Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-15 / 38. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL A HOMOSZEXUÁLISOK „EGYENJOGAI” A homoszexuálisok problémája az elmúlt hónapokban az újságok első lapjain szerepeltek. Az érdeklődést Anita Bryant énekesnő mozgalma indította el, melynek jelszava volt: „Mentsük meg gyermekeinket.” Egyre több homoszexuális vallja be állapotát, sőt jogot követelnek maguknak, aminek következtében országszerte szembe kell nézni a problémával. Visszafojtani már nem lehet, tehát azt kell nézni mi a teendő. Anita Bryant egyik kifogása a homoszexuálisak ellen, hogy az állami iskolák kénytelenek lesznek alkalmazni őket, akiknek igy módjukban lesz dicsőíteni ezt a fajta szexet, arról nem beszélve, hogy gyerekek esetleges molesztálásnak vannak kitéve. Természetesen ez a széles tömegeket érinti és előreláthatóan felkavaija az érzelmeket. A problémához még ad az, hogy a pszichiáterek nem értenek egyet a homoszexualitás eredetében, sem gyógyíthatóságában. Vannak, akik azt mondják, ez öröklődő baj, mások szerint az illető tudatosan elégíti ki magát ezen az utón. Bárhogy is van ez, a homoszexuálisok hosszú idő óta léteznek a társadalmakban és kétség nélkül sokuk van alkalmazásban, mint tanító. „A homoszexualitásnak a szekrényben a helye, hol eddig is volt”, — mondja Dr. Shirley Van Ferney pszichiáter, ő és más pszichiáterek figyelmeztetnek, hogy a „homokosok egyenjogúsági” harca, amely most az egész országot elárasztja, veszélyezteti az ifjúságot. „A homoszexuálisok eljutottak arra a pontra, hogy sok helyen elfogadják életstílusokat és nem tartják természetellenesnek. Pedig nyilvánvalóan az.” Minden szülőnek joga van ahhoz, sőt kötelessége, hogy harcoljon ez ellen. „De fel kell emelni a hangot, hogy eredményt éljünk el, mert különben ez a társadalom, ahogy mi ismeijük, tönkremegy.” Dr. Van Ferney a princetoni Medical Centerben fiatal koruakkal foglalkozik és tapasztalatból tudja, hogy a középiskolákban, egyetemeken milyen nagy mértékben vannak kitéve a fiatalok a homoszexuálisok befolyásának. Akik követeléseikben odáig jutottak, hogy házasodási jogot akarnak, gyerekeket adoptálni és felnevelni és, hogy életstílusok legyen olyan, normális mint a heteroszexuálisoké. Dr. Samuel Silverman szerint, „az nagyon szép, hogy ragaszkodunk az emberi jogokhoz, de valahol kell egy határvonalat huzni, mert bizony egy olyan tanár, akinek elferdült szexuális vonzalmai vannak igenis árt a fejlődő gyermeknek.” Dr. Charles W. Socarides a New York egyetem professzora és egyben jól ismert kezelője a homoszexuálisoknak kijelentette: „Afelől nincs semmi kétségem, hogy ha a homoszexuálisok állapotát normalizálják, természetesnek fogadják el társadalmunkban, számuk fantasztikus mértékben növekedni fog.” „A homoszexuálisok harca a családdal szemben ellenkező irányba vezeti a nemeket, aminek következtében elhanyagolódik a gyermekek fejlődése és nemi azonossága.” KÉRDÉS — Ez már a második házasságom, és a férjem is másodszor nősült. Rendben tartom a házamat és kitűnő szakács vagyok. Minden hónapban 180 dollár munkanélküli segélyt kapok. A férjem azt akarja, hogy ennek egyharmadát adjam neki és igy fizessek a lakásért és élelemért. Én Özetek mindent, amire szükségem van, még a ruháimat is én veszem, ö csak az élelmet flzeti, amit eszem. De úgy gondolom, hogy a ház körül végzett munkám többet ér, mint amennyit a lakásért és élelemért kellene adnom. Ö 890 dollárt kap havonta. Mit gondol férjem követeléséről? VÁLASZ — Azt hiszem, a félje valamit eltévesztett. Soha nem hallottam olyant, hogy a félj követeli a feleségétől a lakás és ellátás megfizetését. Amit ön leír az otthoni dolgokról, az élelemről és egyéb házi szolgáltatásokról, inkább üzleti egyezkedésnek hangzik, mintsem házaséletnek. ÁLMODÓ Babarózsa bimbója Hajnalra kinyilóba Mielőtt a nap feljőne Rózsababa lesz belőle Százmillió éve már Mondattanul engem vár Százmillió év előre: Mindörökig szeretője Babarózsa bimbózzál Rózsababa csókoljál Pákolitz István HOGY VAN? írta: KARINTHY FRIGYES A nagy magyar író és humorista születésének 90. évfordulója alkalmából. — Hogy van? Ó hányszor próbáltam felelni rá, könnyedén és elfogulatlanul, behatóan, meghatva, gúnyosan, közönyösen, élesen, fenyegetően, zavartan, újszerűén, eredetien, hűvösen, tréfásan és hányszor szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs, mint az a kis világhírneve, hogy ő egy eredeti ember, egy nem közönséges, egy társalgó. Tetszik látni, nagyságos asszonyom, mondta a barátom, engedje meg, hogy bemutassam barátomat, a legszellemesebb embert Pesten, na, most beszélj a nagyságos asszonnyal. És a nagyságos asszony várakozó mosollyal nézett rám, és igy szólt: — Hogy van? Hogy vagyok? Én Istenem. Tizennyolc éves koromban Descartes-ot olvastam, a lét és nemlét problémája volt a legkisebb bajom. És ha kérdezték, hogy hogy vagyok, elmélyülten mondtam: -- Hogy vagyok? Vagyok-e egyáltalában? Gondolkodom, hogy vagyok-e tehát vagyok. Később, mikor megnősültem, rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik, legfeljebb az következtethető, hogy a felesége van — mert miből lenne feleségem, ha ő nem gondolkodna valamin, amin keresni lehet. Descartes nagy mondását azóta igy látom helyesnek: A férjem gondolkodik, tehát vagyok. Magam használatára egyéb válaszokról kellett gondoskodnom. És kipróbáltam mindent: voltam elmés, gúnyos, voltam röpke, voltam fellengző. — Köszönöm, jól! — mondtam röviden. — Na, na, szó szó, — mondtam kedélyesen. — Lassan, lassan — mondtam savanyúan. — Ezer forinttal lehetne segíteni rajtam — mondtam epésen. — Egy koronáért megmondom — mondtam gorombán. — Nem tudom — mondtam rejtélyesen. — Mint szegény ember gazdag városban — eszeltem ki. Vagy: (Folytatás a 15. oldalon) — Rég olvastam ilyen mulatságos könyvet. Képzeld, egy férj már a harmadik feleségét fojtja bele a fürdőkádba. NAPOS OLDAL A tanító panaszkodik az igazgatónak: — Tegnap hazaküldtem az egyik tanulót, mert mosdatlanul jelent meg az iskolában. Erre ma az egész osztály piszkosan jött... ★ ☆ ★ — Na barátom, maga igazán csak az erős szervezetének köszönheti, hogy meggyógyult — mondja az orvos a páciensnek. — Jó, hogy tetszik mondani, éppen fizetni akartam a doktor úrnak! — válaszol a beteg. ☆ ★ ☆ Az igazgatót felkeresi barátja az irodájában, és megkérdi: — Mi az, a génírókisasszonyod már nincs itt? — Nincs. Felmondott. Rajtakapott, amint a feleségemet megcsókoltam. ★ ☆ ★ A kávéházi asztalnál kérdi az egyik úr a másikat: — Na, milyennek találod a menyasszonyomat? — Fejedelmi nő. — Nana, ez egy kis túlzás. — Ó nem. barátom. Ha nem volna bajusz, hasonlítana Napóleonra. ☆ ★ ☆ Egy férj mondja: — Na, most sikerült végre nőm szívében háttérbe szorítani a kutyát. Most már enyém az első hely. — Hogy csináltad ezt? — Hát tudod, a kutya nem eszi meg, amit főz, de én megeszem. ★ ☆ ★ A kis Pisti életében először lát szivárványt, és felkiált: — Nézd. papa, milyen szép reklám.
