Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-04 / 32. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL Egy régi álom megvalósulása, Hawaii Irta: HALMI DEZSŐ Valószínűleg mindenki úgy volt vele, hogy serdülőkorban valósággal falta az ifjúsági regényeket, Verne Gyula, May Károly, stb. izgatta fantáziánkat. . Velük utaztuk be a Nagy-Világot, kalandos leírásaikba beleéltük magunkat s mi is szerettünk volna egy-egy kaland részeseivé válni. — Később geológiai leírásokban sokat olvastam a Hawaii szigetek alakulásáról, vulkánjai működéséről. Egyik megvalósíthatatlan álmaim vágya volt látni Hawaiit. Persze az idő malmai lassan őrölnek, elmúlik a fiatalság, deresedő halánték tűnik elénk a tükörben, tehát változnak az idők. így lehetséges az, hogy megvalósithatatlannak látszó dolgok mégiscsak valóra válnak. — Emlékszem, a földrajz tanárom Hawaii ismertetésével kapcsolatban felhívta figyelmünket: „Akár nyugati, vagy keleti irányba is indultok el, teljesen mindegy, mert Hawaii az a pont, mely hazánktól a legmesszebb távolságra fekszik. A repülőgép Oaklandból (California) indult és 6 óra múlva Honoluluban szálltunk le. A repülési útról sokat írni nem lehet, mert mindenütt tenger, még szigetek sem látszottak, a gép 11 000 méter magasságban repült. — Alkonyodóban volt, már a Hold is felkuszott az égre, a Nap pedig véres koronáját fürdette a tengerben. — Honolulu a szigetek fővárosa és Oahu szigeten fekszik. Érdemes felsorolni a szigetek furcsahangzásu neveit: Hawaii, Maui, Lanai, Molokai, Oahu, Kauai, Kahoolave és Niihau. A gépből kiszállva hawaii lányok fogadják az emberi, minden utas nyakába egy élő orchidea füzért akasztanak, ,,Aloha” mondják, Isten hozott, érezd jól magad. Mikor a reptérről elindultunk már teljesen besötétedett. Egy Limusin kocsi várt bennünket és vitt a szállodába. Este a város valami csodás, tündéri szépségben ragyogott, fényárban úszott minden és még nagyobb transzparensek csillogtak, mint a többi amerikai városban. Elsuhanunk a Hawaiian Village mellett, a pálmasor között többemeletes épületek törnek az égnek, jobbra tőlünk húzódik a Waikiki part. Másnap reggel korán ébredtünk, mert az időkülönbséget meg kellett szoknunk. A balkonon egy csodás kép tárult elém. mögöttünk vörösen kelt a Nap, a sziget belseje felett komor felhők tornyosultak, melyek eltakarták a hegyek koronáit. Lent az utcán pálmasorok vonultak, a kertekben a virágok ezer színben pompáztak, a leanderek olyan magas fává nőttek, mint otthon az akác, a növényzet buja, teljesen trópusi, az európai szemnek minden óriási. A fákon madarak krákogtak, mintha varjak lettek volna. Később felismertem őket, gerlék voltak, csak más hanggal és kisebb növésben, mikor turbékolnak a hangjuk rikácsolva szól. Veréb is akad bőven, de fecskét nem láttam a szigeten. Papagájt, vagy más exotikus madarat a szabadban nem láttam, sőt a vad állatvilággal sem találkoztam. Csak az állatkertben láthatók azok az állatok, melyek valamikor szabadon éltek a szigeteken. Én úgy vélem, hogy a nagy kontinensről leszakadt szigeteken maradt valami vadállomány, azonban az ember teljesen kiirtotta őket, mert a tenger ellátta menekülési útjukat. Meleg yplt, átlagban 38—40 C.fok. Általában a nők és férfiak csak fürdőruhákban járnak és azt kell mondanom, hogy a férfiak öltözöttebbek, mint a nők, mert a bikini nem sok mindent takar. Legkeresettebb hely az Internationel Market, hol minden kapható és az ömlesztett áruk legnagyobb része „Made in Japan” felirattal vannak fémjelezve. A piac előtt egy hatalmas bálványszobor áll, melyet valamikor a bennszülöttek állítottak istenüknek. A piactér előtt hatalmas fa áll, megítélésem szerint legalább 500 éves. A fa lombjai között két kisebb faház látható. Mindkettő egy-egy rádió leadóállomás. Este a fa fényárban úszik, színes lámpák, csillogó gömbök lógnak rajta. Alatta egy miniatűr japánkert, egy kis tó, abban lótuszvirágok. Másnap egy hajókirándulást tettünk Pearl Harborba. ügy vélem mindenki ismeri ezt a nevet, a II. világháború alatt itt pusztult el az amerikai, csendes-óceáni hadiflotta. A kis jacht nem messze haladt a parttól. A nap valósággal égetett, a szél sós habokat vágott arcunkba. Általában mindenkinél fényképezőgép volt, ezeket le kellett adnunk, mert a hadikikötő és környéke titkos hely, fényképezni nem lehet. Egy hajóslegény rakta halomba a gépeket. Megérkezünk a japánok által elsüllyesztett hajótemető színhelyére. Most haladunk el a Utah tengeralattjáró roncsai mellett. Még nincs kiemelve, az orra az égnek áll. Ebben a hajóban 56 tengerész lelte halálát. Alig 100 méterre tovább az Arizona fekszik a hullámsirban, árbocai és kéményei merednek ki a vízből, fedélzetén 1102 ember halt hősi halált. — 1941. december 7-én reggel, 7 óra 55 perckor indult meg a japánok támadása. Elsüllyesztettek 96 különféle csatahajót, tönkretettek 356 repülőgépet. Mielőtt hajónk kikötött a honolului öbölben, mindenki kapott egy nyomtatott történelmi leírást a nagy csata napjáról, a legpontosabb térképpel kiegészítve (ez a nagy titkosság), valamint a hajóskapitánytól bárki megvásárolhatta az elsüllyedt csatahajók színes negativjait. Most már megértettem miért nem volt szabad fényképezni. A kikötés előtt egy végtelen érdekes élményben volt részem. A hullámok felett egy széles ezüst sáv emelkedett ki a tengerből, majd rövid repülés után ismét visszazuhant a vízbe. Ezüst színű repülőhalak voltak, amiket a napfény tett csillogóvá. Vagy élelem után repültek, vagy nagy tengeri ragadozótól menekültek a levegőbe. Kikötés közben körülbelül 40—50 bennszülött gyerek ugrott a vízbe. Kérték dobjunk be pénzt a tengerbe. Mint a halak úsztak a pénz után s hozták fel azokat a fenékről. Persze nem minden váltópénzt találtak meg, azonban leleményesek voltak. „Dobjon be egy másikat is” kiabálták és szájukból kivéve felmutatták a pénzt, melyet már régebben ott őriztek. A Waikiki strand végtelen zsúfolt. Ki nyugodtan, lármától távol akar fürdeni, vagy napozni, annak tovább kell mennie, egészen a sziget másik oldalára, hol már csak a halászkunyhók állnak és senki nem zavarja a csendet, magányt. A tengerparti akváriumban egy hatéves kisfiú fekszik egy deszkalapon, a teknősbékák alája úsznak és hátukon viszik tovább a gyereket. — A másik tartályban hat emberevő cápa száguldozik, keringenek. Egy bennszülött férfi úszónadrágban, derékig érő gumimellényben készül a cápák meglovagolására. Egy kínai hatalmas késsel darabolja fel a halakat és dobja a cápák elé, azok mohón ragadják meg azokat. A „zsoké” egy sarokban imádkozik. Két halászlegény betöltött pisztollyal áll őrt a tank szélénél. A bennszülött az ugródeszkára megy és figyeli az alatta száguldó cápákat. Keresztet vet, beugrik a vízbe, az egyik cápa uszonyát ragadja meg. A cápa száguldozik, többször a viz alá merül igyekszik ledobni a szokatlan terhet. A „lovas” jól behúzza csupasz lábait, mert a többi cápa, — az előző vérszagtól- megvadult és keresztül-kasul cikkáznak. A férfi megunja a lovaglást, leugrik a cápa hátáról és úszva menekül a medencéből. Az egyik őr hosszú rudjával csapkodja a vizet, zavaija el a cápákat. Szerintem ez sokkal veszélyesebb foglalkozás, mint egy bikát a porondon leszúrni. Egy japán házaspárral közösen rendeztünk vacsorát. Egy abroszt terítettek le a szoba szőnyegére és arra rakták fel az ennivalót. Lábainkat keresztbe tettük, ülve ettünk a földön. Mi ettük a „masi-masi” nevű japán vacsorát, mig ők a bécsiszeletet. Sehogy sem tudtam felszedni a pálcikával a rizst. Vacsora után „saki” pálinkát ittunk. Tíz napot töltöttünk Hawaiiban. Az eredeti polinéz lakosság nagyon szép faj. Udvariasak, borravalót nem akarnak elfogadni. Uj, szép emlékekkel gazdagodtunk s most már személyesen járhattam be azt a helyet, mely Magyarországról a legmesszebb esik. Lódobogás A lovakat nem lövik le, ugye, hanem megirják; könyvnek aztán színdarabnak, s musicalnak, ha bírják... A lóhirek hallatára ityjong minden lóbarát, úgy szürcsölik a ló témát, mint Lót egykor ó-borát... Divatba jött a lóverseny, futtatják a pacikat! S futam után befutják a futtatók a „zacikat”... Zsoké lett a nők bálványa, lova nyakát pusziló, mindegy, mi a keresztneve, Arisztid, vagy Tasziló... Iskolai tantermekben falon lóg a ló ábra, ott figyel fel minden gyerek először a lólábra... Versemmel — bár számos lovat futtattam a dalomba’ — azért mégse lovagoltam be az irodalomba!... Szilágyi György Amerika (Folytatás a 12. oldalról) orvos eltűnt. „A tied is old lenne, ha úgy éltél volna, mint én”, gondoltam, ...tizenöt év rakodás, huszonkét év sofőrködés, az asszony szemétsége, a leszázalékolás...” ...Bevettem az orvos gyógybogyóit, ...még két hét”, gondoltam, és elaludtam. ...Mindegy, irókám. Előbb-utóbb ki kell múlni. De Amerika...Amerikába mennie kell neked is, iróka, je! Tudod. Nyújorkban áll egy hatalmas szobor, egy koszorús csaj, je, tart a kezében fáklya, és üdvözli je, köszönti az érkezőket in Amerika!... Nohát, irókám, nincs nagyobb élmény, mint amikor az ember ezt a szobrot nézheti, miközben a dolgát végzi egy nyitott fedelű utcai klotyóbán. Bolya Péter Halmi Dez»ő
