Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-01 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL A MUNKÁT KERESŐ NŐK JOGAI Egy ambiciós fiatalasszony égett a vágytól, hogy állami közigazgatásban kapjon munkát. Amikor behívták interjúra a következő kérdéseket szegezték a mellének: „Sikeres a házassága? Nem lesz-e gyermekük? Mit fog a férje szólni, ha Washingtonba kerül?” A megkérdezett, óvatosan kikerülte a kérdéseket és nem vették fel. Ez a fiatalasszony akkor még nem tudta, hogy van egy törvény, az 1964-es Civil Right Act, mely tiltja az olyan kérdések feltevését, melyek diszkfiminálnak. Ebben az esztendőben lépett életbe az a törvény, mely minden olyan kérdést, ami szexei kapcsolatos, tilt. Ezek szerint nem szabad feltenni kérdést a születés szabályozásról, arról, hogy a házasélete jó-e, vagy rossz. A leggyakoribb kérdések azok, melyek a családdal és gyermekneveléssel vannak kapcsolatban. Az olyan kérdés, hogy miért akar Ön munkát vállalni, mikor a férjének jólmenő ügyvédi irodája van?”— törvénytelen, jogtalan. Diszkriminál. Egy özvegyasszonytól ezt kérdezték:,,Mi történik ha valamelyik gyermeke megbetegszik? Nem kívánkoznak az anyjuk után?” A munkakereső hiába biztosította a kérdezőt, hogy a gyermekeiről gondoskodott, a munkát nem kapta meg, mert eleve rossz anyának minősítették. Természetesen vannak olyan más természetű dolgok is, melyek a munkát kereső nőnél igen fontos szerepet játszanak. Ilyen a lassú előmenetel és az alacsonyabb fizetés. Ezek szintén diszkriminációnak számítanak, de léteznek még mindig. Az eredmény aztán az, hogy a női munkavállaló szinte könyörög a munkaközvetitőnek, hogy ne mondja meg a munkaadónak, hogy nő az, aki munkát keres. Közöljük a 10 kérdést, melyet az interjú készítő nőnek nem lenne szabad feltenni, de megadjuk rájuk azokat a feleleteket is, melyek nem árthatnak a munkavállalónak: 1. Miért nem ment férjhez ? Mert megfelelő házastársat keresek. 2. A férje nem bátya, hogy késő estig dolgozik? A férjemmel ebben is megállapodtunk. 3. Jó-e a házassága ? Jó és minden határozatot közösen hozunk. 4. Mi baj volt az első házasságával? Mindenki jogos arra, hogy ami nem sikerült először, azt másodszor is megpróbálja. 5. Vannak-e kiskorú gyermekei ? A gyermekeim olyanok, mint a mai modern gyermekek. Önállóak, energikusak és határozottak. 6. Miért nincsenek gyermekei? Úgy határoztunk, hogy a családtervezést követjük. 7. Ha ön nem lesz a családban, nem megy az a gyermekei rovására? Ezt a kombinációt már megoldottuk. 8. A férfiakat nem zavarja, hogy nő dolgozik velük ? Én éppen olyan elmerülten dolgozom, mint ők. 9. Sok randevtya van ? Sok barátom van és szeretem a jó társaságot. 10. Ki taraja el a gyermekeit? Az apjuk? A gyermekeim semmiben sem szenvednek hiányt. sfclcí}: KÉRDÉS: Leánytestvéren 47 éves, nagyon vonzó, egyedülálló, és már 15 éve ugyanazzal a hozzá hasonló korú férfival tart kapcsolatot. A férfi azonban másoknak is találkákat ad, és leánytestvérem ezzel nem törődik. A férfi elvált, és már meggyőzte a testvéremet arról, hogy az ő korában házasságot kötni nem helyes, és hogy minden férfinak szükség van a változatosságra. Már az egész családunk próbálta a nővéremet meggyőzni arról, hogy milyen bolondot csinál magából, amikor erre a férfira pazarolja az idejét, azonban ő ragaszkodik hozzá továbbra is és meg van elégedve a dolgokkal úgy, ahogy vannak. Pedig könnyen kaphatna mást is, ő azonban nem is néz más férfira. Mi b^ja lehet ennek az ostoba nőnek ? Hogyan tudnám meggyőzni őt arról, hogy végre már álljon a sarkára? VÁLASZ: A férfi nyilván játékot űz az ön leánytestvéréből. De ha a nővére mégis megvan elégedve a férfival igy, ahogy van, akkor miért nevezi ostobának? Úgy látom, hogy ön és a családja helyesen gondolkodik, de nem kényszeríthetik a leánytestvérét arra, hogy ő is úgy vélekedjék. Ez az ő élete, és neki joga van úgy élni, ahogy akar. Hagyják őt magára. AZ ÉRTŐL AZ ÓCEÁNIG Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás viz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy óceánba. Ady Endre (1877—1919) TÁRSADALMUNK ÚJRA NÉPSZERŰ A BELVÁROSBAN LAKNI Amerika belvárosaiba visszatérnek az emberek, ami az egyik legjelentősebb fejlődést jelenti az ország történetében. Persze az évtizedeken át elhagyott lakások helyreállítása, a szegénység és bűnözés megszüntetése nem megy máról holnapra. A városok újjáélesztése társadalmi egyenetlenséget is szíthat, amint a gazdagok és szegények harcra kelnek, hogy a városokba visszatérjenek. A középosztályhoz tartozók visszatérése több tényezőhöz vezethető vissza. Első az energiakrizis, azután a második világháború utáni gyermekszületési hullám, amelynek hatásai most jelentkeznek az uj házak iránti keresletben; az életstílus és a külvárosi élettel való elégedetlenség főként a fiatalok részéről. Elsősorban az ország fővárosa jár az élen, ahol a szövetségi kifizetések élénkítik a gazdasági életet. Fiatal és költözködésre hajlamos házaspárok — fehérek és feketék — az egyik belvárosi területet a másik után lepik el, gyakran olyan területeket is, amelyek az. 1968-as lázadások után romokban maradtak. Washington azonban nincs egyedül. Baltimore-ban és más városokban az elhagyott házak benépesülnek. Hasonló irányzat van Chicagóban, Bostonban. Louisville-ben, Pittsburghben. Houstonban. Portlandban. Seattle-ben, New Orleansban, Atlantában és New Yorkban is. Az Urban Land Institute úgy találta, hogy az Egyesült Államok 250 000 lakosán felüli városaiban jelentősen előtérbe került az elpusztult területeken történő lakáshelyreállitás. A Népszámlálási Iroda jelentései alapján az ember nem tudná ezt megállapítani. Az Iroda adatai szerint 1970 és 1975 között a népesség folyamatosan kivándorolt a nagyvárosokból, igy St. Louisban minden hatodik lakos, Clevelandben minden hetedik, Minneapolisban. Detroitban és Buffalóban minden nyolcadik lakos eltávozott a városból. 1975—1976- ban a belvárosok vesztesége összesen két millióra rúgott. Most azonban minden megváltozott, főként a középosztályhoz tartozók vonulnak be az elhagyott városnegyedekbe, hogy közelebb kerüljenek munkahelyeikhez. energiát takarítsanak meg és megmeneküljenek a munkábajárás nehézségeitől. DERŰS PILLANATOK — Vádlott, mi történt azután, hogy a férje kiabálni kezdett és meg akarta ütni? — Jött a mentőkocsi és bevitte őt a kórházba. Gyomrával bajlódik valaki. — Mit tanácsolt az orvos? — kérdezi részvevőén barátja. — Szigorú diétát. Azt mondta, hogy csak azt ehetem. amit a kisgyerekek. — No és megtartottad a kúrát? — Sajnos. Ettem a homokozóból, lenyeltem két biztosítótűt, három gombot, de nem mondhatom, hogy javulok. • • • I Egy turista Velencében járva, felkiált: — Ez rettenetes! A városban árvíz van. és ők énekelnek! — Amikor megismertem Gizit, azt hittem, hogy valóságos angyal. — És aztán? — Később rájöttem, hogy a libának is van szárnya... BŰNTUDAT — Doktor ur, kérem, nem tudok ellenállni a jó falatoknak!
