Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)

1977-07-21 / 30. szám

8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZÁZÉVES ÉVFORDULÓ Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Száz éve, hogy Dohnányi Ernő 1877 julius 27-én jzsonyban megszületett. A Dohnányi család eredete sszanyulik a Mohácsi vész idejére, 1526-ba, nikoris ősei olyan nagy szolgála­­t tettek a magyar nemzetnek, emcsak harcoltak a végzetes atában, de elvesztése után össze­­edték és ápolni segítették a besülteket, eltemetni a halotta­lt. Olyan hatásosan működtek Ízre, hogy a király nemességet lományozott a családnak. Doh- Dohnánjpné Zachar Ilona myi Ernő nem választhatott volna bb szülőket magának. Még utolsó éveiben is entle­­tte. hogy örökké hálás lesz édesapjának szigorú, de mdos, szeretetteljes neveléséért, édesanyjának azért néhány pofonért, mellyel olykor rendreutasitotta. ahnányi Frigyesné nagyon bölcs, igazságos, de igoru asszony volt. Megbüntette gyermekeit, Ernőt a nálánál két évvel idősebb Máriát, ha valami ínyt elkövettek, ilyenkor adott nekik egy pofont, de tán nem kárált vagy prédikált többé, a dolog el volt tézve. Nem emlegette még hetek után is, hogy ekkor akkor milyen rosszak voltak gyermekei. Dohnányi nő sohase hazudott életében. Egyszer, mint kis­­ermek, megpróbált füllenteni, de akkor édesapja y megleckéztette, hogy soha életében nem itorodott el az igazságtól. Zenei tehetsége már hároméves korában megnyil­­nult. Édesapja nagyon tehetséges amatőr csellista It és esténként barátaival kamarazenét játszott. A ifiu ilyenkor ott kuporgott egy karosszékben és ezettel hallgatta a muzsikát. Apja végülis elkezdte igorázni tanítani. Tízéves korában már koncertet ott a gimnáziumban. Nagy hallgatósága lelkesen nepelte. Jelen volt az apja, Dohnányi Frigyes egyik íitványa is, aki újságíró volt és már csak látogatóba t újból Pozsonyba. Nagy érdeklődéssel hallgatta ;ig a hangversenyt, ahol a kis Ernő, aki alig ért fel a igorához, egyik darabot adta elő a másik után. kor a végén a nagy taps elhallgatott, Ő is sietve itulált egykori tanárának fia sikeréhez. Az apa ímelte a tekintetét és megkérdezte, hogy mi ragadja g őt legjobban fia játékában? Az újságíró zavarba t. Nem volt zenész, nem is értett sokat a izsikához. Kissé dadogva mondta, milyen nagy :ást tett rá az, hogy a kisfiú karjában olyan erő van. -y úgy játszott, mintha egy egész zenekar szólalt na meg a teremben. Az apa elmosolyodott és meg­­ta a fejét. ,, A karjában nagy erő van — mondta —, nem ez a lényeges. Az a fő, hogy nagy erő van a 'ében!” és a saját szivére mutatött. Mikor Dohnányi Ernő felesége lettem, egy uj ig nyílt meg előttem. Nemcsak zenei világ, de a béri jóság, igazság, becsület, nemeslelkűség világa, múltban, noha még harminc éves sem voltam, íyi csalódásban volt részem, hogy nagy megköny­­bbülésemre szolgált látni, hogy vannak még olyan li lények, akik nemhogy lesulytanák, de inkább melik azt, aki velük van és hisz bennük, rmickét évvel volt idősebb nálam, de soha, egyetlen ere sem érezte a korkülönbséget. Minden ekelte, ami velem történt, semmi sem volt számára csekély, vagy unalmas. Minden fontos volt, ha alyással volt rám, vagy bármely emberi lényre, nkor mindig kész volt segíteni. Nagyon jólesik látni, hogy' nem felejtkezett meg róla az emberiség és mindenfelé ünnepük a világon. Itt Amerikában is bemutatásra kerülnek művei hangversenyen, rádióban. A KLAVIER magazin pedig az egész februári példányát neki szentelte azáltal, hogy csupa róla szóló cikket, képet hozott. Angliában a B.B.C. három hosszú műsort rendez a műveiből, hogy megemlékezzen róla. Magyarorszá­gon pedig szeptemberben a Múzeumban megnyílik a kiállítás, ahol nagy ünnepélyességgel mutatják be minden hagyatékát, kéziratokat, leveleket, iratokat, tárgyakat, melyek odahaza maradtak és melyeket én nekik ajándékoztam. Az itt megjelent kéziratait viszont Angliába küldte a British Múzeumnak. Ott jó helyen van, mert mindenki hozzájuthat, akit érde­kelne. Ami engem illet, nekem nem kell évforduló ahhoz, hogy megemlékezzek az én forrón szeretett Férjemről. Az év minden napján, a nap minden órájában megemlékezem róla. Az az idő, amit vele eltöltöttem, életem fénykora volt. Mikor ő elköltözött mellőlem, képtelen lettem volna folytatni az életemet úgy, mint régen. Csak egy mód volt arra, hogy megta­láljam önmagamat — az, hogy az Ur Jézus szolgála­tába álltam. IA/SZERKESZTOj wasztalárólA BÚCSÚ VASVÁRY ÖDÖNTŐL Nehezen jönnek ki írógépünkből a monda­tok, amikor legöregebb és legrégibb munkatár­sunktól, Nagy tiszteletű Vasváry Ödöntől búcsú­zunk. Több mint félévszázados kapcsolat fűzte, Vasváry Ödönt lapjainkhoz. Ezalatt az idő alatt írásaival, amelyek kizárólag lapjainkban jelentek meg, maradandó emléket állított fel nemcsak önmagának, mint közíró és történész, hanem azoknak az Újvilágban úttörő honfitársainak is, akiknek pályafutásáról hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat és cikksorozatokban foglalta össze, gazdag, színes nyelvezetben örökítette meg az utókor számára. Lapjainkban megjelent cik­keinek, tanulmányainak igazi értékét és értelmét csak a későbbi generációk amerikai-magyaroló­­gusai fogják tudni felmérni. Vasváry Ödönt hosszas szenvedés után, 90 éves korában elragadta a halál. Szellemi frisseségét és munkaképességét mindvégig megőrizte. Utolsó percig aktív íróink közé tartozott, és előrehaladott kora dacára nemcsak leszállította havi cikkmeny­­nyiségét, hanem rendkívüli megbízásoknak, mint például könyvkritikák, nekrológok, visszaemlé­kezések, is eleget tett. Fantasztikus volt a munkakapacitása. Csak az öregebb amerikai magyar újságírók és egykori egyháza, a clevelandi West Side-i Magyar Református Egyház legöregebb tagjai tudják, hogy a harmincas években, a „nagy depresszió” alatt, amikor nagyon szegény volt az eklézsia, Vasváry aktív belmunkatársa volt a Szabadság napilapnak. E sorok íróját is a Szabadság szerkesztőségében hozta össze a sors Vasváry Ödönnel, amikor 1934-ben mint tördelő­szerkesztő és mellesleg sportrovatvezető Gondos Sándor meghívására munkába állt. Vasváry minden kezdő munkatársát szárnya alá vette. A mai olvasó csak mint cikkírót és történészt ismerte. Mi, akik vele egy szerkesztőségben dolgoztunk, mint hír- és vezércikkírót is a legjob­bak közé soroztuk. Az akkori öreg munkatársak, köztük Gondos Sándor, Reményi József, Muzslay József, a clevelandi magyarság „Muzsi bácsi”-ja, Pólya László, Tamóczy Árpád, Linek István, jóval később e sorok írója és mai washingtoni szerkesztőnk, Sziklay Andor gyakran fordultunk felvilágosításért Vasváry Ödönhöz, aki élő lexikon volt. West Side-i gyülekezete, amelyet minden idők legnagyobb gazdasági válsága idején összetartott és az amerikai magyar református közösség „az aranyszájú pap” címmel ruházta fel. Vasváry Ödön sokrétegű munkásságát — mint lelkipásztor, hitszónok, újságíró, közíró és az amerikai magyarság építökorszakainak és úttörő­inek krónikása — ebben a cikkben korántsem merítettük ki. Egy tucat cikk sem volna elég az amerikai magyar betű „grand old man”-jének felértékelésére és méltatására. Szerencsére, ha kéziratait nem is őriztük meg, írásait őrzik az évtizedek során bekötött lappéldányok, amelyek átadását az utókor számára, elsőrendű felada­tunknak tartjuk és kellő időben gondoskodunk arról, hogy valamelyik országos jellegű történel­mi intézet, könyvtár vagy egyetem birtokába kerüljenek a jövő generációk amerikai-magyaro­­lógusainak segítségére és Vasváry Ödön géniu­szának örök emlékére. Gombos Zoltán KORKÉP Kábítószer és alkohol a nők körében Nagyobb erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a nők körében emelkedő alkoholizmus és kábitószerélvezet elé akadályokat gördítsenek. A National Institute on Drug Abuse által felállított uj szervezet, Muriéi Nelisszel az élén uj módszereket kíván alkalmazni, hogy az asszonyokat megszabadítsa a kábítószerek és alkohol élvezetétől. (Folytatás a 9. oldalon) Hs-z-e-m-l-eH A külföldi állampolgárok, mint adófizetők jogaival kapcsolatban hozott döntést a Legfelső Bíróság. Az 5:4 arányú döntés értelmében az Alkotmány 14. pontjának a megsértését jelenti az, hogy a New York State egyetemen nem adtak ösztön­díjat az itt tartózkodó külföldieknek csak akkor, ha kijelntették, hogy állampolgárok akamk lenni. Harry A. Blackmun társbiró kijelentette: „Az itt tartózkodó külföldieket arra kötelezzük, hogy teljes mértékben megfizessék az adót, ami az ösztöndijprog­­ramot is támogatja. így tehát nem becsületes dolog, hogy a külföldieket kizáijuk abból a programból, amely támogatását egyenlőképpen végzik az itteni állampolgárokkal”. A biró azt is mondotta, hogy a külföldieket kény­szerítő program célja nincs összhangban az állam célkitűzéseivel. Warren E. Burger főbíró azonban közölte, hogyha a bíróság eltöröl minden hátrányos megkülönböztetést a külföldiekkel szemben, akkor az állampolgárság történelmi értékét csökkenti ezáltal.

Next

/
Thumbnails
Contents