Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-04 / 32. szám
14. OLDAL DOAtflH »ÁYriíiW MAGYAR HÍRADÓ FELHŐKET LÁTOK... Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Csak kevesen tudjuk, hogy milyen kellemetlen tud lenni a tartós szárazság, különösen, ha nagy hőséggel jár. Panaszkodunk, ha sokat esik, ha szüntelenül zivatarok dúlnak, de nem gondolunk arra, mit szenvednek azok, akik egy hónapokig tartó szárazsági folyamat áldozatai. Különösen az kínlódik testileg-lelkileg, akinek kertje van és szeme előtt pusztul el mindenemért nem győz locsolni napró-napra hetekig, hónapokig? A farmerekről nem is beszélek, akiknek a termése ebek harmincadjára jut és akik kénytelenek leölni a szarvasmarháikat, mivelhogy kiszárad a fű és nincs takarmány. Tapasztalatból beszélek, mert ilyen szárazság szakadt ránk Floridában kora tavasszal és azóta egyre tart. Csak néha sötétítik el felhők a kék eget, amikor :gy rövidke ideig tartó zivatar örvendezteti meg a akosságot. Irtózom a mennydörgéstől, villámlástól, le mostanában, valahányszor megdörrent az ég, szinte felsikoltottam a boldogságtól és elkezdtem reménykedni. Mert sajnos ezek a rövid zivatarok, melyek nagy nehezen keresztültörnek a szárazság barikádján csak mérsékelt nedvességet hoznak magukkal. Csupán ott esik, ahol éppen sújt a zivatar — másutt hiába vannak fekete felhők, nem jut egy csepp sem le a földre. A nagy hőségben kigyulladt a hatalmas erdő, és kimondhatatlanul nehéz volt oltani, majdnem lehetetlen. Zivatarban reménykedtek. De az csak egy ponton oltotta ki a tüzet, mig a villám öt helyen beleütött a fákba és újabb tüzeket gyújtott. Minden ilyen zivatar után felhívjuk barátainkat és érdeklődünk, kaptak-e esőt? Legtöbbször nem kaptak. Vannak olyanok, akik egyetlen csepp esőt se kaptak február óta. Az én kertem kicsiny, de nagyon nehéz locsolni, mivelhogy a hőség naponta majdnem száz fokig emelkedik, sőt még a százat is meghaladja és amit nagy kínnal kilocsolunk, az percek alatt felszárad. Amellett városunk némely részében tilos volt a nap legnagyobb részében a locsolás, mert HETI NAPTÁR AUGUSZTUS OROSZLÁN HAVA 7— VASÁRNAP: IBOLYA 8— HÉTFŐ: LÁSZLÓ 9— KEDD: EMÓD 10— SZERDA: LŐRINC 11— CSÜTÖRTÖK: ZSUZSANNA 12— PÉNTEK: KLÁRA 13— SZOMBAT: IPOLY fogytán van a viztartalék és a viz nyomása olyan alacsony lett, hogy a tűzoltók képtelenek a tüzet oltani. Bevallom, az idegeimre ment ez a szárazság. Kicsiny veteménykertem szalmává száradt és szeretett bokraim egymásután mennek tönkre. Itt-ott, ha mégis jut egy kis eső a véletlenül erre jövő zivatarból, ideig óráig felélednek, de másnap jön a forróság és lelankadnak megint. Az ég pedig kék, sokszor egy folt sincsen rajta. Egész életemben szerettem a kék eget. Szerettem a szép időt. De mostanában úgy nehezedik a kedélyemre ez a kékség, hogy már látni se bírom. És bevallom, megdobban a szivem a boldogságos reménytől, ha felhőket látok gomolyogni. Pedig a * felhők veszedelmet jelentenek. Azt jelentik, hogy villámlani fog, a villám pedig minduntalan beüt valahová, tüzet csinál, kivágja a villanyáramot, sőt még azokra is lesújt, akik történetesen arra járnak, de ilyenkor az ember mindent latba vet és ráébred, hogy a szárazság, a növényzet siralmas halála mind ennél a veszélynél rosszabb. A legszomorubb benne, hogy semmit se tehetünk ellene. Egy ismerősöm mondta, hogy közel van hozzá, hogy beleőrüljön. De én elhatároztam, hogy mégis van egy hely — az Úristen — ahová fordulhatunk. Ő adja az esőt a jóknak és gonoszoknak egyaránt. Az ő kezébe tettem le ezt is és azóta igyekszem nyugodtan felfogni a helyzetet. Nem jajgatok, kesergek, csak akkor dobban meg a szivem, ha mégis felhőt látok! Valamikor tizenhét évvel ezelőtt, amikor az Ur Jézusra rátaláltam, naponta ért valami csoda. Mintha az Ur fel akarta volna lebbenteni azt a függönyt, amely Istent eltakaija előlünk, hogy bepillanthassak a nagy Titokba és ne tamáskodjak többé, de lássak, ha erre van szükségem ahhoz, hogy hinni tudjak. És igy könnyű volt elsajátítani a hitet. De idővel egyre kevesebb természetfeletti megnyilatkozásban volt részem. Inkább csak lelkileg szólt hozzám az Ur és nekem meg kellett elégednem ezzel. Elmúlt hetekben volt a születésnapom, melyet már nagyon régóta nem tartok számon, de ezúttal igen szomorú voltam a szárazság miatt és azért terelődött rá a figyelmem. Arra gondoltam, hogy a legszebb ajándék lenne most az, ha egy jó esőt kaphatnánk, de azt sajnos semmilyen barátom nem képes nyújtani. Ezen a napon délután egyszerre elborult az ég, dörgött, villámlott olyannyira, hogy a kutyáim mind az asztal alá bújtak rémültükben és én nem tudtam miért imádkozzak, esőért vagy azért, hogy végre felengedjen ez a zivatar. És akkor egyszerre megeredt a zápor. Mintha megindultak volna az ég csatornái, úgy ömlötl alá. Negyven percig esett, alig lehetett látni tőle, majd egész áradásba csapott át és az ajtón át kezdeti befolyni a szobába. Olyan volt ez, mint egy isteni ajándék. Igaz, hogy azóta újból felszáradt minden, újból haldoklanak a bokrok, de én az Ur kezébe helyeztem őket és reménykedem, hogy majd valamiképpen újból megsegít. ÉVFORDULÓ RÁKÓCZI FEJEDELEM KANCELLÁRJA Születésének 300. évfordulója alkalmából, tavaly emlékeztünk a fejedelemre, II. Rákóczi Ferencre és szabadságharcára. Illő és igazságos, hogy most legközvetlenebb és leghűségesebb munkatársáról, Ráday Pálról szóljunk, ugyancsak a háromszázados évforduló jogán. Ráday Pál jómódú köznemesi családból származott. Losoncon született, 1677 julius 2-án. Apja — Pest megye alispánja — nagy gondot fordított nevelésére. Jeles tanítókat hozatott melléje, s a legjobb hírű hazai protestáns iskolákba járatta. Bár külföldi egyetemekre kiküldeni nem tudta, mindent elkövetett, hogy fia magasabb tudományos képzést nyerjen és nyelveket tanuljon. 18 éves korában Ráday széles körű jogi, történelmi és (a kor egyházi nevelésében lényegileg a filozófia és világnézeti képzés helyét betöltő) teológiai ismeretekkel lépett az életbe. A magyaron kívül irodalmi fokon fogalmazott latinul is, jól beszélt németül, szlovákul és értett franciául. ,,Ki kölve az oskolából” — ahogy Önéletírásában mondja —, törvénytanulásra Kajali Pálhoz, Nógrád megye főjegyzőjéhez ment, majd pedig a korban elengedhetetlen katonai gyakorlat megszerzésére Gróf Forgách Simon kanizsai vicegenerális udvarába. A katonaélet azonban nem vonzotta, s hazatérve, 21 éves korában Nógrád megye megválasztotta jegyzőjévé. Ebben a minőségében hamarosan a megyei ügyek egyik legfőbb irányitója. Ezekben az években szerzi meg politikai és közigazgatási jártasságát, ekkor bontakozik ki emberismerete és tárgyalási készsége, mindenekelőtt pedig ekkor ismeri meg részletesen megyéje és az egész Felvidék gazdasági helyzetét, nemességének és parasztságának problémáit, a rendi alkotmány paragrafusait és a nemzeti sérelmeket. Mégis, amikor Rákóczi 1703 nyarán megindult a Tiszántúl, majd a Felvidék felszabadítására, Ráday, a nógrádi nemesség egy részével Gács várába zárkózott és ellenállt. Vajon azért, mert Bécshez húzott és szemben állt a nemzeti törekvésekkel? Korántsem. Ráday, ahogy az egész felvidéki nemesség, saját bőrén érezte az idegen zsoldos hadak garázdálkodását, és saját birtokainak pusztulásán tanulta meg, mit jelent az osztrák ház uralma. Ráday és osztályos társai azért zárkóztak be Gácsba, mert a parasztság megmozdulásától féltek. Két hónap kellett hozzá, mig a megrémült birtokos urak, köztük Ráday, meglátták a paraszti felkelés mögött a nemzeti célokat, s mig gondolkozásuk megérett a Rákóczitól annyira óhajtott nemzeti összefogás számára. 1703 október közepén Gács vára kaput nyitott a kurucok előtt. A nemesség Kajali Pált és Rádayt küldte Rákóczihoz a tokaji táborba, hogy hűségüket jelentsék. Hogy ez az első találkozás a fejedelem és Ráday közt hogyan folyt le, nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy Rákóczi mindjárt maga mellett tartotta a fiatal nemest, megtéve őt intimus secretáriusává, belső személyi titkárává. 26 éves volt ekkor. Az intimus secretarius munkaköre kezdetben nem volt pontosan rögzítve; ez úgy alakult ki a gyakorlatban. Miután Ráday első feladatát, azt, hogy a magyar nép harcának jogos és igazságos voltát kiáltványban tátja a világ népei elé, a Manifestum megírásával fényesen megoldotta. Rákóczi mind több és több bizalmas politikai ügy előkészítését bízta rá. A (Folytatás a 15. oldalon)
