Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-04 / 32. szám
8 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MI AKARSZ LENNI, KISFIAM? Irta: VAJDA Nem hiszem, hogy egy mai felnőtt feltenné ezt az elavult kérdést egy mai teenagernek: „Mi akarsz lenni, kisfiam?” Először is, a mai gyerek legfeljebb 2—3 éves korában számit kicsinek, mihelyt elérte 7—8. életévét, már felnőttnek tekinti önmagát. Ez még nem lenne baj, de kitűnő korunknak sikerült olyan szellemi fokra letornásznia magát, hogy a 7 éves gyermeket környezete is felnőttnek tartja. Élen járnak ebben a szülők, akik, — tisztelet a kisszámú kivételnek, — térdet, fejet és csekkszámlát hajtanak a 7—8 esztendős csemete előtt, vakon elfogadják döntéseit, értéktételeit, sőt ízlését is. Ez az oka annak, hogy a divat, a művészetek, a korszellem tökéletesen kiszolgálja a 7—8 évesek kívánalmait. így születnek meg azután azok a színpadi és filmalkotások, amelyekből egyetlen épeszű ember sem ért meg egyetlen szót sem, éppen ezért a kritikusok az egekig dicsérik a művet, mondván: korszerű, mély, szociálisan kritizáló és kritikusan szocializáló, stb, stb. Már régen töröm a fejem azon, hogy mozgalmat kellene indítani és követelni, hogy a művészetek szakadjanak két ágra. Az egyik ághoz tartozó alkotók készítsenek olyan műveket, amelyek kizárólag hivatásos kritikusokhoz szólnak. A másik művészi ághoz tartozók pedig Írjanak olyan regényeket, darabokat, fessenek olyan képeket, faragjanak olyan szobrokat, amelyek az ép ésszel és ízléssel megáldott közönség igényeit szolgálják. Egy ilyen mozgalom sikere esetében két legyet (és több úgynevezett művészt) üthenénk egycsapásra. Mi, az egyszerű közönség olyan művészetet kaphatnánk, amelyet meg is értenénk és ugyanakkor a lelkendező kritikusokat saját dugájukban döntenénk: az egekig magasztalt alkotásokat ugyanis nekik kellene állandóan megnézniök, mindaddig, mig gyógykezelés céljából, szirénázva nem szállítanák be őket az ügyeletes elmegyógyintézetbe. De visszatérve a kiindulási ponthoz: nem hiszem,ha egy mai fiataltól bárki is meg merné kérdezni, hogy mi akar lenni? Ha mégis, akkor szerencsés esetben olyan választ kapna, amelyet, felnőtt létére, meg sem értene, hiszen a mai fiatalság szókincséhez külön szótárra van szükség. A mai fiatal 5—6 éves korában már tudja, hogy mi lesz belőle. Sokan közülük ebben az életkorban már befutott filmsztárok, pop-énekesek, élsportolók. Megszokták, hogy állandóan imák róluk, fényképezik őket, nyilatkozatokat kérnek tőlük, amelyekben érett, 5—6 éves fejjel, mondanak bírálatot az élet lényeges kérdéseiről, beleértve a politikát, morált és szexualitást, egyszóval azokat a területeket, amelyekhez legjobban öt—hat évesen tudunk hozzászólni. Ilyen befutott gyermekektől igazán nevetséges lenne megkérdezni: mi akarsz lenni, kisfiam? Hiszen már el is érték, amit akartak, sok pénzt keresnek, ismertek, híresek és előttük az egész élet, hiszen még egy évtizedet is alig fogyasztottak el belőle. A korán-befutott gyermekek száma azonban elenyészően kicsi azokhoz képest, akik kénytelenek az iskolapadokból hallgatni a tanárok szamárságait. Ezek a fiatalok otthon, a szülői háznál élik ki felnőtt tulajdonságaikat/-1 Nem-' !hiszém; ’ hogy különlegesen kirívó eset az a baráli házaspár,' ahol egyetlen, ALBERT nyolcéves gyermekük a hangadó. Ha együtt vagyunk és véletlenül valamennyien jól érezzük magunkat, a kellemes hangulat csúcspontján biztos, hogy megszólal a gyerek és ellentmondást nem tűrő hangon közli: „Nekem ebből elég, most pedig elmegyünk!” Az én gyermekkoromban, ha netán tán arra vetemedtem volna, hogy ilyen szemtelenül beszéljek szüleimmel, olyan két egyformát kevert volna le az apám, hogy még ma is csengene a fülem tőle. Juj, még rá gondolni is rossz, hogy mi lenne, ha egy mai apa pofozná meg gyermekét? Arról nem beszélek, hogy a mai gyerekek sokkal erősebbek és abban a pillanatban, amikor az apa felemelné jobbját, hogy nyakoncsörditse a szemtelen kölyköt, a kisfiú egy baltával aprókat ütögetne az apai koponyára és utána a tárgyaláson a biró ünnepélyesen felmentené, jogos önvédelem és szülői brutalitással szemben tanusitott bátor apagyilkosság miatt. Igen, érzésem szerint, a ma gyermeke sokkal, de sokkal érettebben születik, mint az előző generáció csecsemői. Nem csodálkoznék, ha a szülész-nőorvosok legközelebbi kongresszusán bejelentenék: az embrió, már jóval a megszületés előtt Morse-jelekkel adja manapság tudtára az őt hordozó mamának, hogy kissé fűszeresebb táplálékot követel, ebéd és vacsora után két pohár jóminőségű borral. Ezeket vegye magához ezentúl a mama, ha nem akaija, hogy nyomban a világrajövetel után alaposan leszidja őt újszülött gyermeke. Lelki szemeimmel már látom a nem is nagyon távoli jövőt, amikor a világ irányítását teljes mértékben a több-mint-kiskoruak veszik meg-nemnőtt kezükbe. A miniszterelnökök átlagos életkora 7—8 év lesz, a minisztereké 4—5 év, nem lesz ritka az olyan minisztertanács, amelyen az egybegyűlt felelős kormányférfiaknak várniok kell a tanácskozások megkezdésével, mert a népjóléti minisztert előbb a szomszéd teremben tiszta pelenkába kell rakni... BUDAPESTI RIPORT „Élénkebb külpolitika, több önbizalom” A „Financial Times” és United Press egyik kelet-európai tudósítója, David Lascelles, feltűnést keltő tudósítást közölt a Kádár-kormány külpolitikai tevékenységéről. Onnan indul ki beszámolójában, hogy mig Kádár 1956-tól a múlt évig csak egyszer járt Nyugaton (New Yorkban, az Egyesült Nemzetek egy ülésén), addig az idén már három nyugati országba is ellátogatott. Megjelent és tárgyalt Ausztriában, Németországban és Olaszországban; VI. Pál pápa hosszasan fogadta a Vatikánban. Külügyi megfigyelők szerint, írja a tudósitó, minden jel arra mutat, hogy a magyar kormány egyre élénkebb külpolitikai tevékenységet akar folytatni. Feltűnő lépés volt e terén, hogy — mint Románia is, — határozott hangon a nyugati kommunista pártok önálló álláspontjait helyeselte. Tehát: az úgynevezett „Eurókommunizmust’M támogatja, ellentétben Moszkva ezideig kifejezett nézeteivel, bár vannak, akik hivatalos kifejezések összehasonlítása után nem látnak „gyökeres” ellentéteket. A szóbanforgó nyilatkozat a spanyol pártvezér felé hangzott el. Általában azt szokták mondani, hogy a magyarok többé-kevésbé szabad kezet kaptak Vajda Albert gazdasági életük irányítására, az „Uj Gazdasági Mechanizmus” felállítására és kezelésére — azon az áron, hogy igazi külpolitikát nem gyakorolhatnak. Most azonban úgy látszik, hogy ezen a téren sincs merev kontrol. Ezt mutatja Kádár külpolitikai tevékenysége. Nem valószínű, Írja Lascelles, hogy Kádár „csak feltűnési lehetőséget keres”. Két évtizeden át a legkevésbé szereplő kelet-európai vezető volt; most is csak pártvezéri szerepet óhajt és nem államfői címet, mint maga Brezsnyev és mások is. Esetleg részben éppen azért nem ment Nyugatra régebben, mert el akarta kerülni a túl nagy publicitást. Most azonban utazásai „nagyobb (Folytatás a 11. oldalon) NEW YORKI TÜKÖRKÉP AHOL MINDEN PERCBEN KIGYÜL EGY ÉPÜLET New York városában a súlyos tüzesetek száma 40 százalékkal emelkedett 1974 óta, és a halálesetek száma 35 százalékkal magasabb volt ebben az esztendőben, mint 1976-ban. A legsúlyosabb tüzesetek most már nem South Bronxban, Bronwnsville-ben és New York keleti részein fordulnak elő, hanem inkább West Bronxban, Bushwick-ben, és Brooklyn Sunset Park területén. A tűzoltóság jelentése szerint a tűzesetek szoros kapcsolatban vannak a gazdasági és társadalmi körülményekkel. Terjed a szegénység, és a nyomor, növekszik a csalási szándékból elkövetett nyujtógatások száma, a rablás, az izgatás, és az épületek is elöregednek, megrongálódnak. A helyzetre rámutat a 16 éves Brenda Harrison és családja esete, akik Bushwick-ben laknak. Két hónappal ezelőtt kénytelenek voltak elhagyni a Menahan utcai házukat, amely már régóta a birtokukban van. Miss Harrison ezeket mondja: „Azért költöztünk el, mert a háztömbünkben súlyos (Folytatás a 10. oldalon) t) um sS’Z'ti M L'E y H A Carter—adminisztráció egy átfogó tanulmányt készített a világ hatalmi helyzetéről. Ebben azt állítják, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió csaknem azonos katonai hatalommal rendelkezik és a jövő sokkal kedvezőbbnek néz ki, mint ahogy azt a Ford-adminisztráció gondolta. Megbízható források szerint a tanulmány leírja, hogy a szovjet katonai fegyverkezés a stratégiai fegyverek és a haditengerészeti terjeszkedés terén lelassult és ezt eredményesen ellensúlyozták az Egyesült Államok és szövetségeseik által tett intézkedések. Egy magas rangú politikus azt mondotta, hogy a következtetések sokkal optimisztikusabbak, mint ahogy azt az adminisztrációhoz tartozók előre várták volna. Hat hónappal ezelőtt még azt jelentették, hogy „félelmetes jelei” vannak a szovjet katonai felfegyverzésnek és annak, hogy Moszkva katonai felsőbbrendűséget akar elérni. Ez a tanulmány éles ellentétben áll azzal a nyilatkozattal is, amit Donald H. Rumsfeld, honvédelmi miniszter ismételten hangoztatott, amikor azt mondta, hogy a szovjetek után második helyre kerül az Egyesült Államok a legjelentősebb katonai fegyvernemek területén, hacsak az Egyesült Államok honvédelmi költekezését jelentősen meg nem emeljük.
