Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK... (97.) A szónokokot számosán üdvözlik (Washington.) — De szalad az idő...már ez az emlék is nagykorú lesz e hetekben: 21 éve, 1956 augusztus 19-én, hangzott el az „Emlékbeszéd a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek által rendezett Magyar Nap alkalmával”, amely az előttem fekvő, szépen kiállított, illusztriált 16-oldalas füzetben olvasható. Időnkint, amikor egy-egy régebben meg nem talált adat, feljegyzés, vagy okmány a kezembe kerül, visszanyúlok utóirattal a rovat valamely előző cikkéhez. Ezúttal különösen messzire: a 3.számúhoz, amely a maga részéről is évfordulóhoz — a harmadikhoz — ér el pár hét múlva. Ott írtam, hogy ,a legtöbb norvég némileg az Északi-tengerre, az “szaki hegységekre és az északi fenyvesekre emlékeztet”; és igy „zöldeskék szemekkel, gránitba Hő arcvonásokkal és magasba nyúló termettel” az én tkkori fölöttesem és azóta bizony már öreg barátom, Christian Magelsson Ravndal, amerikainak és liplomatának egyaránt másodgenerációs. Róla Írtam, heg a clevelandi Magyar Napról, amelyen azt a eszédet ő mondta el. Mint a füzet belső cimlapja özli: „Magyarul elmondotta az Egyesült Államok íagyarországi követe...” Ilyet még sem addig, sem azóta nem pipáltak az merikai-magyar Debrecen, vagy bármely más emberi lepülés lakosai. Jó huszperces, kívülről elmondott ónoklatát igy kezdte a kiváló nyelvész (aki akkor ár jól tudott németül, franciául, spanyolul, svédül, rökül és norvégul is): „Hölgyeim és uraim, kedves agyar barátaim!” A kortes-hadjáratok trükkjeivel nerős szavazók ezt is csak ,,ethnic”-célzatu ívlövésnek vélték, amig rá nem döbbentek, hogy jól Ihető kiejtéssel magyarul szól továbbra is az ünnepi ínok, az amerikai követ...Nem tudom, él-e még )lozsvári Kálmán bácsi, a székelyföldi óriás, aki a széd végén Chris-hez lépett, könnyezve csókolta :g és fölemelte a levegőbe a tömeggyűlés népének -ités-szaggató lelkesedése közepette. Azt sem lom, van-e még valahol példány ebből a kiadvány, amelyből — éppen ezért, az utánunk jövendők mára — idézek itt lenn és amely Hunyadi János ilafehérvári sírjáról a dombormű egy részének, a nyadiak címerének, Vajdahunyad várának, imint a nándorfehérvári, azaz belgrádi Kalemegi-erőditmény főbástyáinak képét is tartalmazza. A ivány szép és szakszerű kiállítása Báchkai ínak volt köszönhető; a címlapra Hunyadit és a kodó török és magyar osztagokat Koszorús iriella rajzolta; szerencsémre szerénységem nem i annak idecsatolását, hogy viszont a beszéd ege mindkét nyelven Ravndal és (álszerények i frázisával) „e sorok Írójának” munkája volt. le tehát legalább ennyit, hogy a nándorfehérvári amerikai és az amerikai követ magyar lábnyoma ;en el ne sikkadjon: Olvastam Cleveland történelmi fejlődésének ágos hőskölteményét — a 160 éves haladást a es-kunyhóktól a mai világvárosig, amelyben 46 íböző nemzet fiai élnek egymás mellett, egymással. Micsoda biztató, bátorító, inspiráló tény ez ebben a megosztott, földarabolt mai világban!...Ti mindig képesek voltatok egyetértésben élni különböző nemzetiségekkel; jó diplomáciai érzékkel mozdítottátok előre a haladás ügyét; képzelő erőtöket, tehetségeteket óceánokon túl is elismerték; és Cleveland époszában is kimagasló szerepet játszottatok... Ugyanakkor megőriztétek kiléteteket. Megjegyezte egy utitársam: .Minden idegen hóditó, aki elnyelte a magyart, elrontotta a gyomrát vele. Aki megpróbálja felfalni, ráébred, hogy darázsfészket nyelt.’ ...Ennek egy hatalmas megtestesítője, igazolója, Hunyadi.” „...Tiszta jellemű, istenfélő, de nem fanatikus, igazságos, nem bosszúálló, kötelességtudó és törvénytisztelő — és mint katona, a kiváló olasz történetiró Bonfini szerint, .egyszemélyben a legjobb vezér és a legjobb közkatona’ ...Rajongnak érte harcosai. Győz — és Európa fellélegzik. A Balkán, Kőzép-Európa. Kelet-Európa megmenekül. Magyarország függetlensége legalábbis évtizedekre biztosítva van; a Renaissance kora, a felvilágosodás korszaka kezdődik — és annak egyik legnagyobb alakja éppen az ő fia lett, Mátyás, az Igazságos, a nép királya.” Hangsúlyt kapott azonban a beszédben az is (Elekes Lajos egy Írásából), hogy „minden népnek, legyen bár a legkisebb, nagy hősei vannak és minden (Folytatás a 11. oldalon) APROPÓ MI LESZ, HA MÁR NINCS IDI AMIN? Alig van beszédtárgy, amelyről többen és hevesebben beszélnének itt, mint az ugandai diktátor, a jelek szerint beszámíthatatlan Idi Amin Dada. A volt angol gyarmati őrmester, saját cimhasználata szerint „Önagyméltósága Idi Amin Dada, tábornagy, életfogytiglani elnök”, mint nem kívánatos elem nem kapott részvételi engedélyt az angol államszövetség ülésére. Ellentmondó hírek szerint megsebesült, vagy meghalt egy merénylet következtében, ha ugyan nem „nászuton” van valakivel, aki már két éve a felesége...Közben folytatja tömeggyilkosságait. Már százezrekre megy áldozatai száma. Nem is annyira az a legfőbb kérdés, hogy mi van vele most és mi történik Ugandában, mert azon segíteni normális eszközökkel nem lehet. Inkább azt fejtegetik a legtöbben, hogy mi fog történni, amikor előbb-utóbb már nem lesz a helyén Amin. Ki és mi következik? Egy amerikai egyetemi végzettségű ugandai főkönyvelő, aki már USA-állampolgár, erről a kérdésről beszélt egy riporter-csoport előtt. Elmondta, hogy már akkor, 11 évvel ezelőtt, amikor ő idekerült, Ugandában napirenden voltak a tömeges gyilkosságok. „Amin SS-osztagai” gépfegyveres sortüzeket adtak le a falvakban. Irották a nem-mozlem törzseket. Általában: egyszerűen legyilkolták azokat, akik vagy ellenezték Amin tevékenységét és emiatt feljelentette őket valaki, vagy pedig Amin kopói úgy gondolták, hogy az illető „megbízhatatlan”. Ma már az Egyesült Nemzetek ellenőrző osztályán kötetekre mennek az adatok az elrendelt mészárlásokról — de nincs nemzetközi beavatkozó hadosztály, nem lehet elrendelni Amin meggyilkolását...tehát nincs mód a segédkezésre, rettegésben el Uganda népe, folynak a vérfürdők. „Arra nézve kellene lépéseket tenni”, mondja Remigius Kintu, „hogy valamilyen elfogadható utánpótlás álljon rendelkezésre az előbb-utóbb elkövetkező uj időszakra. Amin tovább irtja a tehetségesebb embereket, azokat, akik egy másfajta kormányrendszerben komoly munkát végezhetnének. Mi, akik ideát vagyunk — és jónéhányan vagyunk a szabad világban, — felállítottunk egy ösztöndij-alapot. Már körülbelül 500 ösztöndíjas jutott igy az Egyesült Államokba. Még magam is iskolában voltam itt, amikor elkezdtük ezt és úgy gondoltuk, hogy ha csak 50 tehetséges Ugandáit segíthetünk át, nagy és kitűnő tisztviselő-tartalékot hozhatunk létre. Sajnos, (Folytatás a 15. oldalon) REFLEKTOR Az asszony verve jó? WASHINGTON — Egy uj tanulmány szerint mintégy 28 millió amerikai feleséget — tehát több mint az összes férjes asszony felét — fizikailag bántalmazzák férjeik. Richard C. Levy, a „Wife Beating — The Silent Crisis” szerzője a bántalmazott feleségeket ,,a hivatalos statisztikákon nem szereplő személyeknek” nevezi és azt mondja, hogy a kormány csak most kezd figyelemmel fordulni e probléma felé, mert eddig kevés dokumentációval rendelkeztek. A feleségverés áldozatait védelmező törvényt csak most vezették be a Kongresszus egyik ülésén. Levy egy interjúban azt mondotta, hogy a 28 millió bántalmazott amerikai feleséggel kapcsolatos adat összefüggésben van más társadalomtudományi statisztikák adataival is. Levy többek között ezeket mondotta: „Elég bizonyitékot fedeztünk fel, hogy rámutassunk: Amerikában ma feleségverő helyzet uralkodik. A szakértők szerint becslésünk még nem is eléggé közeliti meg a valóságot.” A csak alkalmi ütlegelést szenvedő feleségek (Folytatás a 13. oldalon) hS'Z'E'M 'L,IH A U.S. Legfelső Bíróságának abortuszügyben hozott határozata igen kegyetlenül sújtja a szegényeket, a welfare-n élőket. A határozat kimondotta, hogy az államoknak nem kötelező megfizetni az abortuszszal kapcsolatos költségeket, ha az asszonyok élete nem forog veszélyben. Eddig, egy 1973-ban hozott bírósági határozat alapján, az asszonynak megvolt a joga ahhoz, hogy a terhesség első három hónapjában abortuszt kéijen. Ez tőle és tanácsadójától függött és a kormány nem avatkozhatott bele. Az uj határozat értelmében azonban, csak azok az asszonyok részesülnek támogatásban egy—egy abortusz esetében, akiket az állam erre jogosultnak ítél, és ilyen esetben is csak életveszély fennállása esetén kötelező a költség megtérítése. így tehát a szegény asszonyok újból a kétes helyekre szorulnak, ahol szakképzettség nélküli személyektől, olcsón művi abortuszt kérhetnek. Eddig évente mintegy 300 000 abortuszt fizettek ki a Medicaid-en vagy más welfare alapon keresztül. A legtöbb művi abortuszt teenagerek igényelték, sőt voltak 11 és 12 évesek is közöttük. Terhességük több esetben vérfertőzéshez vagy nemi erőszakhoz volt visszavezethető. Most valószínűtlennek látszik, hogy a végtelenül szigorú bírósági abortusztörvényt nem fogják módosítani életbelépéséig, főként azért, mivel ezáltal képtelen anyagi terhet rónának a legszegényebb amerikai asszonyokra.
