Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-11-17 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL A SZÜLŐ MiNT írta: NYITRAI KATALIN Gyakran bebizonyosodott, hogy a serdülőkori lázadás főoka a szülőkkel való versengés, elsősorban apa és fia, anya és leánya között. Ez a versengés erős a serdülőkorban, mert az érzések ebben a korban szertelenebbek, és mert a gyermek úgy érzi, hogy mint félig felnőtt, már ő is a szülők „korosztályába” versenyezhet. Most rajta a sor, hogy szember szálljon a világgal, meghódítsa az ellenkező nemet, irányítsa a családot. Ennek a Nyitrai Katalin törekvésnek a szülő állja útját. Ezért ki akaija billenteni szüleit a hatalom székéből. A szülő tudat alatt érzi ezt és érthető módon nincs elragadtatva tőle. A lázadó versengésnek sokféle formája van. Egy hegyi pásztor fia 16 éves korában hirtelen haragjában leüti az apját, rájön: már nem illő hozzá, hogy az apja házában lakjék, igy hát napról napról a másikra elmegy hazulról és valami távoli vidéken keres munkát. Egy másik fiú esetleg továbbra is jó viszonyban marad a szülőkkel, de bizalmatlanságát és lázadását az iskolai felsőbbséggel, vagy az államhatalommal, rendőrséggel fordítja szembe. Értelmiségi családokban az apa és fia már fegyelmezettebbek, haragjukon tudnak uralkodni és civilizált normák szerint érintkeznek egymással. Ha az ilyen fiú dühös féltékenységet érez az apja iránt, nehezen tud jogos kifogásolnivalót találni tiszteletre méltó apja viselkedésében. Az ilyen családokban a versengés sokszor váratlan iskolai kudarcokba mutatkozik meg, noha a fiú ragyogó értelmi képességekkel rendelkezik és korábban kitűnő iskolai eredményei voltak, őszintén mondja, hogy fogalma sincs, miért nem megy a tanulás. A lélektan egyes kutatói feltételezik, hogy az ilyen fiú, ha ugyanazon a területen készül dolgozni, mint az apja, tudat alatt attól fél, hogy alulmarad az apjával való összehasonlításban, vagy ellenkezőleg: túlszárnyalja az apját, és ezzel magára haragítja. Minden esetben ez a legnagyobb csapás az értelmiségi szülőknek; de nem kell felelősséget érezniök a kudarc miatt, mert elhárítása nem áll hatalmukban. (Sok fiú, ha az ilyen váratlan sikertelenség hatására elhagyja az iskolát, egy ideig tartó keresőmunka, vagy katonai szolgálat után ismét eredményesen tanul, ugyanis ezalatt kinőtte azt a bizonyos tudat alatti féltékenységet.) Más esetben abban nyilvánul meg a fiú félelme az apjával való összehasonlítástól, hogy messzire elkerüli az apa foglalkozását, bár egy idő múlva rendszerint visszakanyarodik felé, ha már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy legyőzze ezt a bizonytalan félelmet. Ha a fiatalok nem lázadoznának, akkor nem lenne indokuk arra, hogy elhagyják otthonukat és kiépítsék saját helyüket a világban. A versengés érzése mozgatóerő a fiatalokban, amely arra serkenti őket, hogy megjavítsák a világot, uj módszereket találjanak a régiek helyett, felfedezéseket tegyenek, uj művészi formákat vezessenek be, zsarnokokat taszítsanak le, hibákat tegyenek jóvá. A tudományos fejlődés meglepően jelentős részét és a különböző művészetek mesterműveit a felnőttkor küszöbén álló fiatalok alkották. Pedig nem voltak jobban szakmájukban, mint az öregek és hasonlíthatatlanul tapasztaltabbak is voltak. De bírálták a hagyományos módszereket, amelyek helyett az újat, a még járatlan utat választották, és ez elég volt ahhoz, hogy nagy teljesítményeket vigyenek véghez. így halad előre a világ. A serdülő lány sokkal kevésbé tart az anyjától, mint a fiú az apjától, igy az ő versengésük sokkal nyíltabban jut kifejezésre otthon, a ház körül, és csak ritkán mutatkozik iskolai, egyetemi problémákban. A lány sokszor odáig megy, hogy valósággal flörtölni látszik az apjával az anyja orra előtt, vagy szemrehányást tesz az anyjának, hogy nem elég kedves az apjához. Kevés fiú merne igy viselkedni. Költögetéa Ha ránkvetnek maradékkal homokot valami ittmarad az elfeledtből. Tán párák laza foltja sürülne gondolattá, vagy úszó deszkaszál az elmerült hajóról, olyan lehetsz. Vagy elnagyolt szobor, derengő pillanatban, fejed van és tagod és rácsodálkozol az ittmaradtra. Kontár képzelet rovásolt véletlenekből A sose-volt anyagba; te más lehettél, ahogyan felvetít, megpróbál élőnek hazudni, költeni, maradsz lombik-kísérlet az élő tévedése: emlékezet már meg se közelit. Hunyadi István A földesur fia diák Pesten, és vakációra hazaérkezik. A vasútállomáson a kocsis várja, és az urfi megkérdi tőle: — Na, mi újság, János? — Minden rendben van, nagyságos urfi. — Minden rendben van? — Igen, nagyságos urfi, csak a Bodri döglött meg. , — A Bodri megdöglött? Mi baja volt? — Agyontaposták a tűzoltók. — A tűzoltók? — Igen, mikor az istállót oltották. — Az istállót oltották? Hát az istálló leégett? — Le a, mert a kisasszony cigarettázott. — A nővérem az istállóban cigarettázott? — Igen, az ispán úrral, és mikor a nagyságos ur rajtakapta űket, a szénába dobták a cigarettát, és elmenekültek. — Megszökött a nővérem az ispánnal? — Meg a, de a temetésre visszajöttek. — Micsoda temetésre? — Hát a nagyságos ur temetésére, aki ott esett össze az istállóban. — Meghalt az édesapám? —Meg a. Már el is temették, ott fekszik az ispán mellett. — Hát az ispán is meghalt? A serdülők általános panasza az, hogy szüleik nem engednek nekik elég szabadságot. Természetes, hogy a felnőtt korhoz közeledő gyermek ragaszkodik a jogaihoz, és a szülőknek sem árt a figyelmeztetés: vegyék észre, gyermekük megváltozott. De ezeket a követeléseket nem kell készpénznek venni. A helyzet ugyanis az, hogy minden serdülő ugyanakkor fél is a felnőttéválástól. Nem bízik saját képességeiben: hátha mégsem olyan okos, ügyes és szeretetreméltó, mint szeretné. De büszkesége nem engedi, hogy ezt elismerje. Ha tudata alatt kétségei támadnak, hogy képes lesz-e véghezvinni ezt, vagy azt a nagy tettet, vagy kalandot, gyorsan megtalálja a mentséget: a szülei állnak útjában. Méltatlankodva tesz ezért nekik szemrehányást. Különösen akkor kell ilyen tudatalatti manőverre gyanakodni, ha pl. hirtelen bejelenti, hogy este elmegy „lógni a srácokkal” és bemondja egy rosszhirű mulató nevét. Ilyesmi sohasem jutott eddig eszébe és most is tudat alatt valószínűleg azt kívánja, hogy szülei akadályozzák meg ebben. — Meg bizony. A nagyságos urfi bátyja lelőtte, épp a nagyságos asszony betegágyánál. — Az édesanyám betegágyánál? Hát az édesanyám beteg? — Hát bizony, ágynak esett, pont mikor a biztosítási urak kifizették a tűzkárt. — A biztositó kifizette a tűzkárt? — Ki biza. — János, hiszen akkor minden rendben van. János megsodoija a bajuszát, és tempósan mondja: — Hájszen mondtam én a nagyságos urfinak, hogy minden rendben van. Halálos sugárzás, titokzatos égitestek (Folytatás a 12. oldalról) 0,7 gaussnál. A jelenségre nincs magyarázat. A kutatókat viszont az is foglalkoztatja: hol lehet a felső határ? KAROK. Jupiter, a mitológiabeli főisten hol barátságos, hol kegyetlen volt, villámaival agyonsujtotta a halandókat. A róla elnevezett bolygó még kegyetlenebb, mert környezetében minden élőt elpusztít. Az amerikai Jupiter—Mariner űrszonda 1973. évi adatait elemezve megállapították, hogy az óriás bolygó halálos karjai — sugárzónái — minden arra vetődő élőt, legyen baktérium vagy ember, meggyilkolnának. Halálos sugárdózis éri közeli holdjainak felszínét is. A sugárzás erőssége 3—5 millió rád. Ma még talány, hogyan vészeli át majd a jövő űrhajózása ezt a barátságtalan fogadtatást. KARAMBOL? Mi lesz, ha a Nap összeütközik egy másik csillaggal? Erre sokan gondoltak már. A kérdés azonban nem jogos: nincs értelme. Számoljunk csak a két legközelebbi csillaggal. A hires, gyors mozgású Nyíl csillag másodpercenként 108 kilométeres sebességgel közeledik felénk, de nem találhatja el a Napot. Kereken tízezer év múlva, most 6 fényévnyi távolsága 3,9 fényévre csökken, a csillag azután távolodni kezd. Az Alfa Centauri hármas csillagról most mutatták ki, hogy csaknem 30 ezer évig tartó közeledés után, jelenlegi, 4,3 fényéves távolsága 3 fényévnyire zsugorodik, majd ez a szomszéd is távolodni fog. A többi, még messzibb csillag mozgásával nem is érdemes foglalkozni. Az összeütközés valószínűsége milliárd évek alatt is gyakorlatilag nulla. LETŰNT IDŐK HUMORA
