Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-14 / 29. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZTRÁJKVESZÉLY MESEVILÁGBAN Irta: PAPP VARGA ÉVA VARGA ÉVA Mostanában naponta látom a tv hirdetését, mely szerint a DISNEYLAND uj nyári programmal nyitott és uj csodákkal váija szeretett látogatóit. Nem hinném, hogy a kedves olvasó ne tudna DISNEYLANDRŐL, de ha mégsem, úgy kérdezze meg egy kisfiú, vagy kislány ismerősét, hogy mi is az az álomvilág, amely innen, Hollywoodtól, ahol irok, kisebb '.cirándulásnyira terül el. Ha még nem volt ott az a gyerek, akkor elmondja, hogy legnagyobb vágya látni azt a tündérkertet, amelyet a rajzfilmek zsenije, Walt DISNEY oly ragyogóan megvalósított. Kacsalábon forgó palota a mesékből...csodabarlang... izgalmas hajóút egy krokodilusoktól hemzsegő sötét folyamon... Szellemek, állatok, szörnyetegek. Banditák... amit csak elképzel a gyermekfantázia. Mind megvan itt, de nemcsak a gyermekek mesevilága ez; körültekintve itt, ebben a mesebirodalomban, talán éppen annyi felnőttet láthatunk, mint izgatottan futkározó apróságot. A környezet és az attrakciók bája ellenállhatatlan és napi gondoktól terhelt, illúziókkal már nem rendelkező felnőtt örömmel és élvezettel barangol a hatalmas kiterjedésű park területén, egyik varázslatos mutatványtól a másikig. Több mint 6000 alkalmazottja van a vállalkozásnak, amely már kb. 15 éve van működésben és több mint tízmillió látogatónak nyújtott örömteli izgalmat és felejthetetlen emléket. Most azonban, amint hallottam, bajok vannak: SZTRÁJK fenyegeti DISNEYLANDET, megalapítása óta először. Egy MEDVE kezdte az egészet. Mármint valaki, aki medvének öltözve játszik szerepet egyik szindus útvesztőnél: megérinti hátulról a sétáló vállát és rádörmög az ijedten megforduló, de azután nevető látogatóra. Ez a medve — amint megtudtam — polgári minőségben egyetemi hallgató, aki a nyári szünet idejére elvállalta a munkát. Most kijelentette, hogy nem hajlandó az eddigi fizetésért az ötvenfontos súlyt jelentő medve-kosztümöt, gyakran 150 fokos hőségben viselni. A medvebőr alatt ugyanis ilyen forróság képződik. Most óránkénti fizetést követel. A medvéhez csatlakozott egy csoport indián. Ezek a régi indián éj cowboy verekedésekben szerepelnek, amelyek a múlt századbeli sivatagi vasutak mintájára felállított hálózatban lépnek fel és éppen a — most szintén több bért követelő — Pubelo, Osaga, Hopi, Cheyenne dolgokkal kapcsolatban derült ki, hamisítatlan indiánusok. Ha nem kaphatnak több fizetést óránként, akkor nem lesz skalpolás és lemészárlás, valamint hasonló mutatvány a gyermekek örömére, no meg a felnőttek derültségére... Követeléseiket azzal indokolják, hogy kellékeiket ők vásárolják és az árak duplájára emelkedtek, egyetlen sastoll ma kb. tiz dollár... Mindinkább teljed a sztrájkkal fenyegető mozgalom. A vezetőik hivatkoznak arra, hogy a Disneyland bevétele kb. kétmillió dollár hetenkint, ezzel szemben a fizetések mélyen az elfogadható arány alatt vannak. Mint ilyen esetben szokás, elkezdődtek a tárgyalások a sztrájkkal fenyegetőző alkalmazottak és a másik oldalon levő vezetőség között. Ezzel a napjainkban gyakori esettel beköltözött az álomvilágba a való-élet, a maga rideg tényével és követelményeivel. Én őszintén szólva, máskor az ilyen „napi hírek” rovatában tartozó dolgokkal nem sokat törődtem, de most valósággal lehangol, ha elképzelem azokat a szembenálló „feleket” akiknek szívügye a sztrájk és annak következménye,. Mert ha mégis kitör ez a „harcz”, akiket leginkább érintene, azok a gyerekek...és ők nem fogják megérteni hogy ez miért elkerülhetetlen. A felnőttek magyarázkodásait türelmetlenül fogják elhesegetni. Az érdekeltek helyzete nehéz lesz velük szemben, mert hogyan is vitatkozhatnának sikerrel HA onnan kell kiindulni, hogy UGYEBÁR a medve tulajdonképen nem medve, hanem megélhetést követelő polgár...az indián nem vörösbőrű vadember, hanem nehezen dolgozó munkás, aki mint artista, családot tart el a mai nehéz világban. A Cowboy nem útonálló, aki szitává lövi a sivatagi utasokat, hanem tisztességes munkás, aki a mai árakkal nem képes úgy versenyt tartani, mint a disneylandbeli falurossza az ő vágtató bandájával... Illúziót rombolni BŰN és most ezt kell vállalni a felnőtteknek. Ilyen esetekben a gyerekekkel szemben csak veszett ügyünk lehet, mert az ő szemükben a sztrájkoló gazemberek, akik félbeszakítják a tündérvilág mai folyását, lehetetlenné teszik annak a világnak az életmenetét, amelyben ők olyan igazán otthon vannak. A sztrájkolóknak is vannak gyerekeik és ha azok kérdőre vonják az apjukat, bárhogy magyarázkodik is majd, kétlem, hogy azok a csöppségek könnyen megbocsátanák a sztrájk okát, a munkás igazát és az élet kegyetlen tényeit. (Folytatás a 13. oldalon) A legfényesebb csillag atom-halála Irta: NYITRAI KATALIN Nyitrai Katalin A tudományos-fantasztikus irók csaknem mindig veszedelmes vidéknek festik le a Marson-tuli övezetet, amelyben jégtömbök és sziklák raja fenyegeti a Jupiter, a Szaturnusz és a külső bolygók felé igyekvő űrhajósokat. Régi írások is veszélyt gyanítottak a vörös bolygón túl: „ott leselkednek a szörnyegetegek.” Csak Antonie de Saint Exupéry volt más véleményen. A kis hercegről szóló története abban a hírhedt övezetben játszódik, amelyben vagy ötvenezer kisbolygó kering a Nap körül. A legkisebb, a Földről még éppen látható aszteroid, a csillagászok szerint, alig nagyobb, mint a Manhattan-sziget. Legnagyobb a Ceresz, átmérője ezerhuszonöt kilométer. A Cereszt százhetvenöt éve fedezte fel a palermói Guiseppe Piazi. Most pedig Dr. Thomas C. van Flandern amerikai csillagász azt állítja, hogy megoldotta nemcsak a kisbolygók, hanem ráadásul az üstökösök és bizonyosfajta meteorok titkát: mindezek Naprendszerünk tizedik bolygójának maradványai, amely hatmillió évvel ezelőtt felrobbant a Mars és a Jupiter között. Pedig nagy kár érte, mert van Flandern szerint a legnagyobb fényerejű bolygó volt az éjszakai égen. Egy Szaturnusz-méretű óriás, amelynek tömege kilencvenszer akkora volt, mint Földünké: halványan még a nappali égen is felderengett, ameddig létezett. Akárcsak manapság a Hold. Az a körülmény, hogy egyedül a Föld tömege ezerszer akkora, mint az aszteroidgyűrűben keringő bolygómaradványok össztömege: nem zavarja a tudóst. Véleménye szerint a felrobbant bolygótestvérünknek csak kicsiny szilárd magja volt, hasonlóan, mint a Jupiternek és Szaturnusznak van. Ebből a kicsinyke magból lettek a kisbolygók és bizonyosfajta meteorok. Elpusztult bolygótestvérünk sokkal nagyobb tömegű gáztöltete a katasztrófa után kirepült a Naprendszerünkből és eltűnt a világűrben. A többi anyag, véli van Flander, üstökösökké sűrűsödött össze. A washingtoni csillagász emlélete megerősíti két más csillagász számításait, akik szintén egy hajdani lizedik bolygóban sejtik a kisbolygók ősét. 1772-ben a hamburgi Johann Eiert Bode a bolygók közötti átlagos távolság „törvényszerűségét” számította ki, és ennek során egy „elveszett bolygót” tételezett fel a Mars és a Jupiter között. A hetvenes évek elején a kanadai M.W. Ovende hiányolta a bolygót: komputerrel számította ki a bolygók keletkezésének elméleti modelljét, és ez a modell csak akkor „stimmelt”, ha sok millió évvel ezelőtt a Mars és Jupiter között egy Szaturnusz-méretű bolygó is keringett. Van Flandern ugyancsak komputerrel dolgozta fel összesen hatvan üstökös pályájának adatait. Olyanokat választott, amelyeknek keringési idejét évmilliókra becsülik. Az eredmény alátámasztotta a kutató sejtését: az üstököspályák egy közös kiindulópontban metszik egymást, mégpedig hatmillió évvel ezelőtt a jelenlegi aszteroidgyűrűben. Egészen persze nem egyezik az üstököspályák metszőpontja, de a kiszámított pályák háromnegyed részében a metszőpont egy százmillió mérföldes sávban helyezkedik el a Mars és a Jupiter között. Csillagászati mértékekkel mérve van Flandern szerint ez nagyon pontos kiszámítás. Vannak, akik szerint van Flandern elméletének van egy nagy fogyatékossága: nem tudja megmagyarázni, hogy a feltételezett óriásbolgó testvérünk vajon miért és hogyan robbant fel hatmillió évvel ezelőtt. Más csillagászok azonban ezen egyáltalán nem akadnak fenn. Azok, akik hiszik, hogy Nap-rendszerünkben a Földön kívül is létezett élet, és voltak kulturlények, a mai miénknél sokkal magasabb civilizációval. Ennek a feltevésnek vallói szerint ilyen rendkívül fejlett civilizáció volt az elpusztult bolygón is, már hat millió évvel ezelőtt. Ott már akkor ismeretes volt egy olyanfoku atom- és hidrogénbomba készítési mód, amit mi még nem értünk el. Feltevésük szerint a legfényesebb csillaga az égnek — atom-, illetve hidrogénrobbanások következtében semmisült meg. Talán egy félresikeredett kísérlet, vagy talán — egy rettenetes atomháború során, mert ott sem bírtak egymással békességben élni az értelmes lények: egymásra törtek borzalmas tömegpusztító, hidrogénbombaszerű fegyverekkel, és az elképzelhetetlenül rettenetes robbanások teljesen szétvetették azt a tizedik bolygót, amely Földünkről nézve a legfényesebb csillag volt az égen — hat millió évvel ezelőttről számítva visszafelé, a Naprendszerünk keletkezéséig.
