Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-10-13 / 42. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL A HÁZASÉLET KRÍZISEI Mielőtt az ember házasságot kötne, tudnia kell azokról a problémákról, amelyek a legkritikusabb helyzetet teremthetik a házasságban. Ezt ajánlja három házassági szakértő, akik sok tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. A három kritikus pont a pénzügy, a nemi élet és az egymásnak való alkalmasság, legalábbis két pszichiátristának és egy pszychológusnak ez a véleménye. Az alábbiakban láthatjuk, hogy miként lehet ezeket a kérdéseket felismerni, mielőtt valaki a templomoltár elé állna. PÉNZÜGYEK: Dr Maurice E. Linden ezt kérdezte: „Akit szeretsz, vajon bőségesen költekező vagy pedig fukar. Ellenőrzi-e a menü árait és megspórol centeket a találkák alkalmával, de nem tétovázik fogadásokat tenni a lóversenyeken és súlyos összegeket elveszít kártyázás közben?” „Nem történt-e már meg, hogy a jegyesed pénzt kölcsönzött tőled a számlák kifizetésére, de gyakran kimegy az üzletekbe uj ruhákat vásárolni? Nagy az eshetőséged rá, hogy pénzügyi nehézséged lesz akkor, ha mégis elveszel egy ilyen költekező személyt.” A másik pszichológus, Dr. Dennis Munjack a következőket ajánlotta: „Legyél nagyon alapos bármilyen pénzügyi beszélgetésben, különösen akkor, ha olyan valakit veszel el, aki egyszer már elvált. Fog-e az uj féljed asszonytartást fizetni, meg gyermektartást? Fizet-e orvosi vagy biztosítási számlákat? Egyetemi tandijat az első házasságból származott gyermekeknek?” NEMI ÉLET: Dr. Linden ezt tanácsolta: „Ha igazi szeretet van, akkor a szex egy megosztott élmény, amiben a boldogság és élvezet partnered számára igen fontos cél. Itt is vannak veszélyt jelző figyelmeztetések, amit meg kell vizsgálnod az udvarlásod idején. Vajon örömmel viszonyul-e hozzád szerelmesed, amikor fizikailag közeledsz felé, vagy pedig elhúzódik az érintésedtől? Szokott-e gyakran megölelni és megcsókolni a kedvesed? A vonzalomhiány előre vetíti árnyékát a jövőben bekövetkező bajoknak.” Dr. L. Jerome Oziel hozzátette: „Némelyek a nemi életet nagyon fontosnak találják. Másoknak ez a lista tizennyolcadik helyén szerepel. Ha a nemi élettel kapcsolatos magatartásotok lényegesen különbözik, akkor igen súlyos ellentétek keletkeznek köztetek majd a házasságban is.” EGYMÁSNAK VALÓ MEGFELELŐSÉG: „Azok a házasságok válnak be, amelyekben a házastársaknak azonos az érdeklődésük és együtt élvezik a dolgokat.”— mondta Dr. Linden „Ha a férfi szereti a footballt nézni, menyasszonyának legalább arra kell vállalkoznia, hogy alkalmasint vele megy a játékra. Ha a feleségjelölt szeret bizonyos fajta filmeket vagy koncerteket, akkor a férfinak kell vele együtt résztvenni ilyen bemutatókon és előadásokon.” „Vajon zavar-e téged a szerelmesed szokása? Vigyázz nagyon. Házasságok gyakran kicsiny dolgokon buknak meg.” Dr. Munjack egyetértett azzal, hogy az egymásnak való megfelelőség nagyon fontos dolog. „Van-e politikai vagy vallásos nézeted, vagy családi problémád, ami ellentétben áll a jegyesedével, és amit nem tudsz anélkül megoldani az udvarlás ideje alatt, hogy ne harcolnátok egymással? Ha igen, akkor nem éri meg, hogy ezzel a különös egyénnel házasságra lépj. Ez a helyzet soha nem fog megjavulni a házasság során. HONNAN KELL SEGÍTSÉGET VÁRNI? A galamb visszatér, pihenni partot nem talál; Hasztalan röpült éjjel a zajos hullámok felett; A barka áll, És a galamb csodálhatja a tigris ágyát; A galamb, aki békét hirdetett. Virradatkor az ablakon kiröppentek a villás farkú fecskék, És a kék alkonyaiban visszatérhettek még. Harmadnap elrepült a varjú; A varjú, a varjú, a pók-szinűre festett varjú, Es m' sárban tocsoghatott ismét. Barbay Ede MAGYAR LÁBNYOMOK (Folytatás a 8. oldalról) • körben volt ismert s nem mint „történelemkutató”; nem orosz, vagy ukrán, hanem lengyel; nem Washingtonban tanított. — „Churchill mondta: ez (a demokrácia) a legrosszabb rendszer, amelynek egyetlen előnye, hogy nincs jobb.” Ezt kétszer is idézi, helytelenül. Churchill így mondta: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, amely csak létezik — kivéve az összes többit." — Leírja Márai, hogy a 19. század elején egy bizonyos lakáj gazdája, „a lord, vallásos volt, reumája miatt nem bírt térdelni s ezért lakájt tartott, aki helyette térdelt az imazsámolyra.” Ide kívánkozott volna annak említése, hogy századokkal ezelőtt a Habsburg-udvarban „Prügelknabe” volt szolgálatban: amikor valamelyik főherceg, vagy főhercegnő rosszalkodott, a leszerződtetett alsórendű fiúcskát pofozták meg helyette. Nem tételezhető föl, hogy ezt Márai nem tudja; de az föltételezhető, abból a magasságból, ahol az ő ismeretei elterülnek, hogy szükségtelennek tartotta megjegyezni, gondolván, hogy ezt igazán mindenki tudja... ☆ ☆ ☆ Nem tudom, csak úgy sejtem, hogy nagyon kevés Márai-levél van köz- és magánkézen; valószínűtlen, hogy az ilyen írómüvész az írást csip-csup célra művelje. Annál féltékenyebben őrzöm néhány levelét. Egyikből ideiktatok valamit éppen a magyar nyelvi elszigeteltség állapotával kapcsolatban. Bár Máraiművek már akkor is, vagy húsz éve, megjelentek idegen nyelveken — olaszul, franciául, spanyolul, sőt csehül, finnül, hollandul, svédül; németül pedig egyenesen 14 regénye volt már a piacon, — kínzott engem a tudat, hogy a „Béke Ithakában” nem volt meg, amiképp ma sincs meg, a domináns nyelven, angolul. Nagy műnek tartottam; ma a modern világirodalom egyik legnagyobb prózaművészeti teljesítményét látom benne. Fölmerült a kérdés, hogy lefordítanék-e egy reprezentatív részletet belőle, amely kiadónak lenne bemutatható. Nem tehettem; mellékes időmben, amennyit a külügyi napimunka meghagyott, magam is könyvön dolgoztam. De így állt elő az e rovatba kívánkozó ismeretlen Márai-adat. Elmondta ugyanis, hogy melyik részletet tartaná ő maga a legalkalmasabbnak, legkívánatosabbnak az angol nyelvű olvasó számára — és hozzáfűzött néhány megjegyzést a fordításról, mint tevékenységről. „Megtiszteltetés lenne számomra”, tisztelt meg, „ha lefordítaná a szöveget a 72. oldaltól kezdődően, onnan, hogy »A végét akarom elmondani«, a 75. oldal befejező szavaiig, addig, hogy »mert én csak a felesége voltam«... Mindig csodálattal nézem a bátorságot, ha valaki idegen nyelv syntaxis-dzsungelébe merészkedik. Magam is fordítottam a közelmúltban magyarról angolra” (!) „három rövid egyfelvonásost. Megdöbbenve tapasztaltam, amit elébb is tudtam: a syntaxist nem lehet megtanulni, csak örökölni lehet. Amit a nyelvtan »korrekt«-nek ismer el, a fordításban nem mindig az. Néha hibásan kell beszélni, a mondat grimaszokat kell vágjon ahhoz, hogy érzékletes, valóságos legyen... Bizonyosan tudja, de megírom, hogy Baudelaire, amikor elhatározta, hogy lefordítja Poe-t, nem tudott angolul; tudott, de csak úgy egy kicsit. Ezért több hónapon át, szombatonkint leutazott Bordeaux-ba és ott, a kikötő korcsmáiban, Amerikából érkező bilingvikus matrózoktól tudta meg, rum közben, egy-egy Poe-szó igazi ellenszavát. Ez is egy módszer.” A jövő számára ennél sokkal fontosabb s a mai és későbbi magyarság előtt merőben ismeretlen Márailábnyomok hosszú sora rejtőzik még. Ennek az újságnak régi számaiban találhatók; Gombos előrelátása folytán sok-sok eredeti Márai-írás jelent meg azokban. Számos más nagy magyar író cikkeit tartalmazzák majdnem egy évszázadra visszamenően a sárguló kötetek, amelyeket Zoltán ugyanazzal az előrelátással vétet föl mikrofilmre e hetekben. Ha csak mi nem szerkesztünk össze ezekből egy antológiát, amely rejtett kincsek halmazát tárná föl az óhazai és külföldi magyarság előtt, a válogatás és kibocsátás munkája majdaniakra marad, akik elvárhatóan majd kutatják világvándorló magyar nagyok lábnyomait. „Hah! Te még itt?” (Bánk bán.) Hah! A szíves olvasó még mindig engem szíves olvasni, amikor már percekkel ezelőtt meg kellett volna rendelnie a „Napló” III. mesteri kötetét? De hát én is a deákné vásznához vagyok viszonyítható. Hiszen ha több merszem lenne, az idősb Cato példáját követném időszerű változatban. „Ceterum censeo”, stb., kiáltotta 2000 év előtt minden szenátusi szónoklata után, tekintet nélkül az így befejezett beszéd tulajdonképpeni témájára: ......egyébiránt pedig Carthago elpusztítását javasolom!” Én meg „egyébiránt” ennek a „Napló”-nak sürgős beszerzését javasolnám hétrőlhétre. DIRIB- DARAB TRAFIKBAN — Valami jóféle szivnivalót szeretnék. Például friss levegőt. ILYEN IS VAN — ön miből él Mister Smith? — Van egy gazdag nagybácsim Magyarországon. ÓRÁSNÁL — Mennyiért tetszik megjavítani egy elrontott pásztorórát? HEVES ELLENÁLLÁS — Hiába kér, könyörög, rimánkodik, Pista. Szó sem lehet róla, hogy felmenjek a maga lakására. Kivéve a keddet és a pénteket. CSOMÓ — Ne felejtsen el csomót kötni a zsebkendőjére. — Miért? — Mert ön gyakran elfeledkezik róla, hogy ember. 1
