Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-23 / 12. szám
12. OLDAL magyar híradó MAGYAR NEVEK IDEGENBEN írta: PAPP VARGA ÉVA Az utóbbi időben nem járok társaságba, mégis van rá eset, hogy elkerülhetetlen. így például a minap unokahúgomnál, Elsánál volt egy születésnapra rendezett vacsora, ahol az ő baráti köréből is voltak vendégek. A feketekávét már a szalonban fogyasztottuk, miközben kialakult az a kedélyes beszélgetés, amit a hangulat diktál. Férfi szomszédom nyilván udvariasságból kérdezte, hogy miről írogatok mostanában. Tudtam, hogy jó hangzású magyar nevét angolosra változtatta, tehát mondtam neki, hogy egyik nemrégi témám a névváltoztatás volt. Erre őszintén megmondta, mennyire örül, hogy alkalma van magyarok között beszélni erről. A hangjában volt egy kis mentegetőzés: — Nagyon időszerű ez a téma. Például én üzletember vagyok, és bár nagyon ragaszkodtam családnevemhez, rájöttem, hogy amerikai ügyfeleim között az én kissé nehezen kiejthető nevemmel amerikai életemben nehezen tudok boldogulni. Ezért a polgárosodásnál amerikaira változtattam. A velünk szemben ülő vendég, aki figyelte a beszélgetést, hozzám fordult: — Legyen szabad csatlakoznom azon az alapon, hogy bár régen, de én is átestem ezen a nehézségen. Nekem ugyan nem a foglalkozásom tette szükségessé, csak az alkalmazkodás, ami nagyon fontos az életben. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok megszületésének egyik elvi alapja volt, hogy itt mindenki új életet kezdhessen előző életének esetleges terhei nélkül. Ezért kapta azt a jogot, hogy a bevándorolt saját választása szerint indulhasson az új életben, a Probate Court hivatalos engedélyével egyszerű és rövid eljárás lefolytatása után. Kikötés csak annyi, hogy az új név ne szolgáljon semmiféle csalárd célt... Az új név viselője szükség esetén az újjal egyidőjűleg használhatja régi nevét, sőt kikötés az is, hogy hivatalosan soha ne tagadja az azonosságot önmaga és régi neve között. így tehát a névváltoztató magyar törvényes jóváhagyással folytathatja, amihez családi múltja köti. Megköszöntem a hozzászólást és átvettem a szót: — Igen, szerény véleményem is az, hogy a kiejtési nehézségeket okozó neveket, különösen ha viselőik amerikai üzleti körben élnek, nemcsak praktikus, hanem okos is amerikaira változtatni. Utóvégre mi is a név a szerepe itt, ebben a praktikus országban? Az, hogy mindenki könnyen megjegyezhesse és azonosíthassa viselőjével. Nem várható el az angol ajkúaktól, hogy olyan neveket, amelyek sz, cs, gy, zs stb. betűkkel kezdődnek, képesek legyenek helyesen kiejteni és aztán emlékezni is rájuk. Be kell látnunk, hogy pl. O’Shaughnessy vagy McElhaeny névvel szintén nehezen élhetett volna valaki Magyarországon. A kimondhatatlan vagy komikusán hangzó név viselőjére előbb-utóbb faragnak valami becenevet, esetleg olyat, amely sérti az érzékenységet. A lelkivilágot, a tradiciókhoz való hűséget, a régi honfitársak iránti ragaszkodást nem egy-egy név ápolja vagy szünteti meg. Csak épp az igazság az, hogy könnyen megjegyezhető névvel könnyebb az érvényesülés az amerikai életben, ez pedig nem csupán önmagunk és családunk iránti kötelesség, hanem a magyarságnak és az amerikai társadalomnak a javát is szolgálja. Arról aztán mindig gondoskodhat az ember, hogy származását ne titkolja, meg ne tagadja, mert erkölcsi kötelességünk, hogy sikereink, munkánk által megbecsülést szerezzünk a népnek, amelyből és ahonnan származunk. így tették ezt kiváló amerikai magyarok — mint annyi példa mutatja — a névproblémát el tudták dönteni helyesen, ahhoz képest, hogy mennyiben volt szükséges változtatni nevükön, egyéniségük és hovatartozásuk legcsekélyebb változtatása nélkül. Számtalan olyan magyar név van, amely megjegyezhető egy idegen világban is. Ezeket viselőjük megtartják és szerencsések, hogy megszakítás nélkül ápolhatják a családi tradíciót, amit a név jelent, holott ők maguk hazát változtattak. Sokan azonban önmaguk javára is, a gyakorlati élet szolgálatára is és talán polgártársaik iránti udvariasságból is könnyebben kiejthetőbbé teszik, átalakítva részben vagy egészben. Vannak azonban sokan, akik minden rokonszenvet megérdemlő kitartással ragaszkodnak ahhoz, hogy az angol ajkúak is kíséreljék meg az idegen családnevek kiejtését. így általános szabályt ebben a kérdésben nem lehet felállítani. Ez volt minden, amit a felvetett témához hozzáadhattam, annál is inkább, mert az ilyenféle bölcselkedés nem kenyerem. Fejtegetés közben a gondolataim elkalandoztak, mégis bizonyos eszmetársítás alapján jutott eszembe a ,,Rómeó és Júliá”-ból Shakespeare-nek az a megjegyzése, amely szabad fordításban így hangzana: Ugyan mi fontos egy névben? Amit Rózsának hívunk, az bármely más néven ugyanolyan illatos lenne. Ez gyönyörű és igaz... de én most nem virágokról írok cikket, hanem küzdő, sikerekért harcoló hanfitársaimról befogadó hazánkban, áldott Amerikában. A Húsvét-sziget rejtélye Kis vulkáni eredetű sziget a Csendes-óceánban, mindössze 180 négyzetkilométer területű, kb. 760 lakossal. Chile birtoka, de attól is mintegy 4000 km. távolságban, s minden lakott helytől ezer- és ezerkilométeres messzeségben. A világ legtávolibb lakott települése ez. Mégis az évszázadok folyamán sokszor került az érdeklődés középpontjába, sőt azt lehet mondani, hogy manapság is állandóan izgatja az emberek képzeletét a szigeten található monumentális kőszobrok s a sajátos kultúra eredetének kérdése. Nemrégiben jelent meg Londonban Thor Heyerdahlnak a Husvét-sziget művészetével foglalkozó komoly munkája. Ez a neves kutató 1955—56-ban vezetett régészeti expedíciót a Husvét-szigetre, s ott rendszeres ásatásokat folytatott. A tudományos kutatómunkáról irt népszerű beszámolója magyar nyelven is megjelent 1960-ban Aku-aku cimen. Várkonyi Nándor Szíriát oszlopai c. művének néhány évvel ezelőtt megjelent 3. kiadásában is jelentős teret szentel Rapanui, azaz a Husvét-sziget titokzatos kultúrájának. A ma emberének érdeklődését az is mutatja, hogy az Élet és Tudomány ez évi 3. és 4. számában jelent meg a Husvét-sziget művészete cimen gazdagon illusztrált cikk. A Husvét-sziget hatalmas kőszobrai méltán keltenek érdeklődést s váltanak ki bámulatot a tudományos kutatóban és a laikus érdeklődőben egyaránt. Ezek a szobrok már méreteiben csodálatra méltóak. A felállított szoboróriások között van olyan, amelyiknek a magassága megközelíti a 10 métert, súlya pedig meghaladja a 80 tonnát. Találtak olyan befejezetlen szobrot is, ami 21 méter hosszú. Szinte elképzelhetetlen az, hogy ezeket a (Folytatás a 15. oldalon) A keleti égbolt különös tüneményei December 2-án tiz óra tájban a South Carolina tengerparti részén lakókat óriási robbanás zavarta meg, ami olyan nagy erejű volt, mintha 100 tonna dinamit robbant volna fel. Délután 3:45-kor néhány száz mérföldnyire északra, a New Jersey partokon hasonló dörrenés következett be a kék óceáni égbolton, ami miatt az ötven mérföldnyire levő szárazföldi földrengésjelző készülékek tűi erősen mozogni kezdtek. Mindezt nem földrengés okozta. Egy pilóta azt mondta a szövetségi vizsgálóbizottságnak, hogy fellobbanó zöld lángot látott a délutáni égbolton. Carter elnök elrendelte, hogy vizsgálják meg az ,,égbolti rengések" okát, és adjanak jelentést a vizsgálat eredményéről. Carter elnök különösen akkor vált izgatottá, amikor két héttel később több mint hét meglepően hangos robbanáról adtak jelentést különböző helyekről az Atlanti-óceán tengerpartjának vidékéről New Jersey-től Charleston S. C.-ig. Azóta Kanada északi területéről, Nova Scotiából is közölték, hogy mintegy 1050 tengerparti lakos hallotta a ,, titokzatos robbanásokat". 1978. január 18-a óta nem voltak hasonló robbanások az Egyesült Államok területe felett, de a Nova Scotia délnyugati részén lakók szinte naponta hallják ezeket a robbanásokat. A szemtanuk különféle módon iiják le tapasztalataikat, de abban megegyeznek, hogy a robbanások sokszor nagyon erősek, néha mennydörgéshez hasonlóak, sőt fellobbanó lángot is látnak nyomukban az égbolton, amelyek rendszerint zöldek. A szeizmográfok rögzítették a robbanásokat, és ezek alapján kizártnak tartják a szakértők, hogy szuperszonikus repülőgépek okozták azokat. Azt is bizonyítottnak látják, hogy a robbanások a tengerparttól ötven mérföldnyi távolságban levő égbolton történtek. A magyarázatok spekulációkra alapozódnak egyelőre, amelyek legtöbbnyire földrengésekkel hozzák kapcsolatba a légrobbanásokat. Charlestown közelében a tizenkilencedik században történt földrengést is légrobbanások követték és lángoló tűzbombákat észleltek az égbolton. A tudósok azonban semmi földrengést nem jeleztek a mostani robbanások idején. Más magyarázat szerint metánbuborékok robbanhattak fel. Dr. Thomas Gold, a Cornell University ismert tudósa szerint a metángáz az óceán fenekéről törhet a felszínre, ahol azután robban. A szkeptikusok nem tudják elfogadni ezt a magyarázatot, mivel az évnek ebben a szakaszában nincsenek villámlások. Van olyan elmélet, mely szerint nukleáris robbantások történtek. A New York-i országos laboratórium ezzel szemben semmi sugárzást nem észlelt a decemberi robbanások óta. Vannak, akik szuperszonikus repülőgépek által keltett robbanásokra gyanakszanak. Megint mások szerint az űrbe lépő űrhajók okozhatják ezeket, mint ami történt a szovjet Cosmos nevű űrhajóval is Kanada felett.
