Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-10-13 / 42. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ HA BÁNTJÁK A NŐT írta: PAPP VARGA ÉVA Felfigyeltem egy kis cikkre lapunkban és abban megragadta figyelmemet egy mondat: „Amerikában a mindennapi életben használt nyelvben már szinte nélkülözhetetlenné vált az a kifejezés, hogy „molesztálni...” Ehhez van most egy igaz történetem. Néha bemegyek egy közeli kis cukrászdába, ahol kitűnő fagylaltot kapok és ezért érdemesnek vélem elsétálni odáig. Mikor először mentem be, kedves arcú középkorú nő szolgált ki, a pénztárnál pedig ott állt a félje, szintén kellemes külsejű férfi. Angolul beszéltek, igy csak máskor és véletlenül tudtam meg, hogy magyarok. Egyik napon zsúfolt volt a nem tulnagy helyiség igy az én asztalomhoz ült le egyik vendég, akit a felszolgáló tulajdonosnő magyarul üdvözölt. így kezdődött az ismeretségünk. Mostanában a már hűvösebbre vált napokon kevesebb volt a vendég, igy már mint régi ismerőshöz ült mellém beszélgetni a nő. Akkor tudtam meg, hogy soproni származásúak a második háború után vándoroltak ki és Chicagóban telepedtek le, ahol nemsokára nagyon jólmenő cukrászdájuk volt, mivel férjének az óhazában is ez volt a szakmája. Megkérdeztem, ha olyan jól ment az üzlet, miért költöztek ide... erre szomorúan mondta: „nem csoda, hogy kérdezi, mert ez egy nagy falu ahhoz képest* ahol már megvolt a biztos megélhetésünk. Amiért onnan mégis eljöttünk az egy tragikus eset, amit szeretnénk elfelejteni. Elmondom magának, hogy megígéri, hogy nevünk említésével soha meg nem írja. Anélkül azonban talán jó is ha megírja, talán okulnak belőle olyanok, akik idegen szavakkal fitogtatják a műveltségüket... Férjem oklevelet nyert kitűnő szakember, tehát a fő súlyt arra helyezte, hogy megrendelésekre szállíthasson vendéglőkbe és esküvőkre tortákat. Volt egy férfi alkalmazottunk, aki ezt a munkát végezte. Olyan ünnepnapon mikor a zárás nem volt kötelező, a megrendelések miatt nyitva tartottunk, de olyankor én otthon maradtam, hogy a háztartásomat rendezhessem. Féljem épp egy születésnapra rendelt tortát csomagolt, mikor a nyitott ajtón bejött egy ötéves kislány és cukrot kért, de eközben csengett a telefon féljem tehát lejegyezte a felvett rendelést. Eközben észrevette, hogy a kislány a pultonlevő tálcáról elvett egy „mignont” és a zsebébe tette. Bár ez nem olcsó mégsem ez bántotta féijemet, hanem a cselekedet, ö nagyon szigorú az ilyen dolgokban, igy nevelte egyetlen fiunkat és a gyermeknevelésről az a véleménye, hogy a hibát soha nem szabad elnézni, mert abból lesz a bűn...tehát odament a kislányhoz és rászólt: „mi van a kezedben?” A gyerek mutatta egyik kis kezét, amely üres volt, de a másikat a zsebében tartotta. Féljem megismételte a kérdést: „mi van a másik kezedben?” A kislány zavartan mondta: „semmi...” Erre féljem benyúlt a gyerek zsebébe és kihúzta a már összelapitott süteményt, aztán ráütött a kis tolvaj kezére, mondván: „Ilyet nem szabad tenni! Rossz kislány vagy! Hívjam a rendőrt?...” Erre a gyerek hangosan sírva, rémülten kiszaladt az üzletből. Ezek után körülbelül egy óra múlva a szobámban csengett a telefon. Féljem hivott fel, de alig ismertem rá a hangjára, szinte dadogva mondta: „nagy baj történt velem! Jöjj azonnal a rendőrségre, itt várlak!” Magamonkivül rohantam oda, ahol szegény féljem rettenetesen felindulva elmondta, hogy rendőrautóval vitték be és, hogy annak a kislánynak az apja, akit ő süteménylopáson ért, meg akarta őt ölni...” Remegve kérdeztem: De miért?...” Kérdésemre a rendőr adta meg a választ: „Asszonyom, a féijét azzal vádolják, hogy azt a kislányt molesztálta...” Szegény féljem majdnem szívrohamot kapott erre a vádra, mire az én könyörgésemre biztosíték ellenében szabadlábra helyezték, hogy ügyvédet vehessen. Otthon ágyba fektettem és a sok csillapítótól végre elaludt. Akkor rohantam a gyerek szüleinek a lakására. Tudtam, hogy erdélyi szászok, magyarul is beszélnek. Csengetésemre a férfi jött ki, de mindjárt bevágta előttem az ajtót. Hangos sírásomra kijött a felesége és rámszólt: „jobb, ha elmegy, a férjem szinte ölni is képes, olyan indulatos”. Erre én elsírtam neki, hogy az én féljem testileg-lelkileg egészséges férfi, húszéves házasságunk alatt kiismertem, itt csak valami tévedés lehet...!” Bentről kihallatszott a káromkodás, én tehát kimentem szinte vánszorogva lefelé a lépcsőn, ahol valósággal beleütköztem a hallgatózó kislányba.. Biztosan van valaki olyan kedves olvasóim között, ki otthonos a Bánátban és ismeri Törökkanizsát. Egyike a legszebb mezővárosoknak, szép parkokkal, az utakat fasorok szegélyezik. 13 km.-re fekszik a magyar határtól. A városka nevét természetesen a jugoszlávok megváltoztatták Turski Kanizsára, majd később Növi Knezsevac lett a neve. A németek Neu Kanischa néven tüntették fel térképeiken. Több ősi kastély tarkítja Törökkanizsa határát, mint a Tisza jobboldalán a br. Schulppe, mellette a gróf Maldegheim kastélyok és mindkét oldalra átnyúlik a br. „vizeki” Tallian kúria. Furcsa előnév. Ha kutatni kezdünk eredete után, régi oklevelekben nem található, bár a névadómányozó feltétlenül írásban fektette le a „vizeki” név miértjét, de a szájhagyomány alapján mégis hihető a történet, mely az előnév köré fonódik. Nagy Lajos király korában történt-, amikor Endre meggyilkolásáért (1345. szept. 18-án Aversaban) büntetőhadjáratot vezetett Nápoly ellen. Serege magyarokból, német és lombard zsoldosokból állt. Már Capuat is elfoglalta Nagy Lajos serege, hol a király hosszabb pihenőt rendelt el, hogy Aquila, Traetto, Solmona, Pescara ellen vívott harcokban elfáradt seregét pihentesse és friss erővel indulhasson Nápoly ellen. A pihenést legtöbben, legyen vezető, vagy közlegény, tisztálkodásra, fürdésre használták fel. Capua folyója, a Volturno tele volt fürdő katonákkal. Egy főnemes — neve pontosan nem állapítható meg, de a történet elmondója Szanád névre esküszik •— kinek birtokai voltak a Bánátban, szintén a folyóban Elvesztettem a fejem... megragadtam a gyereket és rárivaltam: alávaló, hazug, gonosz kölyök vagy! Mond meg az igazat, mert kiverem belőled!!! A gyerek kitépte magát a kezemből és felfelé rohanva kiabálta: „Papa, Mama, ez a néni engem molesztált!... A többit már el sem kell mondanom. Hiszen természetes, hogy az ajtóban álló szülők azonnal megértették a helyzetet, a rendőrségre már a kislány szülei az ő autójukon vittek el, hogy a vádat visszavonják. Megbocsátásért könyörögtek, az ő hibájuk, hogy felszedtek egy idegen szót, amelynek értelmét nem magyarázták meg a gyereknek: „Molesztálni valakit, annyit jelent, mint: zaklatni, bántalmazni, zavarni stb. Ez azonban épp úgy érhet bárkit egy nő részéről is, mint egy férfi részéről. Külön jelentősége csak abban az esetben van, ha hozzá adják, hogy valaki milyen szándékkal molesztált valakit. így a rendőr is hibát követhet el, ha nem teszi hozzá a vádhoz, hogy az illető „erkölcstelen szándékkal molesztált" valakit. Csak ez adhat alapot arra, hogy letartóztathat valakit. Uj ismerősöm, a cukrász felesége azzal fejezte be elbeszélését, hogy még a visszaemlékezés is fájdalmas a számára. „Féijemet az átélt izgalmak annyira megviselték, hogy nem akart többé abban a városban dolgozni. Eladta az üzletet és ittlakó fivéréhez eljöttünk Kaliforniába. Megnyitottuk ezt a kis cukrászdát és igyekszünk elfeledni azt a megrázkódtatást amit egyetlen félreértett szó okozott. keresett felüdülést. Nem lehetett valami jó úszó, mert amint lábalt a vízben, egy nem várt mélyedésbe lépett, elvesztette fejét, megijedt és az örvény magával sodorta. Fegyverhordója, ki állandóan figyelte ura fürdését, látva a veszedelmet, a kapálódzó gazdáját, a folyóba vetette magát és kihúzta a fuldoklót. Jó úszó volt a legény, a Tisza partján nőtt fel. Mindenki csak Pákász Hollónak hívta, mert apjával járták a Tisza kiöntéseit, a sűrű nádasokat. Nehezen lehetett életet verni nemes Szanádba, de mikor minden lenyelt vizet kifordítottak belőle, eszmélni kezdett. Tudta, hogy elragadta az örvény, emlékezett az árral folytatott hiábavaló küzdelmére, de hogy ki kockáztatta életét megmentéséért, arról már nem tudott semmit. — Tisztes bajtársai mondták el neki Holló hőstettét, az életmentést. A fiú hátrábbhuzódva szerényen hallgatott. Csak órák múlva érezte jobban magát Szanád, magához intette Hollót, megveregette a vállát, kezetfogott vele. Derék legény vagy fiam — mondta. Te az életemet mentetted meg. Meg tudnálak ajándékozni, segíthetnék szegénységeden, de én többet akarok neked adni. Fiammá fogadlak és épp olyan elbánásban lesz részed, mint gyermekeimnek, kiket feleségem szült, épp oly jogokkal ruházlak fel, mint akármelyik utódomat. Nagy Lajos király hadjárata sikeres volt. 1348 január 17-én Aversat foglalta el, ott fogadta az előtte hódoló nápolyi rokonait. Durazzói Károly Endre meggyilkolásában bűnös volt, a király haditörvényszék elé állította, halálra Ítélték és öccse meggyilkolásának helyén kivégeztette. A teljes siker elérése, Johanna királynő megbüntetése az Egyház ellenállása és kétszínű politikája miatt megbukott. (Folytatás a 13. oldalon) VARGA ÉVA A „VIZEKI” ELŐNÉV TÖRTÉNETE írta: HALMI DEZSŐ Halmi Dezső
