Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-01 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ S. OLDAL TOKIÓI ÉLETKÉP SZIGORÚ KÖZLEKEDÉSI RENDSZER TOKIÓ, Japán — A világ legtöbb nagyvárosában egy egyszerű utcai átkelés valóságos életveszélyt jelent. S ahogy egyre több az autó, ugyanúgy nő a közlekedési balesetek száma is — kivéve Tokiót. A japán rendőrség adatai szerint az elmúlt hét év alatt az autóvezetők számára két és félmillióról több mint hárommillióra nőtt, ezzel szemben a balesetek száma e hét év alatt több mint a felével csökkent. A balesetek számának ugrásszerű csökkenéséhez hozzájárult az is, hogy Tokióban egyre több földalatti gyalogjáró épül. Ezek az aluljárók szinte az egész várost behálózzák, és hatalmas távolságokat tehet meg az ember anélkül, hogy a felszínre jönne, a felszíni gyalogosforgalmat pedig központilag vezérelt automata közlekedési lámpák szabályozzák. A balesetek csökkenésének mások oka, hogy néhány éve Tokió területén sebességkorlátozást vezettek be: a korábbi hatvan km/óra helyett a megengedett legnagyobb sebesség most negyven km/óra. Európában és AZ OLAJ ÉS A KALANDOROK BAHREIN — Az Ezeregyéjszaka csodái sem vonzották talán annyira a fantáziákat, mint napjainkban az olajsejkségek gazdagsága. Európaiak és amerikaiak, politikusok, gazdasági szakemberek és nem utolsósorban kalandorok próbálnak szerencsét az olajsejkségek nagy gazdagságával kapcsolatban. „Egy nagy amerikai külkereskedelmi cég ajánlotta fel, hogy az Arab-öböl térségébe 1,2 milliárd dollár értékű műtrágyát szállít, hogy a sivatagot termékennyé tegye.” Egy másik amerikai cég az ,,RDJ — SALES EXPORT” Washingtonból közölte, hogy megállapodása van Bahreinnel, évi 50 ezer tonna hulladék szállítására. Ennek összegyűjtésére a különleges cég hiszékeny farmerektől komoly előlegeket vett fel. Az ,,RDJ” állítólagos cég ügyesen dolgozott, közzétett egy fényképet is, ahol a főnökük, Mich Randazzo „Mohamed Chalil Ebrahimmal” kezet fogott. Az egyik hiszékeny amerikai farmer, Virgil Baker erről igy nyilatkozott a Time-ban: „Ez egy csodálatos üzlet, ilyen alapon havonta négyezer dollárt is kereshetünk a szemétért.” A derűlátó gondolat azonban hamarosan semmivé vált, mert kiderült, hogy „Chalil Embrahim herceg” a csaló cég megbízottja volt. Randazzo, a főszervező közben nagy összeget kapott amerikai bankoktól. Végül börtönben kötött ki. Bahrein kormánya csak ezt a megjegyzést fűzte az ügyhöz: „Ez a tipikus amerikai dolog, nekünk ehhez semmi közünk nincsen.” Vannak persze komolyabb jelentkezők is az olajsejkségeknél. A Világbank elnöke, Robert McNamara tárgyalásokat folytat az olajsejkekkel, és egy sor japán cég is az uj bahreini eldorádó felé tekint. A sejkek aranya és olaja vonzza az európaikat, üzletembereket és csalókat, kalandorokat. Legutóbb Said sejk, az Arab Emirátusok elnöke mondta: „Szegény ország voltunk még nem régen, most arra gondolunk, hogy hazánk lakosságának a jövőjét biztosítsuk, a jelen sokat nyújt, de távolabbra is kell gondolnunk. Sok nehézséget kell megoldanunk, ám olajért, aranyért sem szemetet, sem az annál veszélyesebb maffiát nem akarjuk megvásárolni.” Ha ereÉényt akar, Amerikában elképzelhetetlen ilyen alacsony sebességhatár, de itt ennek köszönhetően a karambolok száma rövid idő alatt a harmadára csökkent. A japán kormány szigorította a jogosítvány megszerzésének feltételeit is. A leendő autósoknak háromórás elméleti és huszonhét órás gyakorlati foglalkozáson kell részt venniük, s a tanfolyam diját, hatszázhatvan dollárnak megfelelő összeget hat hónap alatt ki kell fizetniük. Szigorúan büntetik a szabálysértőket. Automata kamerákkal fényképezik a sebességhatárt túllépő autókat, és igencsak a zsebébe kell nyúlnia annak, aki megkockáztatja a gyorshajtást. A legszigorúbban az ittas vezetők ellen járnak el. Ha a szondázás csak egy üveg sörnek megfelelő alkoholt mutat is, száznyolc dollárnyi bírságot szabhatnak ki, de lehet az Ítélet háromhónapos kényszermunka is. Aki még ennél is többet ivott, száznyolcvan dollárt fizet és három évre börtönbe zárhatják. „Amerikában hónapokig nem állítják le az embert, itt meg, egy hét alatt ötször szondáztak a rendőrök” — mondta egy amerikai turista. A helyi hatóságok a lélektani ráhatás eszközeit is igénybe veszik: a veszélyes útkereszteződéseken táblák „hirdetik”, hogy bizonyos idő alatt hány közlekedési baleset történt azon a helyen. A Perzsa császár Varsóban VARSÓ — A perzsa császár 5-napos varsói tartózkodása alatt folytatott tárgyalások állítólag az olajkérdésre is kiterjedtek. A lengyelek nem kapnak elég olajat a szovjettől, amely saját számára is előbb-utóbb korlátozni lesz azt kénytelen. Hir szerint „különösen kedvező” árakat fognak nyújtani a perzsák a lengyeleknek. Hadi izgalmak PÁRIZS — A francia kormány rendkívül erélyes hangú tiltakozó jegyzéket küldött Dél-' Afrikába a/ ellen, hogy a délafrikai kormány atombomba-kísérleteket végezzen. Eredetileg Moszkvából adták le a-hirt és azt. cáfolta a dél-afrikai kormány, de francia hírforrások szerint nem kizárt, hogy valamilyen kísérletre készültek. CÁPATÖRTÉNET Amikor a való történet izgalmasabb, mint egy regény CAPETOWN, Dél Afrika — Régi tapasztalat, hogy a legképtelenebb, kitalált sztorik megtörténtek már, vagy meg fognak történni egyszer. Winston Churchill valamikor ifjúkorában újságíró és iró volt, és sok érdekfeszitő történet került ki tolla alól. Egyik legsikeresebb írása arról szólt, hogy egy óceánjáró utasa nagyon kihajolt a korláton és belezuhant a tengerbe. Mint kitűnő úszó, órákig tartotta magát a vizen, hátha észreveszi egy hajó, de minden hiábá — jöttek a cápák... Nos, ez a történet majdnem ugyanúgy megtörtént a valóságban is, de bármilyen hihetetlen is, nem végződött tragikusan. A 64 éves Margaret Fuller nála 11 évvel idősebb féijével együtt a „Windsor Castle” nevű hajón utazott Londonból Fokvárosba. Egyik hajnalon az asszony felébredt, és pongyolában, papucsban felment a fedélzetre, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Túlságosan mélyen hajolt a korlát fölé, lába megcsúszott, és akárcsak Churchill kitalált szerencsétlen hőse, ő is belezuhant a tengerbe. Férje néhány perc múlva keresni kezdte, de hiába kutatta át az összes lehetséges helyet, az asszonyt sehol sem találta. Halálsápadtan rohant a kapitányhoz és közölte szörnyű gyanúját, hogy a felesége minden valószínűség szerint a tengerbe zuhant. . A kapitány nem sokáig gondolkozott, hanem ‘megfordította a hajót, hogy felkutassák a szerencsétlenül járt asszonyt. Hiába keresték azonban, nyomtalanul eltűnt, ami természetes is, hiszen közben a hajó mintegy 65 kilométert tett meg. — Már csak csoda folytán kerülhet meg — mondta a kapitány, de a csodában maga sem hitt, mert közeledő cáparajt látott. Az asszony kitűnő úszó volt, fiatal korában több versen) győztese. A tengerbe esve sem veszítette el a fejét, hanen minden erejével igyekezett fenn tartani magát. Hol úszott, hol ; hátára fekve vitette magát a hűl lámokkal. Három óra hossza küzdött az életéért. Látta í közeledő cápákat is, de még nen adta fel a reményt. Végre a kapitány felkiáltott: — Ott van! Leereszteni a mentőcsónakot.! Két markos matróz a karjában vitte fel a fedélzetre a halálosan kimerült asszonyt, aki már mozogni sem tudott, és hőmérséklete olyan alacsonyra szállt le, hogy a hajóorvos szerint a cápák nélkül is hamarosan befejezte volna életét. Szóltak hozzá, de egyetlen szót sem tudott kinyögni. Három napig mintha néma lett volna, és mesterségesen kellett táplálni, mert nyelni sem tudott. Ugyancsak idegösszeroppanással ápolták az asszony idős fétjét is, de mire a hajó Fokvárosba érkezett, már mind a ketten saját lábukon hagyták el a hajót. Adincourt városban egy áruházi alkalmazott a legnagyobb meglepetésére rátalált ellopott gépkocsijára. Mégpedig méhkasként. Az történt, hogy a rosszul záródó autóba berepült egy méhkirálynő, és az egész raj követte. A méhcsalád jól érezte magát. Végül a tűzoltóságot kellett igénybe venni, hogy etűzze őket a kocsiból. (Le Matin de Paris) ••• Úgy látszik, veszélyesek a dán nyilvános telefonok. Egy amerikai fiatalember — amidőn a hivott szám foglalt volt, s a pénzt nem kapta vissza —- az ujjával próbálta kikaparni az érmét. Nem sikerült. Az ujja azonban beszorult a készülékbe olvannyira, hogy a mentőknek kellett a segítségére sietniük. A fiatalemberen azonban ők serr tudtak segíteni. A harapó: készüléket kellett leszerelni, s férfival együtt kórházba szállita ni. ••• A Mao Ce-tung emlékér épült mauzóleum méretére je lemző, hogy 52 ezer kőműví dolgozott rajta éjjel-nappa Abból derült ki ez. hogy a köze múltban egy ünnepségen 13 ezi építőt a „munka hőse” cimm tüntettek ki.
