Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-22 / 39. szám
14. itr MAGYAR HÍRADÓ VÁLTOZIK A KÖZVÉLEMÉNY írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachai Ilona Még leánykoromban olvastam Mikszáth Kálmán „Galamb a Kalitkában” cimű könyvét, mely párhuzamot von két kor között. Leírja, hogy vagy száz évvel azelőtt hogyan jártak el a férfiak a nőkkel szemben, amikor még dúlt a lovagiasság, előzékenység, szerelmi rajongás ideje. Két fiatalember beleszeret ugyanabba a lányba, versengenek érte, de mindkettő rögeszméje az, hogy azé legyen a lány, aki boldogabbá teheti. Végülis mindketten lemondanak róla, nehogy a lány jövője valamiképpen csorbát szenvedjen, mig végülis a lány kiköt amellett, akit ő választott. Úgy kezelik, mint galambot a kalitkában. Mikszáth elmondja, hogy az ő korában már romlottak az erkölcsök, a nő veszített a nimbuszából és a férfiak leszoktak a nemes fellángolásról, lovagiasságról, önzetlenségről. Két férfi szeret egy leányt de mindkettő becsapja, kihasználja, megcsalja és aztán úgy hagyja cserben mint szedett szőlőágat. Ezt a könyvet régen olvastam, de olyan mély benyomást hagyott bennem, hogy még most is emlékszem fővonalaira. És mert annyira igaz. A kor szelleme változik és vele a közvélemény is. Más lesz az emberek felfogása, nézete, életmódja, életelve. Az egyik televíziós program bemutat egy erre nézve tipikus esetet, amikor egy tizenhatéves fiatal leány, szülők gondosan féltett kincse, megszédül, mert a fiú, akibe szerelmes követeli tőle, hogy bizonyítsa be érzéseit azáltal, hogy az övé lesz. A lány eleinte ellenkezik, de a férfi oly meggyőzően unszolja, amellett fogadja, hogy semmi baja se lesz belőle, úgyhogy a lány beadja a derekát. A szerencsétlen másállapotba kerül és megszökik hazulról, hogy ne hozzon szégyent szüleire, kis húgára. Szerencséjére egy vendéglőhöz szegődik, ahol Brock nemeslelkű fiatalember a vendéglő bérlője és komolyan kezébe veszi az ügyet. A lány ellenkezése ellenére is felkeresi szüleit, akik megrökönyödésükben és haragjukban nem akarnak megbocsátani neki. Brock erre kapcsolatba lép Tómmal, a fiúval, aki ezt . becstelenséget elkövette. Az éppen college-ba készül HETI NAPTÁR SZEPTEMBER MÉRLEG HAVA 25— VASÁRNAP: KENDE 26— HÉTFŐ: JUSZTINA 27— KEDD: ADALBERT 28— SZERDA: VENCEL 29— CSÜTÖRTÖK: MIHÁLY 30— PÉNTEK: VIKTOR és szabadkozik, hogy ő ugyan nem veheti feleségül a lányt, nem áldozhatja fel érte egész jövőjét, annál kevésbé, mert voltaképpen nem is szerelmes bele, csak ,,fun” volt vele lenni és sejtelme se volt róla, hogy ilyen keserves következményei lesznek. Mikor azonban megtudja, hogy a lány kórházba került, mert már fel is léptek nála a szülési fájdalmak, odasiet hozzá és megrendülve igyekszik őt vigasztalni. Eljön az apa is, aki közben leküzdve neheztelését és felháborodását, leánya mellett kiván lenni ezekben az órákban és a kórház fogadótermében egyenesen beleütközik a bűnbánó Tómba. Heves, viharos jelenet játszódik le köztük. Az apa dühösen veti szemére, hogy mit csinált, tönkretette a lánya életét, mire Tom is felháborodik és azzal védekezik, hogy ő elismeri ugyan, hogy helytelenül cselekedett, de nem ő a hibás. A kor a hibás mindenért. Egész életében másról se hallott, mint szexről, szerelmeskedésről, pornográfiáról, ezt tanulta az iskolában, ezt látta a moziban, ezt olvasta a könyvekben. Csoda-e, hogy kiváncsi lett és Akkor mi ketten is... Istenem, de messze vagy — mondtam egyszer. Csodálkozva hallottam a választ: Tudnál közelemben élni? Egészen közel hozzám? Egészen közösen velem? Mikor erre félelem fogott el, ezt mondta tovább az Ur: Nézd, időt hagyok rá, hogy megtanuld. Légy az emberekhez egészen közel. Adj enni nekik, kötözd be sebük, vedd észre, ha bqjuk van. Ne félj, akkor mi ketten is közel leszünk. V.J. MADARAK ÚTJÁN Az ut, amit követtem, a madarak útja volt. Nem csapatostul ereszkedtek alá; szállingóztak csak a tarló fölött, de az ösvényen, ami az erdőbe vitt, szárnyukkal már szinte súrolták a földet. A tisztáson, kivágott rönkön ült az öreg, mellette zsákja, amivel vándorolt. Hol itt bukkant fel, hol meg ott, de letelepedni mindig ide jött. — Látod — mondta, és én kicsi lettem, nem magasabb, mint a dereka. — Látod, ezek miatt is érdemes még élni. Mert ki ad nekik, ha mi nem vagyunk? Zsákjába nyúlt, kenyeret vett elő, szikkadt szeletet és felmutatta nekik. A madarak már körülötte ültek. Ahány madár, szinte annyi fajta. — Mindenki lenéz azért, mert guberálok. Sokaknak szemét a fölös kenyér. Nekik szemét, ezeknek táplálék... — És morzsolgatni kezdte a karéjt. — Pedig hát ennél több ugyan kinek kellhet? Legyen az emberen ruha és tiszta legyen. Nemcsak kivül. És értse a szavakat. Ezek itt körbe megértenek Folytatás a 15. oldalon) elragadta a szenvedély, a kor szelleme? ,,Ma más korban élünk!" rikoltozta méltatlankodva. ,,Ez a kor másképp érez, másképp vélekedik, mint a régi! Ma sok minden meg van engedve, sőt természetesnek tekinthető, amin a múltban megbotránkoztak. És ma az, amit én tettem, nem is számit bűnnek!” Végül azonban mégis magábaszáll és felajánja, hogy elveszi a lányt feleségül. Ha jelenlegi korunk közvéleményét megítéljük, nem is kell hangoztatnunk, hogy a legjobb családból származó egyének nyilvánosan élnek együtt házasságkötés nélkül, hogy félmeztelen nők és férfiak minden feltűnés n'lkül szolgálnak fel vendéglőkben, hogy a szex ural mindent és, hogy ma már a házasságtörés se szégyen, hiszen olyan könnyű elválni, akár a régi római birodalomban, ahol a férfi a nőnek csak egy válási levelet irt és máris szabaddá lett. Mindezt tudom és lassanként hozzá is szoktam. Mégis megdöbbentett, amikor olvastam az újságban, hogy amikor végre elfogták a borzalmas, elmeháborodott tömeggyilkost, a Sam Fiának nevezett szörnyeteget, az ügyvédje ötvenezer dollárért kinálta a hangszalagokat, melyek kliense vallomásait tartalmazták. De még ez se volt elég. A koronája az egésznek, hogy akad egy olyan ügynökség, melynek az elnöke azt követeli, hogy ezt a világraszóló gonosztevőt egyszerűen szabadon bocsássák, mivelhogy dolgát jól végezte a hivatalában és szelíd, csendes ember. És a közvélemény ez ellen se látszik túlságosan fellázadni. Itt már csak imádkozni lehet, hogy még lejjebb ne süllyedjünk. EMLÉKEZÉS KÓS KÁROLY Épített hajlékot az embernek, s rakott várat a léleknek. Az uj magyar építészet házát emelte, mint Bartók és Kodály az uj magyar zene épületét. Irt regényt, drámát, elbeszélést, építészeti és művelődéstörténeti tanulmányt. Életre hívta az erdélyi Szépmives Céhet, s tanított a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán. Volt újságíró, grafikus, nyomdász, könyvkötő, kertész-földmives. Volt lélekrázó, s volt a népek között megépítendő hid ácsmestere. Metszett arcéle, sasorra, szép erdélyi feje jelkép lett, miként választott hősei is azok: István király, Budai Nagy Antal, Varjú Gáspár. És jelkép marad a neve is a jövendőnek: nincs elérhetetlen cél, elvégezhetetlen feladat... Kós Károly 94 évet élt, alkotott, küzdött, szülőföldjén — a házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra — Kolozsvárott, a városban, amelyet soha semmiféle hívásra nem hagyott oda. TESTVÉREIM azt keressétek, ami Isten művére elég, nem ami a magatok kapzsiságára. Kapzsiságtok nem Isten műve. Testetek, lelketek, egész magatok: ez mind Isten műve. Keresd, ami az elég, és meglátod, milyen kevés az. Az özvegynek két garas elég volt, hogy irgalmasságot gyakoroljon, elég volt két garas, hogy megvegye rajta Isten országát. Nézzétek, nemcsak hogy kevés elég nektek, hanem Isten maga sem kér tőletek sokat. Keresd, mi mindent adott neked, és vedd el belőle, ami elég neked; a többi, ami felesleges, másoknak szükséges. A gazdagok fölöslege a szegények járadéka. Ha felesleget tartasz meg, a másét tartod meg. Szent Ágoston
