettek. Ha az újságból azt olvassák, hogy a dollár 5 ponttal emelkedett, akkor már boldogok és talán elégedettek is... Amikor e sorokat írjuk, a dollárért 14.40-et, a kanadai dollárért 12.75-öt, egy ausztrál dollárért 15.90-et és egy fontért 27.76 schillinget fizetnek a bankok. Ezután hamarosan krízishelyzet alakult ki Izrael és az U.S. között, mint ahogy ezt tükrözte is Dayan külügyminiszter és Carter elnök tanácskozása. A különbségeket azóta sem lehetett áthidalni. . A legjelentősebb változás Washington magatartásában azután következett be, hogy Carter karácsonykor Riyadhban volt, amikor a szaudik világossá tették álláspontjukat. Eszerint az Egyesült Államoknak nem kell annyi támogatást adni Izraelnek, de ugyanakkor támogatniuk kell a palesztinaiak ügyét. A nők papi tisztségéről elkezdett vita újból erősödik. Az Episcopal House of Bishops Conference vezető papja azt mondta egy mostani floridai gyűlés alkalmával, hogy inkább lemond, mintsem hogy beleegyezzen a nők lelkésszé avatásába. Az országban eddig mintegy húsz parókia szakította meg kapcsolatát az Episcopális közönséggel és csatlakozott az Észak-Amerikai Anglikán Egyházhoz. A vita most már kiterjedt a római katolikusok körére is, és Vatikán kinyilatkoztatta, hogy a papság nemcsak hogy a férfiak kizárólagos tisztsége, hanem továbbra is az marad. Amikor a Vatikán közzé tette nyilatkozatát, akkor David Stanley, kanadai jezsuita pap azt mondta, hogy semmi jelentősebb szentirási bizonyítékot nem lehet találni a nők felavatása ellen, sem mellette. Vatikán nemcsak hogy semmibe vette a pap kutatási eredményeit, hanem elmozditotta a Gregorián Egyetemről. Néhány hónappal később Karl Rahner jezsuita szintén nyilatkozatot tett ebben a kérdésben. A vatikáni nyilatkozat szerinte „nem határozott állásfoglalás és megváltoztatható.” A 19. és 20. században már jó csomó nyilatkozat hangzott el - Rómából, amelyek hibásaknak bizonyultak, vagy nagy mértékben elavultakká váltak.
