Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-11-24 / 48. szám
'hűim.IDEGEN TOLLAL... írta: PAPP-VARGA ÉVA VARGA ÉVA Az „Urikaszinó” különszobájában borozgat egy társaság és az emberiélet beosztásáról, foglalkozásáról beszélgetnek. Henceg a sokszáz holdon gazdálkodó földesur: „Nálamnélkül a Királynak sem lenne kenyere...” A gazdag malomtulajdonos nevetve felel rá: ,,Ha mi nem őrölünk, akkor hiába van a termés...” A fővadász is szót kér: ,,Hát a vadat ki szállítja hozzá?” A nagyvágó közbekiált: ,,De a legfinomabb pecsenyehust én adom...” Mire megszólal halkan az orvos: Ha nem vigyáznék a gyomrotokra, élveznétek?” A társaságban van egy rendőrtiszt, aki azt mondja: „Uraim, az ilyen dicsekvést végigvihetnénk a dúsgazdagoktól egészen az utcaseprőig, mert minden foglalkozásnak megvan a haszna, de mi az, amivel én eldicsekedhetnék...? Az én életem csupa nyugtalanság, de mégse cserélném el senkiével. Másnak az élete, mestersége munka, az enyém csak játék, de ez sokszor vérre megy. Ahogy én játszom, úgy játszik velem a Sors. Ököllel, bicskával, revolverrel és nem tudom, mit hoz a holnap..., de ezerszer annyit élek, mint Ti, miközben védem a mások életét!” ☆ ☆☆ Idegen tollal ékeskedtem most, mert egyik élményemet leginkább a nagy magyar iró, Gárdonyi Géza fentebbi „Életkép” változásával tudom ismertetni. Már másodszor történik, hogy a Los Angeles-i Police Departmenttől „Tisztelettel meghívnak a közeli Franklin Blvd-on levő régi iskola nagytermében tartandó összejövetelre. A gyűlés célja, hogy a közeli utcák lakói megismerkedjenek azokkal a rendőrökkel, akik ebben a körzetben tartanak ügyeletet. Azáltal közvetlenebb lehet az érintkezés azokkal, akikhez baj esetén, vagy tanácskérésért fordulhat az ember. Bár a lényeget ennyi is kifejezi, mégis idézek néhány sort magyarra fordítva a szövegből: „A Los Angeles-i Police Department időnként a város különböző helyén gyűlést tart, amelyen a jelenlevők elmondhatják problémáikat, mi pedig tanácsot adhatunk a bajok megelőzésére. Jelen lesz itt az a kilenc rendőr, aki arra van kijelölve, hogy ebben a körzetben napi 24 órán át felügyeletet tartson. Szeretnénk megfelelően szolgálni a közönséget...” Dátum — idő — cim. ☆ ☆ ☆ Akkor még élt a féljem, aki minden praktikus ügy iránt érdeklődött, tehát együtt mentünk el. Ö megjegyezte: „Magának ez jó riporttéma lesz”. „Nekem? — mondtam kételkedve. Ilyen halálosan komoly dolog? Nem hinném! Igaz, volt idő, amikor az óhazában is, itt is foglalkoztam riportokkal, különösen mikor évekig Washington D.C.-ben éltem. A fővárosi élet alkalmat adott arra, de most már nem bírom lenyelni „az anyagot...” inkább struccpolitikát folytatva, fejemet a homokba — mondhatnám szemétbe...’’rejtve mesélek kedves olvasóimnak, mert nézetem szerint a mai időkben a mese kissé gyógyít és feledtet. így nézzük most is csak az akkori „anyagot...” Az amerikai zászlókkal díszített pódiumon kb. húsz fiatal rendőr sorakozott, közöttük egy magasabb rangú rendőrtiszt, aki bemutatta a fiatalokat. Ezek aztán elmondták egyenkint, ki honnan került ide, hány éve szolgál és utánnuk a vezetőtiszt magyarázta milyen fontos, hogy személyesen ismeijük meg azokat, akiket baj esetén igénybe vehetünk. Eközben fiatal cserkészlányok képesfüzeteket osztottak szét a közönség között olyan szöveggel, amelyben a szükséges telefonszámok, nevek és néhány S.O.S. forma volt feltüntetve» Sokan intéztek kérdéseket a rendőrökhöz esetleges védekezésre vonatkozóan, de sajnos sokan voltak olyanok is, akik már megtörtént károsodásukat szenvedésüket mondták el példaképpen. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mindez volt olyan érdekes, mint egy-egy színházi előadás, kivált ha ezek tanulságát levonta az ember... Mivel — hála a Gondviselésnek Amerikában élünk... következett a már itt szinte kötelező „coffee-brake”, amiért aztán a jelenlevők szívesen hagyták el a helyüket, hogy még manapság is élvezhessék az u.n. kávét, amelynek az illata még most is, igy is...betöltötte a termet. Amikor már kifelé indultunk, nem volt könnyű eljutni a kijárathoz, mert itt is — ott is rendőrrel beszélgető nők és férfiak voltak útban. Akkor én észrevettem ismerősömet, a velünk egy épületben lakó tanárnőt, akit igazán feltűnő elegánciája miatt lehetett észre nem venni...Elegáns, sok szőrmével díszített halványkék kabátjához hasonló anyagú fejdisz volt rajta. Karján ugyancsak szőrmével szegett u.n. „retikült” tartott. Odajött hozzám, bemutatta barátnőjét, aki hozzáhasonlóan középkorú nő, akinek azonban egyszerű szürke kabátja és kopott fekete táskája mutatta a „Nemzet Napszámosai” a tanítónők helyzetét. Rövid beszélgetés után ők még ottmaradtak a „kávé szünetre”, mi pedig sétálva jöttünk haza az enyhe, igazi kaliforniai téli estében. Másnap reggel mesélte nekem a manager felesége, hogy a két nőt hazafelejövet megtámadta egy fiatal férfi. Elvette az elegáns táskát, mig a másik nőt egy tekintetre sem méltatta...a drága kabátot lerángatta viselőjéről. Azt már maga a tanárnő mondta el nekem sírva, hogy azért volt úgy öltözve, mert egy esküvői partiról jött a gyűlésre, a táskájában nem sok pénz volt, de nagyon drága uj szemüvege és kulcsok, iratok voltak. Mégis örül, hogy igy megúszta... Szívből sajnáltam, de emlékeztettem arra, amit épp akkor este a rendőröktől „első lecke” képpen kaptunk: „Nők este ne járjanak férfikiséret nélkül! És feltűnő öltözködéssel, u.n. elegánciával ne hivják ki maguk ellen a sorsot...és a tolvajt.! ☆ ☆☆ Last, but not. least: beszéljük most a rendőrökről: Nem emlékszem, melyik magyar lapban olvastam a közelmúltban panaszt, melyszerint a rendőrökkel nem törődnek eléggé az illetékesek és sebesülésük esetén sincs irántuk kellő részvét. Szomorú az ilyesmit olvasni és hinni is nehéz. Én úgy tudom, hogy a kispolgár a rendőrben látta a védelmezőt és nyilván abban látják, láthatjuk ma is. Itt amerikában ez a jelige van az autójukon: TO PROTECT AND SERVE.” Arra nem emlékszem, hogy az Óhazában volt-e ilyenféle jelszó, akkor még engem is csak a mesék, vagy mondjuk, a regények érdekeltek, és hogy még mostanában is azok olvasása köt le legjobban, mutatja, hogy GÁRDONYI egyik regényéből idéztem. Úgy éreztem, hogy saját szavaimmal nem tudtam volna igy kifejezni, mi a rend őre és mennyi elismeréssel tartozunk nekik... FÓKUSZ Koíera: a szenny és tudatlanság betegsége Az első kolerás megbetegedéseket Szíriából jelentették, majd gyors egymásutánban Libanonban, Jordániában, Kuvaitban, Szaud-Arábiában és Iránban is felütötte fejét a halálos kór. Szeptember közepére már szinte az egész Közel-Kelet rettegésben élt. Több ezer megbetegedést és halálesetet jegyeztek fel, de egyes országok nemzeti büszkeségből, a kereskedelem és az idegenforgalom zökkenőmentes szinten tartása miatt csak szépitett adatokat hoztak nyilvánosságra. Dr. Reinhard Lindner, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) járványügyi szakértője szerint: „A kolera korunk titkolt betegsége. Magán viseli a szenny és a tudatlanság jegyeit.” A járvány Szíriában volt a legsúlyosabb. Szeptember 24-ig 3000 megbetegedést és 68 halálesetet jelentettek. A kormány segítséget kért és kapott az Egészségügyi Világszervezettől, főleg gyógyszert és oltóanyagot. Az Egyesült Államok 25 ezer dollár értékű gyorssegélyt juttatott el Damaszkuszba. Az arab országok, főleg Szaud-Arábia jelenlegi legnagyobb gondja az, hogy az elkövetkezendő pár hónapban mohamedánok milliói zarándokolnak majd a mekkai Kába-kőhöz. A kolera már megjelent Medina közelében is az egyik zarándokuton, melyen hívők ezrei áramlanak olyan vidékekről — mint például Indonéziából és Indiából —, ahol a kolera helyi népbetegségnek számit. (Az izraeli hatóságok Jordánia közreműködésével megszervezték az Izraelben és a megszállt területeken élő 500 000 mohamedán védőoltását, akik részt vesznek a zarándoklatban.) Az arab kormányok annyira aggódnak, hogy Kairóban 20 nemzet képviselőiből állő tanácskozáson vitatják meg a védekezés lehetséges módjait. A kolera kórokozója egy pálca formájú baktérium (vibrio cholerae). Az ember bélrendszerében találja meg természetes táptalaját, és a széklettel választódik ki. A kórt csak úgy lehet elkapni, ha valaki emberi ürülékkel fertőzött vízben fürdik vagy ilyen vízben mosott gyümölcsöt fogyaszt. Piszkos kézzel elkészített ételek is lehetnek fertőzöttek. Ha tehát a világ teljes vízhálózatát meg lehetne tisztítani, a kolera gyakorlatilag megszűnne. Ez azonban csak egy álom. Jelenleg a megelőzés egyetlen módja a védőoltás. Ez azonban csak 50—70 százalékos védettséget biztosit, és csak hat hónapig hat. Vannak viszont ésszerű óvintézkedések, melyek segítenek elkerülni a fertőzést. Az Atlantában (Folytatás a 15. oldalon)
