Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-15 / 38. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A bermudai haíáíháromszög rejtélye írta: NYITRA1 KATALIN Voltak, akik igyekeztek rábeszélni, hogy foglalkozzam „nőiesebb” témával. De a női egyenjogúság alapján nem fogadok szót, és mert ez a témakör roppant érdekel: elmondom a bermudai háromszögről, amit tudok. fiz a háromszög arról nevezetes, hogy a hasonnevű sziget közelében számtalan középkori gálya, kalózhajó, vitorlás, modernkori motorcsónak, jacht, magán és katonai repülőgép, legénységestül együtt, nyomtalanul eltűnt. Nyitrai Katalin A háromszög nevet onnan nyerte, hogy 32 évvel ezelőtt, amikor öt haditengerészeti repülőgépet küldtek ki, hogy a floridai flottabázisról felszállva háromszögben repüljenek és közben oldják meg a megszokott kiképzési feladatokat: ezek a gépek többé soha nem tértek vissza. Sem előtte, sem utána nem jegyeztek még fel olyan esetet, az amerikai hadiflotta krónikáiban, amikor nemcsak a repülőgépraj, hanem a megmentésükre küldött hatalmas Martin Mariner mintájú óriásgép is teljesen nyomtalanul eltűnt. De inkább idézzünk az USA haditengerészetének eredeti harcászati feladat naplójából. „Flight - 19” volt az elnevezése a rejtelmes eltűnésre Ítélt repülőrajnak, amely 1935 december 5-én az előirásos kötelékformációban szállt fel a floridai flottabázis repteréről. A személyzet öt tisztből és gépenként két beosztott repülőkatonából állott, kivéve egy gépet, ahol egy tiszt mellett csak egy repülőkatona volt, mert a hiányzó tizediket a feladat előtt rossz előérzet kínozta, olyannyira, hogy átosztatta magát a szárazföldi kötelékekhez. Az események őt igazolták... A raj gépei elég üzemanyaggal rendelkeztek, hogy akár ezer mérföldet is megtegyenek leszállás nélkül. A hőmérséklet 65 Fahrenheit (18 Celsius) fok meleg volt, gyér felhőzet és mérsékelt északkeleti szél jellemezte az aznapi időjárást. A felszállás idején a rajparancsnok, Lt.Charles Taylor immár 2500 repülőóra tapasztalattal rendelkezett. Raját a Bimini szigetektől északra fekvő Chicken Shoalshoz vezette, ahol d. u. 3.15-ig gyakorló bombázást hajtottak végre egy kijelölt célpontra. A gyakorlat befejezésekor a gépek hazafelé vették irányukat és a flottabázis irányítótornyának rádióstisztje joggal várhatta, hogy a hazatérő raj rádiókapcsolatot létesít az érkezési és landolási előkészületekkel kapcsolatban. Ehelyett a magnószalag a következő rendkívüli beszélgetést rögzítette: TAYLOR: Halló irányitótorony! Flight- 19 jelentkezik! SOS — SOS — SOS! Végveszélyben vagyunk! Letértünk a menetirányról! Seholsem látok földet...Ismétlem: föld sehol... IRÁNYÍTÓ: Flight -19! Adja meg helyzetét! TAYLOR: Képtelen vagyok...fogalmam sincs, hol vagyunk...Eltévedtünk! IRÁNYÍTÓ: Vegyen azonnal nyugati irányt! TAYLOR: Képtelen vagyok megállapítani, merre van nyugat! A műszerek megbolondultak! Teljesen érthetetlen...még az óceán képe is más, mint rendszerint... Ekkor hirtelen rendkívül nehézzé váltak a hallási viszonyok. Feltehetőleg a Flight-19 ekkor már nem hallotta az Irányítótorony utasításait, azonban a rádiósrészleg még képes volt lehallgatni a gépek egymásközti párbeszédét. Az egyik hang üzemanyaghiányra panaszkodott, állítva, hogy már csak 75 mérföldre van benzine, a másik hang 75 mérföldes szélorkánt emlegetett, ráadásul egyhangúan a mágneses iránytű őrült kilengéseire hivatkoztak, ugyannyira, hogy a raj minden gépe más-más, egymástól teljesen eltérő adatokat regisztrált. A floridai repülőbázis nagyerejű rádiója egész idő alatt képtelen volt felvenni a rádiókapcsolatot az öt gép bármelyikével, ugyanakkor a gépközi dialógusok elég érthetően vehetők. Az irányitótorony személyzete érthető módon kétségbeesetten igyekezett valamiképpen segíteni az SOS jeleket küldő raj sorsán. Akkor a második világháborúnak már hónapokkal azelőtt vége volt, mégis csak arra gyanakodhattak, hogy valamilyen ellenséges támadás érte őket. Ezért egy ikermotoros, mammutnagyságu Martin Mariner mintájú őrjárati gépet küldtek a mentési munkálatokra a Banana River mentén lévő haditengerészeti légikikötőből. EMBEREK, FOGLALKOZÁSOK A női állatorvos (Volt már az olvasónak dolga állatorvossal, kedvenc háziállata megbetegedése esetén? Ha igen, úgy valószínű, hogy az állatorvos férfi volt; női állatorvos nagy ritkaság — mint Dr. Suzanne Kennedy maga is mondja. Ő az ország egyik legnagyobb állatkertjének hivatalos főállatorvosa. A Michigan állami egyetemről került ki.) „ Gyakrabban fogunk-e ezután női állatorvosokat látni?" „Feltétlenül — és nem is olyan sokára... Már az én osztályomban, az egyetemen, 113 hallgató közül 33 volt a nő. Mint minden más foglalkozási ágban, itt is gyorsan halad most már előre a nő-társadalom. Éppen ideje. Amiképp a nők különlegesen alkalmasak az ápolónői pályára, mert ösztönösen tudnak ápolni, segíteni, gyengéden támogatni, úgy kétségkívül nagyon alkalmasak a panaszkodni nem is képes lények, az állatoknak kezelésére, gyógyítására.” „ Hány állatorvosnő van jelenleg alkalmazásban, állatkertben?" „Még nem sok. De haladunk. A legnagyobb állatkertben már képviselve vagyunk: Philadelphiában, Washingtonban, Denverben, San Diegóban egyegy női állatorvos működik, de már Kanadában is vannak, például a szép és nagy torontói állatkertben.” „Nehezebb, vagy könnyebb ez a munka, mint a kórházi munka az emberek kezelésénél?" Dr. Suzanne Kennedy Néhány perccel a Mariner felemelkedése után az Irányitótorony azt a tájékoztatást kapta Lt.Come parancsnoktól, hogy hatezer láb magasságban viharerejfl szélvész dühöng. Utólag ez bizonyult a Mariner utolsó rádióüzenetének. Aznap este a Miami Opa-Locka rádióállomás „Ft — Ft”... jelzéseket vett nagyon halvány hangerővel, ami azért volt érthetetlen, mert akkorra már a mentőgép benzinjének is rég el kellett fogynia. A parancsnokság ekkor rendelte el a repüléstörténet legnagyobb szabású kutató expedícióját. 240 repülőgép, amelyhez csatlakozott a Solopons repülőgépanyahajó 67 gépe, 4 torpedóromboló, számos tengeralattjáró, 18 parti őrnaszád, kutató és mentőhajók, magángépek, yachtok, motorcsónakok százai keresték-kutatták a hat gépet, de— mindhiába. Végül a Bahamába vezényelt Royal Air Force és Royal Navy egységei is csatlakoztak a mentőexpedicióhoz, de ez sem segített: az égvilágon semmit, de semmit sem találtak! Egyetlen nyomravezető jel, vagy roncs, semmi sehol az egész látóhatáron. A Bermudai halálháromszög kísérteties rejtélyére nincs emberi magyarázat. „Nagyjából ugyanolyan. Bizony reggeltől estig dolgozunk, mint a kórházi orvosok — és krízisek esetén éppoly keveset alhatunk. Továbbá: megesik, hogy nehezebb a helyzetünk. Mint már említettem más vonatkozásban: az állat nem képes részletesen elpanaszolni fájdalmait...nem lehet vele megbeszélni a gyógymódot...e tekintetben talán a gyermekorvoshoz állunk közel. Külön nagy nehézség: vadállatok kezelése... „Operál is mindegyik állatorvosnő?" „Hogyne. Minden tekintetben ugyanazt a munkát végzi, mint férfi kartársa. És érdekes, hogy a mai két leghiresebb állatsebész nem férfi, hanem nő. Nem • említhetek neveket.” „Miért lett állatorvos? És helyesli-e, hogy vannak állatkertek?" „Azért léptem erre a pályára, mert rajongok az állatokért. Minden állatot szeretek...még a kígyót is ...csodálatos teremtmények ezek, valamennyien. És helyeslem, hogy vannak állatkertek; tudom, hogy az utóbbi időben szélsőséges állatbarátok ezek bezárását sürgetik. Fontosnak tartom, hogy az ember ismerje az állat-társadalmat. Szükséges, hogy a fiatalok, akik egyébként legfeljebb könyvekből tudnának ezekről a teremtényekrői, megfigyeljék és megszeressék az állatokat. Azt hiszem, hogy a társadalmunk óriási többsége felzúdulna, ha az állatkertek nem szolgálnának többé ismeretekkel, szórakozással, érdekes megfigyelési lehetőségekkel.” „Tegyük fel, hogy vizsgálatra van szükség egy tigris esetében... ” „Nem kell elaltatnunk. Van olyan ketrec, amelynek a két oldalrácsa gombnyomásra egyre közelebb nyomul egymáshoz...az állat olyan helyzetbe kerül, hogy csak állni képes, fordulni nem, mert két oldalról vonalban tartja a két oldalsó rács. így aztán könnyen alkalmazhatjuk a megfelelő eszközt; ugyanígy adhatunk injekciókat.” „Mi volt eddig a legkülösebb feladata?" „Egy kőszáli sas fagy következtében elvesztette az egyik lábát. Adtunk neki egy mülábat és különféle trükkökkel rászoktattuk, hogy azt éppúgy használja, mint a másik lábát...de a trükkök leírására itt bizonyára nem lenne hely, mert mondhatom, nem volt egyszerű a dolog...”
