Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-11-24 / 48. szám
RÉMDRÁGA A LÉLEKELEMZÉS írta: NYITRAI KATALIN A pszichiáterek divánjára feküdni és önmagunkról beszélni nem olcsó időtöltés: az Egyesült Államokban egy pszichiáter átlagosan 35—40 dollárt számit egyórai divány-önvallomásért, amelyet, talán a magas honorárium enyhítése céljából — „analízisnek” nevez. A világ legdrágább analízis díványait azonban Beverly Hülsen (Kalifornia) találjuk, ahol a pszichiáterek minden óráért átlagosan kétszáz dollárt számítanak. (Az egyórai divány-önvallomás és analízis azonban gyakorlatilag csupán 45 percet jelent, mert az első negyedóra elmegy a fél fogadásával és az elméleti bevezető magyarázattal a pszichionalizis sorsdöntő jelentőségéről, ami — talán mondanom sem kell — minden esetben azonos szöveg). Az amerikai filmsztárok között mind divatosabbá válik a „diványanalizis” és az átlagos Beverly Hills-i pszichiáter évi jövedelme 150 000—300 000 dollár között mozog, néhányan közülük azonban évi félmillió dollárt is megkeresnek. Bob Ncwhart, az ismert komikus például majdnem 20 ezer dollárt áldozott pszichiátriai kezelésre, hogy a repüléstől való szorongásától megszabaduljon. A kezelés eredményes volt — Mr. Newhart ma már nem fél a repülőgéptől. (A dolog különleges iróniája, hogy Bob Newhart az ismert és sikeres televíziós sorozatában pszichiátert játszik. Dyan Cannon, Cary Grant elvált felesége, akit egyébként Mr. Grant indított el a filmsikerek után, havonként ezer dollárt áldoz önmaga „divány-analizisére” és pszichiátere hangsúlyozza: ez csak a kezdet, Mrs. Cannon hosszabb pszichiátriai kezelésre szorul. A házassági bontóper — és végkielégítés közel félmillió dollárjába került az örökifjú Carry Grantnak, aki viszont nem járt divány-analizisekre, — valószínűleg arra már nem maradt elég pénze —. tehát kénytelen volt fizetni. Tony Curtis filmszínész, aki egyébként másodgenerációs magyar, már eddig harmincezer dollárt költött pszichiátriai kezelésre. Megérdemli! Van miből fizetnie. Beverly Hills területe mindössze 3346 acre és ezen a viszonylagosan kis területen 250 pszichiáter és 110 pszichológus él, méghozzá jól él, és működik. Sehol másutt a világon, a terület és a lakosság arányszámához viszonyítva, nincs ennyi pszichiáter és pszichológus. Ez természetes és érthető is: sehol a világon a pszichiáterek és pszichológusok megközelitőleg sem keresnek annyit mint Beverly Hülsen. Minden amerikai pszichiáter és pszichológus vágyálma, hogy Kaliforniában, Beverly Hülsen lehessen „head shrinker.” A pszichiáterek és a pszichológusok rendelői fényűzőek, méregdrága bútorokkal a szobákban és méregdrága, eredeti festményekkel a falakon. Az ok: minél fényűzőbb a rendelő, annál könnyebben lehet alaposan megvágni a pácienst és annál többet fizetnek a „díványanalízisért” a filmsztrárok. Egy Beverly Hills-i filmszinésznő, akinek nevét rokonai nem hajlandók közölni a hirszomjas újságírókkal, huszonkét évi tulgyakori analízis után meghalt. Nem bizonyítható be, hogy halálát az analízisek okozták, amelyek lelkivilágát és idegrendszerét teljesen feldúlták. Végrendeletében negyedmillió dollárt hagyott a pszichiáterére... Ott, ahol küzdenek Ott ahol nincsenek ott ahol fiirdenek titokra zárt ajtók, tüzes verejtékben, ott ahol nincsenek meg nem értett számok, ott ahol kék egek s Picassó-galambok őrzik az életet, az emberi álmot, ott ahol aratnak szédítő melegben, ott ahol zsákoló csontjaink ropognak, ott ahol küzdenek s titkok feloldódnak — ott lobog a lángunk, ott a mi világunk. Kormányos Gábor Ae első atombomba (Folytatás a 10. oldalról) „Valaki azt kiabálta, hogy egy ejtőernyő közeledik. Arra fordultam, amerre az Ulető mutatott, és ebben a pülanatban az égen egy villanást láttam. Azt a fényt nem tudom leírni. Azt képzeltem, tűz gyulladt a szememben. Nem tudom, mi volt előbb — a fény felvillanása, vagy a robbanás hangja. Akárhogy is volt, a következő pülanatban elterültem a földön. Rögtön utána különböző dolgok kezdtek el hullani a fejem és a vállam körül. Semmit sem láttam: minden szürke volt. Megpróbáltam kimászni a törmelékek közül. Hamarosan észrevettem, hogy a levegő rettentően büdös. Megdöbbenve éreztem, hogy arcomról, kezemről és karomról hiányzik a bőr. A jobb karomon a könyökömtől az ujjam hegyéig lejött a bőr és lefelé lógott. A balkezem ujjain sem volt. Mi történhetett az égen, amely egy perccel ezelőtt még tiszta kék volt? Most sötét volt, mint szürkületkor, őrültként futottam a hid elé, keresztül ugrálva a törmelékhalmokon. Rémes volt, amit a hid alatt láttam: emberek százai nyüzsögtek a vízben. Mind egyformán néztek ki. Arcuk feldagadt és szürke volt, hajuk az égnek állt. Kezüket magasba tartva, nyögdécselve futottak a folyóhoz. Nekem is igy kellett tennem, mert a hősugárzás okozta fájdalom miatt úgy tűnt, meggyulladt rajtam a ruha. A hídon iskoláslányok futkostak össze-vissza. Visszafordulva láttam, hogy az egyik kerület hirtelen lángbaborult. Eddig azt hittem, hogy csak azt a területet pusztította el a bomba, ahol én tartózkodtam. Ahogy mentem a hídon, láttam, hogy a mellvéd vasbeton darabjai letörtek. Nem éreztem magam biztonságban. A hid alatt hullák úsztak a vizen, rongyos ruhákban. A parthoz közeli sekély vízben egy asszony volt arccal felfelé fordulva, melle szétszakadt és szökellt belőle a vér. Rettenetes látvány. Hogyan történhetett ez az egész iszonyatos dolog? Arra gondoltam, hogy a pokol, amiről 13. OLDAL nagyanyám sokat mesélt nekem gyermekkoromban, talán rázuhant a Földre. Egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy egy katonai gyakorlótér közepén guggolok. Talán még két órába sem telt, hogy ideértem. Az ég szürkesége valamelyest csökkent. A nap mégis sápadt és homályos volt, mintha vastag felhő takarta volna. Égési sebeim most kezdtek fájni. Ez a fájdalom különbözött a közönséges égési sebtől, ami elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez egy tompa fájdalom volt, mely valahonnak a test belsejéből sugárzott ki. Kezeimen sárga váladék jelent meg. Úgy képzeltem, hogy arcom ugyanüyen rettenetesen néz ki. Mellettem fiatal egyetemi hallgatók fájdalomtól vonaglottak. Tébolyodottan kiabáltak: Mama! Mama! Olyan súlyos sebeik voltak és a vér úgy elborította őket, hogy alig lehetett rájuk nézni. Semmit sem tehettem értük, csak figyeltem, hogyan halnak meg .egyenként, miközben hiába hívják anyjukat. Ameddig csak elláttam, minden lángokban állt. Az arcom határozottan merevebbé vált. Hogy megtapogassam, óvatosan felemeltem a kezem. Úgy éreztem, hogy az kétszeresére dagadt. A látásom is egyre gyengült. Láttam, amint az utcán hordágyra fektetve szállítják az áldozatokat. Egyre csak haladtak mellettem a taligák és teherautók, megrakva holttestekkel és fenevad kinézésű sebesültekkel. Az utca mindkét oldalán alvajárók módjára botorkáltak az emberek.” NEVETSÉGES A bíró megkérdi a vádlott asszonytól: — Miért pofozta meg a szomszéd gyermekét? — Mert nekem soha nem volt saját gyermekem, akit szerethetnék... * A falusi gazda lámpa nélkül hajt a városon keresztül. A rendőr megállítja, kérdőre vonja. A falusi ember így válaszol: — Minek gyújtsak lámpát, hiszen a lovam vak! * Az erdőszélen áll a művész és az ezernyi színben pompázó ősi tájat festi. Két arrajáró bámulja, miközben az egyik megszólal: — Látod, mit kell kínlódnia az embernek, ha nincs fényképezőgépe. * Öreg néni és fiú ül egymással szemben a vonaton. A fiú rágógumit rág. A néni, mikor már leszálláshoz készülődik, így szól útitársához: — Nagyon kedves tőled, fiacskám, hogy ilyen kedvesen elbeszélgettél velem, de sajnos egy szót sem értettem az egészből. Süket vagyok. * Késő este a család a tévé előtt ül. A mama így szól hatéves kislányához: — És a babád hol van? — Lefektettem aludni. Ez nem gyereknek való Film. * Panaszkodik a tengerész: — Öregszem. Minden kikötőben van egy menyasszonyom, de már csak akkor vagyok boldog, ha nem kötünk ki sehol.
