Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-04 / 32. szám
MAGYAR HÍRADÓ _______________________________________________■ ____________ Az első amerikai rabszolgák fehérek voltak Irta: SIMA FERENC A kétszázéves Amerika számos meglepetésben részesíti önmagát és az egész világot is. A világtörténelmi jelentőségű születésnap alkalmával az amerikai történészek az eddiginél tüzetesebb gonddal újra átkutatták az Egyesült Államok múltját, és ennek során újabbnál újabb rendkívül érdekes, eddig ismeretlen adatokra bukkantak. Az egyik legkiválóbb amerikai történész, Dr. George Bancroff a közelmúltban a következőket fe- _. _ Sima Ferenc dezte fel: Ellentétben a közhiedelemmel, Amerika első rabszolgái nem feketék, hanem fehérek voltak. A fehér gyarmatósitók 1620-ban hozták az első néger rabszolgákat Afrikából Amerikába, azonban már sokkal előbb is voltak rabszolgák Amerika földjén és ezek a rabszolgák — fehérek voltak. Bancroft professzor történelmi kutatásai eredményének rövid összefoglalása a következő: A virginiai kolónia kezdete, 1607 óta Amerika földjén már nagy számban voltak rabszolgák. Hivatalos elnevezésük ugyan, ,,szerződéses szolgáló” volt; helyzetük azonban jogi, társadalmi, gazdasági és politikai szempontból a szó valóságos értelmében rabszolga helyzet volt. Ezek a szerződéses szolgálónak nevezett rabszolgák — angolok, skótok és Írek voltak, akik uraikkal Írásbeli szerződést kötöttek, amelynek értelmében azért, hogy gazdájuk kihozta őket Amerikába: rabszolgaként, fizetés nélkül szolgáltak. Voltak közöttük rabszolganők is, akik nemileg teljesen ki voltak szolgáltatva gazdáik kénye-kedvének. Az eredeti, hivatalos írásbeli megállapodás szerint ezeket az önkéntes rabszolgákat az Amerikába érkezésük után tiz évvel fel kellett volna szabaditani. Ez azonban gyakorlatilag nem történt meg rabszolgaságuk első tiz éve során. A szerencsétlenek természetesen hamar lerongyolódtak és a ruházattal ellátásukért újabb tízéves rabszolgaságra kellett magukat kötelezniük. Amikor ez a ruha is lenyűvődött róluk nehéz robotolásukban: az uj ruha újabb tízévi rabszolgaságukba került és ez igy ment életük végéig, — örökös rabszolgaságban maradtak. A tengeri utazás egy személy számára Angliából Amerikába az 1600-as évek elején hozzávetőlegesen 10 fontsterlingbe került, amikor azonban ezek a „szerződéses szolgálók” Virginiába érkeztek, az ügynökök a legtöbb esetben 60—65 font sterlingért adták őket el a korábban érkezett, jómódú, szerencsésebb honfitársaiknak. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az „önkéntes” rabszolgának először vissza kellett fizetnie munkájával a 60—65 fontsterlinget és a kamatos kamatokat a gazdának, mielőtt az hajlandó lett volna felszabaditani. Hatvan-hatvanöt fontsterling azonban abban az időben kamatos kamataival, tekintetbe véve a rendkívül alacsony, a gazda kénye-kedve szerint megszabott munkabéreket, olyan magas összeg volt, hogy annak ledolgozása nem 10, hanem 20—25 esztendőt is igénybe vett, és a felőrlően hajszás munkában az ültetvényeken a rabszolgák túlnyomó többsége nem is élte meg ezt az időt. Aki pedig mégis túlélte: arra ott várt az elnyűtt ruhái borsosán számított árának a ledolgozása. Ezt már biztosan nem érte túl. A fehér rabszolgák tehát valamennyien rabszolgaként pusztultak el. Amikor elszörnyedünk rajta, hogy ez igy volt nagyjából négyszáz évvel ezelőtt, gondoljunk rá, hogy — ma is van még fehér rabszolgaság. Ha nem is Amerika földjén, de a Közép-Keleten és — azuttal is angol személyekről van szó. Az angol fővárosban a napokban kitudódott, hogy kormányvizsgálat indult meg különböző privát munkaközvetítő hivatalok ellen, amelyek angol leányokat arab államokba küldenek „munkára”. A .kormányvizsgálat oka az, hogy kiderült: az arab államokba érkező lányokkal ottani gazdáik olyan szerződéseket iratnak alá, amelyek megfosztják őket minden joguktól és uj parancsolóik tetszés szerinti használati tárgyaivá teszik őket. Sorsuk szószerint a legkiszolgáltatottabb rabszolgák sorsa. David Annales külügyi államtitkár ebben az ügyben — mikor az kicsempészett, kétségbeesetten segítségért könyörgő levelekből tudomására jutott, átiratot intézett ebben az ügyben Sam Silkin főállamügyészhez, amelyben azt Írja, hogy a külügyminisztérium minden tőle telhető módon segi-Rákóczi fejedelem kancellárja (Folytatás a 14. oldalról) mindennapos ügyeket intéző kancellárián belül 1705-re kialakult a titkos kancellária, mely az országos fontosságú bel- és külpolitikai akciókat készíti elő. Ennek vezetője Ráday Pál, a kancellária direktora. Igazi munkaterületévé mégis a diplomácia vált. Rákóczi kezdettől fogva törekedett, hogy a szabadságharcot nemzetközi üggyé tegye, s beépítése az európai nagydiplomácia ellentéteibe. Ennek érdekékben megteremti, Mohács óta először, az önálló magyar diplomáciát, követeit elküldi valamennyi európai hatalomhoz. Ennek a diplomáciai szervezetnek szervezője és kézbentartója Ráday volt. Ő levelez a követekkel, akik kisebb, gyakorlati ügyekben neki. jelentenek, ő önti formába az utasításokat, a fejedelem válaszait, ő fogalmazza a külföldi udvaroknak készülő feljegyzéseket. Ugyanakkor maga is egyik a szabadságharc diplomatáinak. Rákóczi már 1704-ben őt küldi az északi protestáns hatalmakhoz, a svéd meg a porosz királyhoz, szövetségi ajánlattal. 1705-ben tagja az orosz udvarhoz küldött követségnek s egyik létrehozója a Nagy Péter cárral kötött szövetségnek. 1709-ben a törökországi Benderben jár, hogy a Porta támogatását 15. OLDAL teni kíván ezeknek a szerencsétlen angol lányoknak a kétségbeejtő sorsán. De nem sokkal tud többet tenni annál, mintsem, hogy mindent megtesz az angol lányok visszarettentésére, attól, hogy munkát vállaljanak arab államokban. Az államügyész kemény bíráló szavakkal illeti áz arab kormányokat, amiért mindezt eltörik területükön, sőt érzéketlenségük mögött valósággal olyan magatartás húzódik meg, amely támogatja a lelkiismeretlen rabszolgakereskedőket és az eladott angol leányok teljes kiszolgáltatottságát megvásárlóiknak. Ezek az esetek legtöbbnyire úgy kezdődnek, hogy a lányok eredetileg beiruti lokálokba szerződnek le, az angol sajtóban megjelenő hirdetésekben beígért magas fizetések ellenében. Végül azonban részben prostituáltakká, részben pedig rabszolgákká változnak. Mert egyrészt a vendégnek mindenben kedvében járni, minden kívánságát teljesíteni: szerződésbe foglalt kötelességük, másrészt pedig a lokál kiadja őket több évre is „albérletbe”, annak a gazdag arab vendégnek, aki szemet vet rájuk és ki akaija velük bővíteni a háremét. Az egyik kiderült, hogy számos angol lány nyomtalanul eltűnt az arab államokban. Az egyik nagy angol munkaközvetítő ügynökség a vizsgálattal felderített adatok birtokában már megszüntette az angol lányok exportját az arab államok számára._____________________________• szerezze meg a hanyatló kuruc ügynek. Közben többször is a fejedelem megbízottja Béccsel folytatott tárgyalásokon. Közßen Rákóczi egyre gyakrabban biz rá kényes természetű bizalmas politikai ügyeket. Amikor 1706 elején, a császári sikerek hatására meginog az erdélyi nemesség hűsége, Ráday önt lelket a csüggedőkbe. 1711-ben a Pálffy tábornaggyal meginduló béketárgyalásokon ő a fejedelem személyes megbízottja, s.a szatmári béke pontjainak Rákóczi nevében ő morid ellent. Amikor a szabadságharc visszaszorult az északkeleti megyék, területére, s 1711 elején Rákóczi, abban a reményben, hogy személyes találkozón elnyerheti a cár fegyveres támogatását, Lengyelországba megy, Ráday is kíséretében van. Családját is magával viszi (édesapját ott is temeti el, lengyel földön), készen rá, hogy a fejedelmet a bujdosásba elkísérje. A szatmári béke megkötése után azonban a bujdosók helyzete gyorsan romlott. A külső segítségbe vetett remény nem valósult meg, az anyagiak elfogytak, előbb csak szűkösség, majd a teljes nincstelenség köszöntött rájuk. 1711 őszén Ráday és több, vele együtt bujdosó köznemes; élt a bécsi udvar által felajánlott amnesztiával, hazatért és letette a császárra a hűségesküt. Beilleszkedett a szatmári béke által teremtett uj helyzetbe, de korábbi eszményeit nem tagadta meg, aulikussá. Bécs kiszolgálójává sohasem vált. Fényesen Ívelő pályafutása megtört — ezentúl legfeljebb kisebb megyei tisztségeket viselhet —, de mindvégig mentette azt, ami a változott körülmények közt a szabadságharc törekvéseiből menthető volt. Mint a református egyház első országos főkurátora, sokat tett az üldözött protestánsok védelmére. Pécelen ő vetette meg a hires könyvtár alapjait, amely néhány évtized múlva, fia, Ráday Gedeon idején majd nagy jelentőségre jut a magyar felvilágosodás történetében. 1733-ban halt meg, két évvel a Rodostóban bujdosó Rákóczi előtt. Hamvai a losonci temetőben nyugszanak. Benda Kálmán a történettudományok doktora
