Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-14 / 29. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Két évve! ezelőtt egy idősebb férfihoz mentem feleségül, miután három évig vártam az elválására. A tárgyaláson mindent megadott a feleségének, amit kért, beleértve szép otthonukat és a bútorokat is. Azt mondta, hogy a házat azért actya oda, mert a gyermekeivel törődni akar. Három teenager gyermekük van. A múlt nyáron meghívta három gyermekét, hogy két hetet velünk töltsenek, kis lakásunkban, de olyan jól érezték magukat, hogy egy egész hónapig nálunk maradtak. Ebben az évben megint meg akarja őket hivni. Elköltöznék, de van egy hét hónapos gyermekem, és várandós vagyok egy másikkal. Elég jól bánik velem a féljem, és egyáltalán nem kell éheznem a szeretetére, de valahogy az van bennem, hogy mindig elvált felesége és három gyermeke van az első helyen. Mit tanácsol, elváljak tőle addig, amig fiatal vagyok és jól nézek ki? Vagy pedig maradjak csendben, hiszen ő adja nekem az otthont? VÁLASZ — A leírtakban nem említette, hogy mennyire szereti a férjét. Úgy tűnik, hogy önt csak a pénz és az anyagiak érdeklik és nem szívesen fogadja vagy vállalja a férjének gyerekeinek ottlétüket mert az ön részéről munka van három gyerekkel. Ezzel magának számolnia kellett volna mielőtt hozzáment férjéhez. Az nagyon szép a férjétől, hogy törődik a gyerekeivel és ezekkel a dolgokkal kell együtt elfogadnia a férjét, ha nem akar köztük kellemetlenséget. Azt ajánlom, hogy először adjon valamivel többet a sajátjából, mielőtt annak többszörösét várná vissza. KÉRDÉSRE VÁLASZ - A 27 éves kétgyermekes elvált asszonynak tanácsolom, mint aki hasonló eseten ment át: A világért hozzá ne menjen olyan emberhez, aki 3 éves kislányának nem engedi meg a közeledést és azt gyengéden nem viszonozza, mert csak pokol lenne az élete. A kérője, aki állítólag magát szereti, csak akkor szeretné igazán, ha két gyermekét is befogadná szeretetébe. Ellenkező esetben még a szükséges dolgokat is csak titokban fogja tudni megvásárolni, nem beszélve a születésnapi és a karácsonyi ajándékokról. Ha már most kritizálja, hogy milyen drága konyhát vezet, képzelje el mi lesz később...Már a mézeshetei sem lesznek zavartalanok. Úgy jár mint e sorok Írója. Pedig két gyermekem már házon kívül élt, önálló keresettel bírtam és saját otthonomban eltem, amikor megismertem. Bár sohasem ismertem volna meg! Csak addig dédelgetett, amig azt hitte, hogy el tud szakítani gyermekeimtől. Most csak gyűlölet van közöttünk. Kedves 27 éves két gyermekes, elvált asszony! Meneküljön ettől az embertől! Előbb-utóbb találni fog olyan emberre, aki nemcsak jó féijnek, de jó mostoha apának bizonyul. Vegye ezt a jótanácsot egy olyan asszonytól, aki tudja. (Aláírás) VÁLASZ — A válaszra köszönjük a levelet a 27 éves elvált asszony olvasónk nevében is, aki az adott tanácsokat megszívleli saját és gyermekei érdekében. DERŰS SAROK NŐI SZEMMEL — Megmondom neked, ha fáj is, hogy talpig becsületes, józan életű, kedves férfi vagy, de én, sajnos, csak a gonosz, ellenszenves szemtelen, goromba férfiakat tudom szeretni. ÉRZÉKENY LELEK — Engem fejbe vághatnak, megpofozhatnak, csak az a fontos, hogy közben emberi hangon beszéljenek velem. FURCSASÁGOK ÉS TITKOK A NAPTÁRBAN Ugyan ki „találta fel” a szökőévet, illetve a szökőnapot? Az igazság az, hogy már a régi naptárkészitők, illetve a naptár helyességét ellenőrző csillagászok észrevették, hogy — amint Hammurabi babilóniai király irta i.e. 1700 körül —,, az év hibás”. Ezen különböző beiktatott pótnapokkal próbáltak segíteni. Azután Julius Caesar időszámításunk előtt 45-ben elkészítette a róla julianus naptárnak nevezett naptárt, és ez másfél évezredig hibátlannak látszott. A csillagászok azonban 1577-ben megállapították, hogy a tavaszi napéjegyenlőség nem március 21-re esik, amint a katolikus egyház elvárná, hanem 11-ére! Mivel ez a „mozgóünnepek” (így a husvét) időpontjának meghatározását zavarta, XIII. Gergely pápa megbízta tudósainak egy csoportját, hogy dolgozzon ki egy naptárreformot. Több évi csillagászati megfigyelés, tanácskozás, vita után elkészült a megreformált naptár, amelyet a mai napig is alkalmaznak, és amely Gergely pápa neve után Gergely-naptár néven vonult be a történelembe. Ezt a naptárt XIII. Gergely 1582. március elsején kelt bullájában hirdette ki, és elrendelte, hogy „az egész keresztény világban” annak az évnek októberében negyedikét közvetlenül 15-e kövesse, attól fogva pedig az általa kidolgozott naptárt használják. És itt jutunk el a szökőév intézményéhez. A pápa csillagászai felismerték ugyanis: a hibák gyökere az, hogy a naptár alapjául szolgáló csillagászati jelenségek nem egész számú többszörösei a mi emberi időszámitási egységeinknek, vagyis a csillagászati év nem bizonyos egész számú — vagyis 365 — napból áll, hanem annál valamivel hosszabb. Az eltérések azután összeadódnak, és ez hamarosan meg is mutatkozik. A Gergely-naptár ezért minden negyedik évben 366 napból állt — azonban (és ez volt a kortársak által zseniálisnak tartott megoldás) nem szökőév az olyan évszázadzáró év, amelyben az évszám nem osztható négyszázzal, vagyis 1600 szökőév, de nem az sem 1700, sem 1800, sem 1900 — viszont 2000. a XX. század utolsó éve szökőév lesz. Angliában nem fogadták el a pápa naptárreformját, és megmaradtak a juljanus naptár, a régi időszámítás mellett! Távolról sem tudományos megfontolásokból, ó, dehogy. Hanem azért, mert 1582-ben (immár egy év híján negyedszázada) Erzsébet királynő volt Anglia uralkodója. Márpedig ő annak a VIII. Henriknek volt a lánya, aki szakított a pápával, és mind határozottabb lépésekkel haladt a protestáns és autonóm anglikán egyház kiépítésében (önmagával az élén). így tehát az akkori Angliában minden „pápista”, azaz katolikus, de különösen személyesen a pápától származó kezdeményezés gyanús, ellenséges volt — különösen ama szörnyű, szerencsére rövid közjáték után, amelyet az ujrakatolizáló, bigott, máglyákat gyújtó Mária királynő uralma (1553—1558) jelentett, azé a Máriáé, akit „Bloody Mary” néven tart számon a történelem, ami jelenthet „Véres Máriát”, vagy vérengzőt! Nem is fogadták el Angliában a Gergely-naptárt sokáig: 1585-ben a parlament felsőháza, a Lordok Háza elutasította a bevezetésére tett indítványt, pontosabban nem volt hajlandó második olvasásban tárgyalni. Ezt elhalasztotta. Éspedig 1751-ig. Nem sajtóhiba: csaknem.kétszáz évig. (Ahogyan később a méterrendszerrel és az egész decimális rendszerrel is történt, mert azt meg a francia forradalom alkotta.) (Folytatás a 14. oldalon) A BUKOTT LÁNY (Folytatás a 9. oldalról) leselkedem. Mintha megérezné, rögtön áthelyezi testsúlyát a balkönyökére. így megy ez az egész első felvonás alatt. Ekkor észreveszem, hogy a harmadik sorban két hely üres. A második felvonás kezdetekor arra sétálok, a két hely még mindig üres. A nézőtér elhomályosul, még nem sötétült el, de a nagy csillárokat már leoltották. Gyorsan befurakodom az üres zsölyéhez, megkönnyebbült sóhajjal leülök. Ebben a pillanatban jön a jegyszedő, mögötte egy elkésett pár. A jegyszedő fürkészve rámnéz: — Szabadna látnom ott a jegyet? Kotorászom a zsebemben, megtalálom, átnyújtom, hallom a jegyszedő hangját: — Az ön jegye nem ide szól, kérem! Nem ide szól? Lehetetlen! Hát hova szól? Valahová csak szól? Hogy a 12. sorba szól? Érdekes, én ezt a 12. sornak néztem. Ez csak a harmadik? Bámulatos! Hogy nézhettem el ennyire! Bocsánat... természetesen máris... azonnal. Szabad, szabad? Micsoda szégyen! A legjobb volna most megsemmisülni, eloszlani, köddé vállni, felszívódni nyomtalanul. Micsoda vesszőfutás! A közlekedési lámpa zöldről sárgára vált. A kocsi lendületben van. Ha most gázt adok, még gyorsan átszáguldok az útkereszteződésen. Gáz! Éles fütty. Rendőr. Széles mozdulattal int: kanyarodnék csak oda a járdaszélhez! Hogyan? Miről van szó? Nem értem az egészet. Hogy a lámpa sárgára váltott? Teljességgel lehetetlen. Hiszen láttam, zöld volt, sugárzóan, ragyogóan zöld, hogyan tetszik gondolni, hogy ha láttam volna a sárga szint, akkor nem fékezek azonnal? Itt valami félreértésnek kell lennie. Tetszik parancsolni? Hogy nyújtsam át a jogosítványomat? Hogyne, hogyne, tessék. Nem volna mód arra, kéremszépen, hogy...Természetesen láttam, hogy a lámpa sárgára váltott, de talán még ez egyszer, az életben utoljára, egyezségre léphetnénk egymással. Soha többé nem történik meg. Én leszek a legszabályosabb közlekedő ebben a városban. Én mostantól kezdve még akkor is megállók kérem, ha zöld a lámpa. Ha tetszene olyan szives lenni ezúttal még nem felírni engem... Notesz, ceruca. Felír. Ezért nem tudtam elviselni ennek a szegény, rajtakapott lánynak a gyötrelmeit, amelyeket olyan drámaian tükrözött az arca. Ezért kellett leszállnom az autóbuszról. Mert vannak az ellenőrök és vannak, akiket rajtakapnak. S azok, akiket rajtakapnak, nem mindig utaznak a társadalom számláján. Sőt. Gyakran a társadalom utazik az ő számlájukon. Az ellenőrzők — mindenesetre.
