Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-06 / 14. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL KORKÉP AZ AMERIKAI CSALÁD írta: NYITRAY KATALIN Annak ellenére, hogy emelkedik az elválási arány és csökken a születések száma, az amerikai család ma is erősen áll. Két hires kutató, Kenneth Keniston professzor és Mary Jo Bane, a Harvardi Egyetem nevelési társprofesszora egyetért abban, hogy jóllehet a legtöbb amerikai család elutasítja a hagyományos családi életformát, a házasság intézménye és a gyermeknevelési vágy továbbra is erős. A demográfusok megállapitá- Nyitray Katalin sa szerint a most megkötött házasságok 30—40 százaléka elválással végződik, de az ujraházasodási arány jelentősen magas. Manapság az elvált asszonyok 80 százaléka öt éven belül újból féijhez megy. Habár az amerikaiak ismét házasságot kötnek, a második házasság valószínűleg tartósabb lesz az elsőnél. Az Egyesült Államokban a születési arány továbbra is csökkenő tendenciát mutat és egyre több házaspár úgy dönt, hogy később nevelnek gyermekeket, amikor elérik a késői huszas éveiket. A statisztikai adatok szerint a legtöbb fiatal házas amerikai felnőtt gyermekeket akar nevelni. Egy 1976-os közvéleménykutatás alapján kitűnt, hogy az ' amerikai nők 90 százaléka azt reméli, hogy legalább egy gyermeket felnevel. A többség azonban többet vár egy gyermeknél. A legtöbb amerikai nem a hagyományos családi közösségben nevelkedik, ahol az apa munkába jár, az anya pedig otthon marad a gyermeknevelés céljából. Egyre több az olyan család, ahol csak egy szülő van, több az örökbefogadott gyermek és a dolgozó édesanya. Keniston és Bane professzorok szerint az amerikai családokon belül az egyik nagyobb változás abban rejlik, hogy újraértékelik a férfi és nő szerepét a családban. Több nő válik kenyérkeresővé és több férfi lesz ,,házi férfivá,” vagy legalábbis nagyobb szerepet játszik a gyermeknevelésben. Az amerikai dolgozó asszonyok több mint felének iskolás korú gyermekei vannak, és több mint egyharmadának hat éven aluli gyermeke van. Természetesen a férfi és a nő családon belüli szerepének megváltozása ellenére az asszonyok továbbra is nagyobb szerepet játszanak a gyermeknevelésben, a gyermekkel való biológiai kapcsolatuk alapján. A dolgozó asszonyokat gyakran támadják a magas munkanélküliség idején, hogy csak azért mennek munkába, mert luxuscikkeket akarnak megszerezni maguknak vagy családjuknak. Dr. Keniston szerint azonban ez másként van. A dolgozó nők egyharmada háztartások fejeként működik, és a többi dolgozó nő legtöbbje csak azért vállal munkát, hogy a család életszínvonalát átlagos szinten tudják tartani. Az is idejétmulta felfogás, hogy mostanában kevesebb gyermeket nevelnek nagyszüleik, mint a régi időkben, és hogy a testvérek nélküli gyermekeket elhanyagolják. Dr. Bane megjegyezte, hogy az „egyedüli gyermekek” több figyelmet kapnak szüleiktől, és sokkal élesebb társadalmi ismereteket szereznek, mint a nagy családban felnőtt gyermekek. Ezenkívül az is tény, hogy az átlagos életkor emelkedésével, mind több az olyan család, ahol három generáció él együtt, ezért a nagyszülők gyermeknevelő szerepe is növekszik. MARGÓ NYUGTALANSÁG KELET-NÉMETORSZÁGBAN Kelet-Németország, a szovjet kommunizmus európai mintája, bajban van. Az egyik magas rangú szovjet delegáció követi a másikat és mindannyiszor diákok és munkások vonulnak az utcákra és éltetik a Szovjetunióval való kapcsolatukat. Amit aztán a keletnémetek gondolnak, az más kérdés. A Le Monde című francia napilapnak adott in: terjú során Robert Havemann menekült fizikus elmondta, hogy a rendszer tekintélye inog és emiatt a vezetők aggódnak. A múlt év októberében több mint ezer fiatal csapott össze a rendőrséggel Berlin hatalmas főterén, az Alexanderplatzon. Az összetűzésnek mindkét oldalon voltak áldozatai. A tüntetők felkiáltottak: ,,Ki az oroszokkal!” És mindez egy olyan országban történt, ahol több mint húsz éven át próbálták meggyőzni a fiatal generációt a Szovjetunió iránti szerétéiről. Egy olyan kommunista államban kiabálták: ,,le az oroszokkal!” — ahol a legmagasabb az életszínvonal, magasabb, mint a Szovjetunióban. A tüntetést követően a keletnémet titkosrendőrség eszeveszetten kezdte kutatni az „ellenforradalmi elemeket”. A gyárakban a munkásoknak rendezett röpgyűléseken a legutóbbi hetekben nagyon megcsappant a létszám. Az egyik nagy berlini gyár munkásai hangoztatták: „Lelkiismeretesen dolgozunk, teljesítjük a tervet, de ne kívánják, hogy a munka után itt maradjunk, fizetés nélkül, hallgatni a haszontalan fecsegéseket.” KÖZEL-KELETI ARCOK Hussein, a középutas A Jordániái Ammanban élő politikai vezetők valamennyien áldozatai a történelmi ellentmondásoknak és tragédiák sorozatának, amelyeket nem tudnak ellenőrzésük alá vonni. Ez alól a sors alól Hussein, Jordánia királya sem kivétel. ő a középutat foglalja el a közel-keleti krízisben. Anwar Sadat egyiptomi elnök és Menachen Begin izraeli miniszterelnök a dráma főszereplői, Carter elnökkel és Brezsnyev orosz elnökkel együtt, akik feszitik a húrokat. Hussein és országa most bizonytalan abban, hogy ebből a harcból győztesen vagy vesztesen kerül-e ki. Hussein király igen érzékeny, intelligens személyiség. Abdullah király unokája, akit úgy tartanak számon, mint Mohammed próféta közvetlen leszármazottját. Csak 42 éves, de már 25 év óta a trónon van, mert 17 éves korában került erre a magas tisztségre. Amikor a napokban Carter elnökkel és Begin izraeli miniszterelnökkel Washingtonban beszélge tett, nagyon pesszimisztikusan nyilatkozott a jövőről. Izraelről ezeket mondta: „Erősen az az érzésem, hogy törődnek jövőjükkel, tekintet nélkül a területen élő egyéb országokkal.” Az Egyesült Államokkal kapcsolatosan igy fejezte ki véleményét: „Nagyon őszintén szólva, ha az Egyesült Államok a közvetítő szerepet akarja játszani, nem hiszem, hogy ezzel hozzájárul a békéhez. Az Egyesült Államoknak és az egész világnak kényszeríteni kell Izraelt arra, hogy járuljon hozzá a békéhez.” Husszein király kifejezte aggodalmát az iránt, hogy eddig követett mérsékelt irányzata nem sok támogatásra talál a világon. Az nagyon hatással volt rá, hogy Carter elnök „őszinte” volt iránta és érdeklődött a közel-keleti problémák iránt. Amikor (Folytatás a 15. oldalon) A terror megtorpantása (Folytatás a 12. oldalról) amelyek a szélsőséges elemek központjait képezik Libanonban. Nagyon bölcs államférfinak kell lenni annak, •aki most különbséget tud tenni a közel-keleti béke előkészítésének lépései és a terrorizmus által okozott problémák megoldása között. Sadat elnök eltúlozhatja, hogy Izrael áhítozik újabb területekre és ezért mindaddig nem tárgyal Izraellel, amig a Libanon déli részén elfoglalt hat mérföldes határsávot át nem engedi. Begin miniszterelnök szintén túlzásba eshet azt hangoztatva, hogy Izrael biztonsága forog veszélyben, és ezért tartja elfoglalva mind a libanoni határvidéket, mind pedig a Jordán folyó nyugati partvidékét. Most egy nagyon fontos kérdés maradt nyitva: vajon Begin megegyezik abban, hogy visszavonja csapatait minden fronton, ha valóságos békét és biztonságot lehet ennek árán elérni? Ha Begin ebbe belemegy, vajon Sadat elnök sikeresen folytathatja-e majd a megegyezéssel kapcsolatos tárgyalásokat? Ha ezek nem vezetnek eredményre, akkor bizonyára újabb terrorcselekmények következnek a Közel- Keleten. Kóbor kutya Előbb csak háztól házig verték, azután ki a faluból. Most két falu között tétován hol ide, hol oda lohol. Bátor kutya volt, eleinte még meg-megkapta a botot. S nézzétek: hogy elgyámoltalanodott! A madártól is félrerebben, állandó reszketés ina, foga is már csak azért van, hogy legyen mivel vacognia. Szederjes nyelve vizet keres, megvesz, ha nem talál. Szája két felén undorítón vegyül a könny s a nyál. Sír. Vonyítana, de azt se mer, hátha meghallja valaki. — Menti a bőrét céltalanul, míg bírják vérző lábai. Menti a bőrét céltalanul. Csak a bőre van, semmi más. — Hol késel, irgalmas vadász?! Kányád! Sándor
