Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ LONDONI LEVEL Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutasi Kovács Lajos Budapesten forró, fülledt, szinte trópusi napon szálltam be a Ferihegyen a MALÉV repülőgépébe. Nagy volt a forgalom a repülőtéren s a gépen is minden helyre jutott utas. Mellettem egy idősebb nő ült, akiről hamar kiderült, hogy tagja annak a mintegy harminc tagból álló turistacsoportnak, mely egyhetes angliai tartózkodás után autóbusszal Hollandián, Belgiumon, Nyugat-Németországon és Ausztrián át tér majd vissza Budapestre. Természetesen, amikor a szomszédom megtudta, hogy Londonban élek, tüstént elhalmozott kérdésekkel: milyen a londoni közlekedés? milyen az angol konyha? hol lehet olcsón vásárolni? — s más hasonlókkal. Igyekeztem pontos és kielégítő választ adni. Végül azzal nyugtattam meg:' — Londonban nem lesz olyan meleg, mint Budapesten. Ám, amikor a repülőgép hangosbemondója közölte, hogy Londonban csaknem húsz fokkal van hűvösebb, magam is meglepődtem. — Ilyen hűvös London? — aggodalmaskodott szomszédom. — Éjszaka még hűvösebb — igyekeztem megnyugtatni. — Elő lehet venni a pulóvert, a felöltőt, s persze jó, ha kéznél van az esernyő. Közlésem futótűzként terjedt el a turistacsoport tagjai között. Legtöbben, nem számítván ilyesmire, melegebb ruhát egyáltalán nem hoztak magukkal. Szomszédom azonban előrelátó volt. — Nálam van pulóver is, kabát is — mondta. — Minden évben utazom valahová. Tudom, mindennel számolni kell. A múlt évben Ázsiában jártam, átrepültünk a Pamir felett. — Amerikában nem járt még? — Nagyon drága az amerikai út s nincsenek ott rokonaim se. Azon a pénzen inkább két európai utat csinálok — magyarázta. Amikor a londoni repülőtéren leszállunk, elbúcsúzom magyar útitársaimtól s kilépek a kettes ,.terminal” épületéből, hogy taxit fogjak, valóban elkel a Budapesten két hónapig fogason függő felöltő és a kalap. Nem tudom, hogy a magyar turisták hogyan szokták meg a londoni időjárást, én hamar beleilleszkedtem a budapesti „trópusi” nyár után a londoni „arktikus” nyárba. Olyan forró, perzselő nyár, mint az elmúlt esztendőben volt, ötven vagy száz évenként ha megesik a szigetországban. A hűvös és szeszélyes londoni nyarat, a nem éppen zavartalan politikai légkört, a nem éppen rózsás gazdasági helyzetet azonban átragyogja a nagy ünnepi eseménysorozat, II. Erzsébet uralkodásának negyedszázados évfordulója alkalmából tartott „silver jubilee”. Anglia ünnepel. S elsősorban London. Minden áruházban, kirakatban, irodában, üzletjen ott van a királyi pár arcképe. Mindenütt angol '.ászlót vagy nemzetiszinű szalagot lenget a szél. láthatni angol atyafit, aki angol zászlóval díszitett zalmakalapot visel. A város szive ünnepi külsőben, 'ászló-erdő. A Regent Street-en aranyszínűre festeték át a villanyoszlopokat. Az Oxford Street-en ninden villanyoszlopon a királynő vagy a királyi pár rcképével díszitett zászlók. A „silver jubilee” emblémájával díszített nyakkendő éppúgy kapható, mint jubileumi léggömb, söröskancsó, kávésbögre, útiszatyor, csokoládé, sétabot, esernyő. Egyik női divatáru-üzlet kirakatában láttam fűzérben tucatnyi igen finom és kacér női bugyit, melyet ugyancsak az angol lobogó ékesített, bár szerintem ezek az egyébként kedves női holmik a legkevésbé alkalmasak a nemzeti büszkeség, a hazafias érzés kifejezésére... No ez csak mellékzöngéje az ünnepnek. Nálunk se a „Szent István cikória kávé” jelentette az első királyunk iránti tisztelet kifejezésének formáját. Rendeztek ünnepélyes felvonulást, melyen az angol Impérium régi fénye csillant meg — ez alkalomra újra aranyozták a királyi díszhintót is. A legimponálóbb mégis a nagy flotta-parádé volt. A „Britannia”, királyi jacht, fedélzetén a királyi párral és családdal, a kormány tagjaival, a diplomáciai karral két órán át haladt el az angol flotta 180 egysége előtt. Tizenhét más nemzet hajói is résztvettek a flotta-parádén, melyen harmincezer angol tengerész ,.hip-hip-hurrá”-ja köszöntötte a királynőt. Huszonegy ágyúlövés vezette be a szemlét, a magasban az angol királyi légierők 150 gépe repült — 110 helikopter! — zárt alakzatban. Óriási csatahajók, cirkálók, fürge rombolók, repülőgép-anyahajók, atom-tengeralattjárók, vitorlás iskolahajók, kis naszádok s a 277 ezer tonnás gigantikus tankhajó sorakozott fel. Nagy-Britannia tengeri ereje ma is imponáló és az amerikai és a szovjet flotta mellett a harmadik helyet foglalja el. Reméljük, csak efféle békés és ünnepélyes felvonulásra szolgálnak a jövőben is. Hasonló nagy flotta-demonstráció III. György király idejében volt. 204 évvel ezelőtt. Mint a Times megjegyezte, akkor kedvezőbb volt az időjárás a szemle alkalmával... (London) KATONATÖRTÉNETEK Halmi Deuü diszelgés, a Irta: HALMI Még 1929-ben történt, mikor felesküdtem a magyar zászlóra, a kormányzóra és okt. 1-én— amint abban az időben lenni szokott — bevonultam a miskolci 13. honvéd gyalogezredhez. A tizenhármas szám nem hozott szerencsétlenséget az ezredre, de azokra az önkéntesekre igen, kik Komlós százados keze alatt szolgáltak. Komlós igazi, vérbeli katona volt. Ha bármiféle ünnepélyes felvonuláson az ezrednek részt kellett vennie, az urnapi körmenet, húsvéti feltámadás, vagy egyéb diszszázadot minden esetben ő vezette és a beosztott altiszt Gazdag őrmester volt, az ezred legjobb altisztje. Egy alkalommal Komlós volt a laktanyaügyeletes s mi a II. emeleti körletünkben olyan lármát csaptunk, amely egy sportpálya közönségének is becsületére vált volna. Éppen egy birkózóverseny közepén tartottunk, mikor az ajtóban Komlós alakja megjelent, szemei vésztjóslóan forogtak. Valaki közülünk „Vigyázz”-t kiáltott, megmerevedtünk. A százados végigsétált a szobán, majd elorditotta magát: „Tűzriadó!” Ez pedig a katonaságnál azt jelenti, hogy mindennek, ami a helyiségben van, az udvarra, nyilt helyre kell kerülnie. A legrövidebb utat kellett választanunk — feltételezve a tűz gyors teijedését-és ilyen részünkre csak egy mutatkozott, kiszórni mindent az ablakon. Katonaruha, gyalogsági ásó, szíjazatok, katonaláda, szalmazsák, vaságy, polcok, minden egy nagy halomban feküdt az ablak alatt, az udvaron. Mi végül a puskát kaptuk vállra és rohantunk le a lépcsőkön. Komlós már ott állt, időközben szerzett egy kürtöst, kivel lefújhatta a riadót. Elképzelhető mi minden tört össze. Ládáink faszilánkokban hevertek s ami benne volt, az hasznavehetetlenné vált. Másnap Komlós ezredkihallgatásra volt rendelve, mert sok kincstári anyagot kellett pótolni. Figyelmeztetést kapott s Halász ezredes e szavakkal bocsátotta útjára: „Ha legközelebb tűzriadót rendelsz el, lehetőleg a földszinti helyiségeket riadóztasd, nem pedig a felső emeleteket. Most törhetem a fejem, DEZSŐ miből pótoljam az állományban beállt veszteséget.” Erős tél volt, bár meg sem közelítette az 1928-29-es borzasztó hideget. A Kiskőbányához vonultunk ki gyakorlatra. Úgy látszik Komlós nem volt megelégedve velünk, magához intette a kürtöst és felhangzott a „Takarodó” hangja. Mi egy ideig csak álltunk, mig ránk nem üvöltött: „Ki nem ismeri a kürtjelet!?” Nyomban vetkőzni kezdtünk, csak a kincstári alsónemű maradt rajtunk, lefeküdtünk a hóba, magunkra huztuk a köpenyünket és vártunk mozdulatlanul. Percek telhettek el, fogaink vacogtak, mig végre megszólalt az „Ébresztő” kürtjei. A csuklógyakorlat úgy ment, mint a karikacsapás, örültünk, hogy mozoghattunk. (Folytatás a 14. oldalon) FÓKUSZ Az egyház támadása a tv elten Az 1.8 millió tagot számláló United Church of Christ, Washingtonban tartotta kétévenként sorrakerülő közgyűlését, amelyen élesen bírálták a televizióipart a szex és az erőszakos cselekmények „kizsákmányolása” miatt. A hétszáz delegátus egyhangúlag elfogadott egy hivatalos nyilatkozatot „Kizsákmányoló Közvetítő Gyakorlatok” címmel. A nyilatkozatban azzal vádolták a televizióipart, hogy tipikus szexuális életet visznek a nézők elé, hogy hasznot húzzanak, de ugyanakkor az emberek minden osztályát lealacsonyítják és hamis értékítéletet alakítanak ki, főleg gyermekeknél. Dr. Everett C. Parker, a Hírközlő Iroda igazgatója azt mondotta, hogy ez a nyilatkozat a legerősebb tiltakozás minden nagyobb vallásos csoport eddigi nyilatkozatai között a szex és az erőszakos cselekmények kérdésében. Egy interjú során kijelentette, hogy a nyilatkozat alapján tárgyalást kezdenek a televízióiparral, hogy változást eszközölhessenek ki. Parke ezt is mondotta: „Ha meggyőződési szándékunk kudarcot vall, akkor meg vagyok róla győződve, hogy számtalan törvényes eljárás áll rendelkezésünkre, hogy a helyi közvetítő állomások ellenőrzést gyakoroljanak a programok felett, amelyeket a hírközlő hálózaton keresztül kapnak.”
