Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL NYÁRSPOLGÁR RABLÓ SZEREPBEN írta: KLAMÁR GYULA Az osztrák rendőrség az elmúlt napokban csendes jubileumot ünnepelt: a századik bankrablásét... Ebből úgyszólván alig tisztázott valamit, a tettesek legtöbbje még szabadlábon sétál, aminek különös oka van. A tettesek ugyanis szinte teljesen kinyomozhatatlanok. Mint közismert, a rendőrség leginkább: akkor tud eredményt elérni, ha régi, ismert bűnözőkről vart ’szó. Az újjlenyomatok, a bűncselekmény elkövetésének módja Klamár Gyula segíti nyomta a detektíveket, vagy maga az alvilág, amikor a rendőrség beépített emberei szimatolják ki a tetteseket, és adják az igazságszolgáltatás kezére. Ausztria tipikus kispolgári ország,.itt még a bűncselekmények elkövetői is nyárspolgárok. Nézzük például a bankrablásokat, melyekből olyan sok van Bécsben és a kisebb-nagyobb vidéki városokban. Nem látványos rablások ezek, géppisztollyal, túszszedéssel, lövöldözésekkel, egy-két áldozattal. Persze, ilyen is akad a száz között, különösen az elején, újabban azonban — mint az esetek legtöbbjénél kiderült — a bűnözők világától teljesen távol élő, derék spiessbürgerek adják a fejüket bankrablásra. Hiányzik a kezére bízott kasszából kisebbnagvobb összeg, eljátszotta a cég pénzét, szeretne költséges külföldi utazást csinálni, drága barátnőt kell kitartani, a cég fizetési nehézségek közé került, házat akar építeni, egy kis meleg otthont, vagy csak egyszerűen új és szép ruhákra feni a fogát? Az utóbbi eset inkább nőkre vonatkozik, hiszen ők azok, akik alig tudnak ellenállni a divatnak és bizony a háztartási pénzből nem igen jut kozmetikai szalonra, drága varrónőre, meg egy kis saját zsebpénzre. Karjára veszi hát reggel nyolc óra tájban a pici kosarat, beletesz egy kemény tárgyat, azután elindul a legközelebbi banfiók felé, amelyik éppen most nyitott és amelynek tisztviselői éppen az előző nap eseményeit beszélik meg, vagy békésen kávéznak. Ilyenkor ügyfél még nem mutatkozik. A háziasszony a fiók ajtajában a magával hozott harisnyaszárat gyors, ügyes mozdulatokkal felhúzza a fejére és belibeg a helyiségbe, ahol rendszerint csak akkor figyelnek fel a korai ügyfélre, amikor hangját elváltoztatva rárivall a pénztárosra, hogy ide a pénzzel! A karjára csavart kendő alatt a pénztáros egy pisztoly csövét véli felfedezni, s engedelmeskedik: a piaci táskát vagy szatyrot teletömi bankóval, majd megnyomja a riasztógombot és azzal kész... A rabló pillanatok alatt kint van az utcán, már menet közben lehúzta fejéről a harisnyát és bátran sétál tovább a járókelők sűrűjében. senki sem sejti, hogy az imént éppen egy bankocskát rabolt ki. Az előbb vázolt rablási séma, amelynek vannak különböző változatai: a hölgy nem fárad azzal, hogy harisnyát húzzon a fejére, hanem egyszerűen odasettenkedik a kasszához és gyöngéden a pénztáros fülébe suttogja, hogy pénzt vagy életet. Vagy megjelenik a fülkénél a jámbor külsejű nyárspolgár és odacsúsztat egy cédulácskát: ,,Ez egy bankrablás, ha kedves az élete, tömje meg a táskámat pénzzel...” Már két alkalommal is akkor ..támadott” az amatőr bankrabló, amikor éppen ..takarékossági nap” lévén iskolásgyerekek özönlötték el a pénztártermet és a gyerekek tanúi lehettek annak az izgalmas látványnak, hogy hogyan rabolnak ki könnyűszerrel egy bankot. A zsákmány sohasem nagy, mindig kisebb összegekről van szó. a bank alkalmazottai sohasem viszik túlzásba az adakozást, de a rablók se nagyon követelőzők, rendszerint megelégednek néhány százezer schillinggel. bölcsen tudják, hogy nagyobb összeg nagyobb feltűnést kelt, könnyebb is a nyomára jutni, az embert elcsábíthatja költekezésre, pénzdobálásra s ennek nem lehet jó vége. A rendőrség, ahogy mondani szokás, tehetetlen az esetek legtöbbjében. A derék rablóknak nincs priuszuk, nincsenek bűntársaik, s a róluk kapott személyleírás szinte semmit sem ér; az egyik nyárspolgár vagy nyárspolgárnő úgy hasonlít a másikra, mint az egyik tojás a másikra. Amellett a rendőrségnek van egy furcsa gyanúja is: a bankpénztárosok nem is nagyon strapálják magukat az esetek legtöbbjében: készségesen, huza-vona nélkül tömik meg az eléjük dobott táskát. Kockáztassák a bankért az életüket? Szó sem lehet róla... DŰLŐ ÚT A szép nyári délutánban búzák illatos hajában felfehérlik, mint gyik hasa, a poros dűlőut szalaga. Fut a vetés közt nesztelen, a hátán gépeket viszen... viszen szekerest, szekeret, a lótó-futó életet. Ne sirj, dülóut: légy nekem iyra megtalált kedvesem. Bár a többi ut messzibb ér, rajtad indul az iy kenyér. Sárközi Gerő AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA FEKETE FOLTOK A képernyőn látom őket, de ez nem bizonyos. Először akkor észleltem fekete foltot, amikor egy kereskedelmi főkopasz nyilatkozott. Azt mondta: — A fehér ing ellátás nehézségei arra vezethetők vissza, hogy bizonyos nehézségek mutatkoznak a fehér ing ellátás területén. Ekkor még nem nyugtalanított a dolog, de azután egy sportolótól a következőket hallottam, miközben állát gondolkodón tenyerébe támasztva válaszolt a riporternek: — Igen, kétségtelenül, ahogy mondtad, szivvel-lélekkel, legyen az a valaki akár egy csapat is, az nem adhatja bele szivét-lelkét a küzdelembe. Ekkor újra láttam a fekete foltot és képzettársitottam is hozzá: az a csillagászati fekete folt jutott az eszembe, amelyből semmi információ, még fény se jut ki a világűr többi részébe, mert a sugarak körbegördülve önmagukba térnek vissza. Igen ám. de jött a harmadik eset is, egy filmrendező megnyilatkozásának legközérthetőbb részénél. Ez igy hangzott: — A látomások világa, amely egyedül adhat magyarázatot a szituációk és szimbólumok jelentéstartalmát illetően, alighanem a személyiség profitjában... izé profiljában rejtőző világ, amelynek lényege éppen a látomás, a maga szituációkat a jelképeket felidéző voltában. A képernyőn eközben egy nagy fekete foltot láttam, amely aztán táncolni kezdett, majd sejtként oszlott kettővé, szaporodva ugrált, végül egybefolyt. Hívtam is tüstént a tévészerelőt, aki azt mondta, hogy a készülékkel nincs semmi baj, mindenesetre letörölte róla a port, 180 forintért. De a jelenség nem szűnt meg, sőt gyakoribbá vált. Mindenre nem emlékszem, csak néhány kiváló mondatra: — A szívélyes fogadtatás mindennél jobban tanúsította a fogadás szívélyességét. — Nem szívesen mondok véleményt egy olyan nagy Íróról, mint Móricz Zsigmond, de véleményem szerint ö egy nagy iró! — A gyártásszervezés problémáit csak az oldhatja meg, ha mind az anyagbiztosítás, mind a munkaszervezés, mind a kooperáció területén előbbre lépünk, segítve ezzel a problémák megoldását. — Én azt mondom, nem lenne annyi válás, ha csökkenne a felbomlott házasságok száma. — A telekommunikációval foglalkozó tudománynak az az álláspontja, hogy a nézők és hallgatók érdeklődése a műsorok iránt növekedne, ha ezek a műsorok kiváltanák a nézők, illetve a hallgatók érdeklődésének növekedését. — Enyje, enyje, Kovács, rossz volt az irányzék, ha a hálóba rúgtad volna a labdát, most gól lenne, rezegne a háló! — A XIX. század kétségkívül az a század volt, amely a XVIII. után és a XX. előtt következett, amiből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a századok sorrendjében mintegy összekötötte e két századot. Mentem én már szemorvoshoz is a táncoló fekete foltok miatt, de amikor megtudta, hogy hangingerekre reagálok igy, fülészhez küldött. A fülész megvizsgált és igy foglalta össze a diagnózist: — Az Ön esetében kétségtelenül olyan hallási és látási szomatikus tünetekkel van dolgunk, amely (Folytatás a 12. oldalon) — Hoztunk magunkkal egy kis pótvacsorát, mert nálatok mindig éhesek maradunk.
