Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-29 / 40. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL A FÉLTÉKENYSÉGRŐL Az élet egészségügyéhez hozzátartozik egy ritkán elemzett, mégis jól ismert, kinos lelki élmény, a féltékenység. Azok kedvéért érdemes imi erről, akik már szenvedtek saját féltékenységük miatt és azokért is, akikre igazságtalanul voktak féltékenyek mások. A féltékenység mindkét esetben beteggé tesz, és igy gyógyításért kiált, hiszen a szerelem és a házasság harmóniáját mérgezheti meg. De elképzelhető-e valamiféle gyógyítása ennek a pszichés feszültséget okozó kóros élménynek? Vagy ki vagyunk szolgáltatva a féltékenység vad indulatának, emésztő lelki kínjainak, és csak olyan megoldások jutnak eszünkbe, mint Othello vad és gyilkos szenvedélye? Évekig a gyanú árnyékában kell élnie annak, akire a féltékenység rávetődik, akár egészen a válságokig — vagy éppen a válásig rontva meg a házasságok tekintélyes hányadát? A féltékenységet a modern pszichológia egyfajta lelki torzulásnak tekinti. Olyan ember magatartása ez, aki teljesen ellenőrzése alatt akaija tartani a szeretett lényt, uralkodni akar szerelmének, házastársának minden perce, éjszakái és nappalai, gondolatai és emberi kapcsolatai fölött. Sokszor egészen a gyermekkorig nyúlnak vissza a gyökerei. A kisgyerek leggyakrabban anyjára kezd féltékenykedni, ha az anyai szeretetet megosztani látja és kevesebbet kap belőle, mint amennyit gyermeki lénye igényel. Aki miatt féltékeny a kisgyerek — az lehet testvére, vagy a másik szülő, vagy éppen a mostohaapa. Ha ez az ősi élmény mélyen rögzül, a felnőtt alaptermészetének is része lesz. Háttérben egy sajátos szorongás, félelem húzódik meg — saját rossz tulajdonságai, saját emberi hibái, fogyatékosságai miatt állandóan attól fél, hogy becsapják, hogy „átejtik” hogy nevetségessé válik és éppen ettől a szorongó félelemtől válik nevetségessé a féltékeny ember; sőt néha ellenszenvessé és éppen annak szemében, akit ilyen görcsös féltékenységgel meg akar tartani. Botrányok, a társadalmi élet hétköznapjaiban kinos zavarok, veszekedés és hazugságok kisérik a nem kezelt féltékenység útját. A féltékeny ember érzelmi világa zavaros, és amint egyre mélyül dacos birtoklási vágya, úgy ruházza fel féltékensége tárgyát olyan jó tulajdonságokkal, amelyek valójában nincsenek is meg benne, de ő fut saját elszabadult szenvedélye urán... Mindez, amit a féltékenységről e szűkös keretbe szorítva elmondtam, magában hordja a gyógyulás lehetőségét is. Hogy a féltékenység démonait mindenki száműzni tudja a szerelmi életéből, a házasságából, ahhoz a szeretett lényt egyenrangú partnernek kell tartania, nem pedig birtokolható tárgynak. Mindenki önálló és külön akaratú ember, akit nem elég egyszer meghódítani és aztán görcsösen félteni, hanem mindig újra és újra, uj tulajdonságaink újabb rétegeinek felszínre hozatalával kiérdemelni vonzódását. Ilyen esetben agresszív gyanakvások és félelmek nélkül, szabad emberek kellemes együttélése lesz a házasságból, nem pedig féltékenységek kínzó küzdőtere. *** KÉRDÉS — A feleségem olyan, mint egy „nőstényfarkas”. Amikor kimegyünk valahova, mindig más férfiakat bámul. Akár étteremben vagyunk, akár futballmérkőzésen, vagy csak sétálunk az utcán. Azt gondolná az ember, hogy a feje golyóscsapágyon forog. És ennek a tetejébe bizonyos megjegyzéseket is tesz, hogy például milyen „csinos” az a férfi, vagy milyen , jó felépítése” van annak a másiknak. Pedig én sem hátul kullogok, ami a kinézést illeti. Milyen tanácsot tudna anni a feleségemmel kapcsolatban? VÁLASZ — Mondja meg a feleségének, hogy nézzen előre, mert valamelyik idegen le fogja szólítani, és akkor önnek kell harcolni a becsületéért. És mindig megvan a lehetősége annak, hogy ön vészit. virágékek Harangszó a te szerelmed, szivbe-kondult honvágy, ha elnémul hangja bennem, hogy találok hozzád? Szilqj mén a te szerelmed, messze földre vágtat, gáncsolt lábam nem követhet, nem mehet utánad. A lovamat ha megkötöm, fogoly, mig eloldom, kérő szavam laza béklyó, nem léssz tőle foglyom. Ám a csókom pányvahurok, kezessé tesz téged, cseréld csókom rabságáért szabad messzességed. Baranyi Ferenc HONNAN JÖTTÜNK? KIK VAGYUNK? (Folytatás a 8. oldalról) A Fehér-féle óriási anyag természetesen még feldolgozásra vár. Olyan munka ez, melynek tudományos jelentősége egyelőre beláthatatlan! Hisz összevetve a történeti, földrajzi, régészeti, néprajzi, pszichológiai és szociológiai kutatások eredményével, páratlan képet rajzol fel a magyarságról, a honfoglalásról — sőt a honfoglalás előtt, a magyarság kialakulásától napjainkig! A Fehér-féle hagyaték a korán elhunyt tudós kedves tanítványa, Kiszely István és felesége Hankó Ildikó kezében van. Jó kezekben. Kiszely a legkiválóbb antropológusok egyike. A munka azonban óriási. Csak egy jólszervezett munka-csoport — Kiszelyék irányításával — tud majd megbirkózni vele. Kiszely István szerint a Fehér-hagyaték nem hagy majd kétséget a honfoglaló magyarság és a mai magyarság etnikai, embertani képéről. A Kárpát-medencében a honfoglalás idején mintegy háromszázezer volt az autochton (ős-honos) lakosság; ugyanennyi lehetett a visszamaradt avarok száma s háromszázezerre tehető Árpád honfoglaló népe. Ám a honfoglalók embertani képe is tisztázódik! A honfoglaló magyarságban a turanid és az iráni fajta dominált és mint Kiszely István mondja, a honfoglaló magyarságnak legfeljebb tiz (10) százalékát lehet valamilyen nagy-nagy erőltetéssel bármily módon a „finn-ugor” népekkel kapcsolatba hozni. Ez természetesen nem cáfolja a magyar nyelv finn-ugor voltát. A „rehabilitált” embertan igy ad választ azokra a kérdésekre, melyeket tudós nemzedékek tettek fel: honnan jöttünk és kik vagyunk mi — magyarok? (London) DERŰS PILLANATOK Egy házaspár hajókiránduláson vesz részt. A feleség túlságosan kihajol a korláton, és egy arrajáró matróz rászól: — Óvatosabban, asszonyom, leeshet a fedélzetről! — Mit avatkozik maga bele! — kiált fel sértődötten a férj. — Az én feleségem, vagy a magáé? *** Vacsorára hívja a fiú a lányt a nem éppen olcsó étterembe. Miközben nézi, nézi az étlapot, mentőötlete támad. Gyengéden odafordul a lányhoz: — Mit ennél, kövérkém? *** Bejön a látszerészboltba egy vevő, az eladó odapillant és azt mondja: — Jó napot, önnek kilencdioptriás szemüvegre van szüksége. — Honnan tudja, hogy én ennyire rövidlátó vagyok? — Csak sejtem. Abból, hogy az ajtó helyett a kirakaton át tetszett befáradni. A GYÓGYÍTÁS LEENDŐ APOSTOLAI (Folytatás a 10. oldalról) lehet. Itt van például annak a diáknak az esete, aki felvételt nyert a philadelphiai Hahnemann orvosi egyetemre, annak ellenére, hogy osztályzatainak átlaga nem volt magas-szinvonalu. Kiderült azonban, hogy felvételi kérelméhez csatolta Pennsylvania képviselőjének, Daniel Floodnak az ajánlását, aki a Hahnemann-egyetemnek tizennégy millió dolláros állami támogatást szerzett. Mi volna a megoldás? Tanárok becslése szerint 15 milliárd dollárra volna szükség uj orvostudományi egyetemek létesítéséhez, a pénz azonban nem áll rendelkezésre. Az Amerikai Orvosszövetség legutóbb elismerte azt, hogy több doktor képzése indokolt volna. 1960-ig azonban az Orvosszövetség mindent elkövetett az orvosi egyetemekre való felvételek korlátozása érdekében. A gazdasági válság éveiben — értve alatta az 1920-as évek végét és a 30-as évek elejét — az amerikai orvosok súlyos megélhetési nehézségekkel küzködtek. Ennek megfelelően az orvosok számának korlátozására, bizonyos határokon belül-tartására törekedtek. Azt, hogy ilyen sokan vágynak Amerikában arra, hogy bejussanak az orvosi egyetemre, nem nehéz megmagyarázni. Mert jóllehet orvosoknak rendkívül drága biztosításokat kell vásárolniok, magas adókat fizetnek, mindinkább növekvő kiadásokkal kell számolniok, mégis ez az a hivatás, amely biztosítja a jólétet, a tekintélyt, a megalapozottságot, a kényelmes egzisztenciát. De ha az ember arra gondol, hogy egyszer — ne adj Isten — olyan orvos elé kell járulnia panaszával, aki diákkorában az egyetemi könyvtárban a fontos tankönyvből kitépte az oldalakat, hogy más ne olvashassa el, hogy évfolyamtársa ne tanulhasson belőle, ha az ember arra gondol, hogy egy olyan orvostól vár megértést, együttérzést és segítséget, aki egykor ellopta egyetemi évfolyamtársa jegyzeteit, hogy az ne vizsgázhasson le, akkor — belebetegszik a gondolatba.
