Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-11-17 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15- OLDAL ALKOTÓMŰVÉSZET „A HARANGOK KIRÁLYA” Mint sokunkat, engem is izgat mindig a „legnagyobb”. Foglalkoztat a világ legnagyobb harangjának, a „harangok királyának”, a cár-kolokol (kolokol annyit jelent, hogy harang) története, egy műszaki lapban „adalékokat” közölt róla. Bennünket inkább izgatnak a harangról közölt adatok, lenyűgöznek és képzeletünket foglalkoztatják, hiszen a képtelenséggel határos nagyságról szerzünk tudomást. A Kreml egyik nevezetességéről van szó, amely előtt turisták tizezrei állnak meg, s amelyről az idegenvezetők rendkívül sok érdekességet tudnak mondani. GRÁNITKOCKÁKBÓL ÉPÍTETT TALAPZATON ÁLL A ROPPANT MÉRETŰ HARANG. Alsó átmérője több, mint hat és fél méter (6.60 m.) magassága is meghaladja a hat métert (6.14 m.) Hosszú időn keresztül kápolnának használták, ugyanis valamikor letört belőle egy kapu nagyságú darab, ez bejáratul szolgált, s a belső térben egyidőben több, mint húsz ember tartózkodhatott. A haranghoz különböző elbeszélések fűződnek. Állítják, hogy hangja 300 km-re is elhangzott, mondják, hogy beemelés közben zuhant le és két méternyire befuródott a földbe, és akkor sérült meg, de az a hir is tartja magát, hogy az 1737-es nagy tűzvész áldozata lett, s ennek következtében már a formázó gödörben történt megrepedése. Valóban a világ legnagyobb fémöntvényéről, egyúttal a világ legnagyobb harangjáról van szó. Súlya becslések szerint meghaladja a 200 tonnát. ( A régi vasúti kocsikból húszra lett volna szükség, hogy szállítani lehessen.) A harang viszont soha nem szólt, mivel nemzetközi pályázat ellenére sem akadt senki, aki olyan szerkezetet tudott volna építeni, amellyel Nagy Iván tornyába felhúzhatták volna. 1733—1735-ig öntötték, és a két év múlva bekövetkezett tűzvész még az öntődegödörben találta, s ez a tűzvész aligha árthatott a harangnak. Félelmetes súlya miatt a gödörben pihent azután kereken száz esztendeig és csak 1836-ban emelték ki. Kiemelés közben tört le a kétméternyi, 11,5 tonnányi darab. Repedések azután az egész harangon szabad szemmel is láthatók._ Ámulat Ivan Fedorovics Motorának, akinek sikerült kiöntenie a kolosszális harangot. Több, mint 400 tonna nyersanyagra, rézre, ónra, cinkre, arzénre, stb-re volt szükség hozzá. Megmunkálása is csodálatosan szép. A harang külső köpenyén lévő domborművek művészi és mesteri kezekre vallanak. „A két szemközti oldalon, közvetlenül a harangváll alatt két ikon látható. Az egyik peredtecsi' Szent Péter apostolt ábrázolja, a vele szemközt lévő oldalon Szent Anna reliefje látható. A két másik negyed szektorban Mihajlovits Alexej cár, a vele szembeni szektorban felesége, Anna Zivanovna cárnő teljes nagyságúi reliefje látható.” A nagy harang tehát soha nem szólt. Mi történt volna, ha Motorinék munkáját teljes siker koronázza? Vajon milyen hangja lett volna a hatalmas kolokolnak, s tényleg elhallatszott volna 300 km-re? OLVASTAM EGYSZER A VILÁG LEGNAGYOBB TEMPLOMAIRÓL. A sorrendet igy állította össze az iró: Szent Péter temploma Rómában, a milánói dóm, a Hagia Sofia Konstantinápolyban, majd a firenzei és a pisai dómok következtek. A két elsőnek az adatait megnéztem újra a lexikonban. Az elsőt Nagy Konstantin kezdte építeni Nero császár cirkusza helyén, ahol Péter vértanú halált halt. 1452-ben V. Mijdós pápa kezdte meg újjáépítését és kibővítését, de csak II. Gyula alatt fogtak hozzá Bramante tervei szerint. A nagy kupolát 1590-ben fejezték be, s építésen részt vettek a reneszánsz nagyjai, Raffael, Bernini, Michelangelo, stb. (A templom építése közvetett módon közrejátszott a reformáció kirobbanásában is.) 1626-ban szentelték fel. Méretei félelmetesen nagyok. A főhajó hossza 211,5 m. (A budapesti olvasóknak tájékoztatásul, kb. mint a Nemzeti Muzeum kertje!) Szélessége 117 m. a kereszthajó szélessége pedig 152 m. A kupola magassága a kereszt csúcsáig 137 m. Befogadóképessége 54 ezer ember. Egy egész város apraja, nagyja belefér! A milánói székesegyházban, a legnagyobb olasz góttemplomban, magam is jártam. A 14. században kezdték építeni, de csak Napóleon idejében fejezték be. A templom hossza 148, szélessége 88 m. Tornya A vérszerződés keíyhe (Folytatás a 12. oldalról) krónika hitelességét sokan kétségbevonják, de még többen hitelesnek fogadják el, mert a szöveg adatai egyeznek a szájhagyománnyal és a székelység történetére vonatkozó okiratokkal. Véleményem szerint ez az edény nem lehet azonos azzal, melybe a hét vezér vérét csorgatta. A vérszerződés ideje 892-ben lehetett, amikor a törzsszövetség egy oly nagyméretű történelmi vállalkozás előtt állt, mint egy uj, végleges haza megszerzése. Ugyanis ebben az évben Árpád, mint a törzsszövetség feje, a magyar nemzet fejedelme, veszi fel a kapcsolatot Bölcs Leó bizánci császárral. A bizánci követséget Szklerosz Nikitisz követ vezeti, kinek kíséretében lehetett Anacharszis görög bölcs is. Akkori szokás szerint a követek feltétlenül megajándékozták Árpád fejedelmet is és az egyik ajándéktárgy lehetett, a kókuszdióból készült edény. Biztosan aranylemezzel volt bélelve, külseje pedig drágakövekkel díszítve. Tudjuk, hogy őseink, a hunok, avarok, magyarok mennyire szerették a pompát s mily értékes kelyhek, ékszerek, kardok, pajzsok, lószerszámok voltak egy-egy nemzetség birtokában, amint azt a honfoglaláskorabeli sírok leletei mutatják. így nem tudom feltételezni, — az ajándékba kapott, alapanyagában is értéktelen — a kókuszdiótál használatát a vérszerződésnél. A szövetséget kötött vezéreknek voltak olyan díszes, értékes kelyheik, melyek méltók voltak arra, hogy az eskütétel alatt, a cseppekben hulló vért felfogják. Az edényt feltételezhetően Árpád vezér adta a szertartáshoz, ezzelis kiakarván hangsúlyozni a Megyer törzs vezető szerepét. A krónikák nem beszélnek arról, hogy Anacharsis miért maradt a magyarság körében, miért választotta érdélyt lakhelyéül, miért adta a tálat Upolat székely vezérnek? A törzsek vezérei a kelyhet csak a vérszerződés alkalmával használták és utána -aránytalanul kicsi. Csak 108 m. magas. A templom területe viszont 11 700 négyzetméter, 38 ezer ember fér be. (Hozzáteszem, hogy kényelmesen!) Persze tudnunk kell, hogy mindkét templomban nem az ülőhelyek száma ennyi. A többi templomnak nem kívánom megadni a méreteit, de a Hagia Sofiába 23 ezer, a firenzei dómba 20 ezer, a pisai dómtemplomba pedig 13 ezer ember fér. Félelmetes méretek és arányok! Olvastam azt is valahol, hogy az esztergomi bazilika oltárképe éppen akkora, mint az esztergomi evangélikus templom belsejének alapterülete. Jártam Athénben, ahol valaha családok versenyeztek abban, hogy egy-egy kis kápolnát építsenek maguknak. Az egész nem nagyobb, mint a cár-kolokol, a volt harangkápolna. Tucatnyi van belőle Athén belvárosában, s megkapóan bájosak ezek a „mini-kápolnák”. Alapformájuk görög kereszt, s kupoláik a bizánci stílusnak megfelelően ugyanolyanok, mint a nagy bazilikáké. Csakhogy a tetejét; a kupolák görbületét — úgy érzi az ember — kézzel is elérhetné. AZ ÓKOR A VILÁG HÉT CSODÁJA ELŐTT ÁLDOZOTT. A keresztyénség mintha megirigyelte volna az ókor épitőművészetét és technikáját. Versenyre kelt vele, s e versenyből egy-két érdekességet jegyeztem fel magamnak. Bizonyára sokkal több is adódna, s érdemes volna vallatni őket. Rédey páJ visszaadták Anacharsisnak? Sok kérdés, melyre sohasem fogunk választ kapni. Szerintem a vérszerződés kelyhét a szertartás után megőrizték, őrzői az Árpádok lehettek, de a sok trónviszály és testvérháboru között elveszett és jelentősége feledésbe merült. Irodalom: Anonymus Gesta Hungarorum, Ács Tivadar tanulmánya. Hová tűnt a szemérem? (Folytatás a 14. oldalról) szándékosan be akar piszkitani. Nem csekély baj, hogy a szemérem-szemérmetlenség meghatározása világszerte hiányos, vagy nincs is. A magyar büntető-törvénykönyv 288. paragrafusa szól „szeméremsértő” tárgyakról és cselekményekről. De mi a szeméremsértő? Nyilván, ami sérti a szemérmet. A többségét? A kisebbségét? Netán minden gyanúsító tárgyról és cselekményről népszavazást rendezzünk? Hagyjuk a tréfát, jogászaink elmarasztalása idétlenség lenne. Létezik egyéni és közösségi szeméremérzés, a mostani kiegyensúlyozatlan állapotban nincs más szabályozó. Elhervadt a fügefalevél, ez a helyzet — fejezte be a barátom. — Példának okáért nézd ezt a képet. Mit szólsz hozzá? A kép, magától értetődően nyugati lapban, hableányt ábrázol, fügefalevél és minden egyéb nélkül, amint a tengerparton tapiskálva fagylaltot majszol. — A szemérem nem tűnt el — folytatta vitapartnerem —, itt él köztünk, mint az álszemérem másik, fényesebb oldala. Természetéhez illő szerénységgel hallgat, olykor észre sem vesszük. Egyszer még feltűnést is kelthet, mint a felöltözött ember a nudista strandon. — Minden lehetséges — feleltem, nem túlzottan nagy bölcsességgel. Gyenes István
