Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
AKI HAGYJA MAGÁT, ARRA MINDENKI RÁLÉP Az egyik reggel hatan löktek meg téged, amig várakoztál az autóbuszra. Délben húsz percbe került, mire a pincér tekintetét el tudtad fogni. A hivatalodba visszatérve útközben hajmosószert akartál vásárolni, de végül dolgod végezetlenül jöttél ki a vegyesboltból, mert az elárusító figyelmet sem fordított rád. Talán nem mindig ilyen rossz napok járnak rád, de olykor ezek is előfordulnak. Miért van az, hogy némelyik ember mindig az áldozat szerepét kell, hogy játssza? Miért nem veszik őt figyelembe mások, hanem kihasználják és általában úgy viselkednek vele szemben, mintha nem létezne? Talán van rajtuk valami láthatatlan jelzés, amely azt mondja: „Küszöb vagyok. Lépj reám!” Pontosan ez a helyzet. Nincs rajtad valóságos -jelzés, de a kifejezésed, a kézmozdulataid, a testtartásod és a hangod lejtése mégis erre utal. Jóval azelőtt, hogy kinyitod a szádat, már ékesszólóan kimondtad a világnak, hogy téged oda dobhatnak, ahova akarnak. Először is elfordítod a szemedet. Pedig a szemekkel az egymással való kapcsolatfelvétel alapvető tényeit ismertetjük. Ha kerülöd valakinek a tekintetét, akkor már elválasztottad magadat tőle és könnyűvé tetted számára, hogy ne vegyen téged figyelembe. Soha nem beszélsz határozottan. Vagyis a beszéded félénk, gyermekes és meggyőződés nélküli. Ezáltal azt mondod a másik személynek, hogy nem kell komolyan venni, és azt teheti veled, amit akar. Elszigeteled magad. Némelyik ember annyira eltűnik a láthatárról, hogy az üzletesek észre sem veszik, éppen ezért nem sietnek kiszolgálni. Akik társadalmi kapcsolatot keresnek, azok kerüljenek közel egymáshoz. A krónikus áldozat elszigeteli magát. Bizonytalanul cselekszik. Ezzel a bizonytalansággal valójában ezt mondod: ,,Nem vagyok fontos. Nem kell reám hallgatnod.” Próbáltál már valaha úgy beszélni a pincérrel, hogy neki kötelessége rád figyelnie? És ha mégsem tette, akkor keserűen kinyilvánítottad, hogy mi az érzésed? Olyan pozícióban sétáltál, mintha azt mondtad volna,'hogy „rúgjál belém”. A félénk járás, az összehúzott váll azt jelzi, hogy nincs becsületed saját magad előtt sem. KÉRDÉS — Azon tanakodom, hogy hozzámeiyek-e egy férfihez, aki egyszer már elvált. Részemről ez lenne az első házasságom. Mindketten a harmincas éveinkben vagyunk és már két év óta együtt járunk. Szeretjük egymást tiszta szívből. A kérdésem az lenne: mennyit kell tudnom az ő előző házasságáról? Amikor először találkoztunk, elmondta, hogy elvált. Azóta soha nem említette első házasságát. Én sem kérdezgetem őt, csak azt várom, hogy m^jd valamikor ismét előhozza az ügyet. Persze, semmit nem akarok tudni, ami nem reám tartozik. De mégis valamivel többet szeretnék tudni az első házasságáról. VÁLASZ — Csak annyit kérdezzen meg tőle, amennyi feltétlenül fontos az önök házasságához. Van-e gyermeke akit látogat valamilyen formában? Kell-e fizetnie valamit előző feleségének? Mi volt elválásuk oka? Tartják-e egymással a kapcsolatot, ha igen, milyen formában? Ezek a legalapvetőbb dolgok, amit legalább tudni kell önnek is, mert tisztán látott ügyel nagyobb az önbizalom. *** KÉRDÉS — Egyedül élő özvegy vagyok és van mit a tejbe aprítanom. Egyetlen problémám a vejem. Valahányszor eljönnek hozzám, mindig eltűnik valami a házból. Még attól se riad vissza, hogy pénztárcámból pénzt vegyen ki. így tűnt el már egy rádióm és egy magnóm. A lányomnak szive szakadna, ha megmondanám, hogy miféle jómadár a férje, de talán el se hinné, mert különben igen rendes, jó férj. Én viszont attól félek, hogy az unokáimat nem láthatom meg többé, ha a lányomnak elmondom az ügyet. Azt meg se említem, hogy mennyi mindennel ellátom őket, amire a styát keresetükből nem futná. Van valami rendje-módja annak, hogy a vejem tolvajkodását megszüntessem anélkül, hogy a lányommal való jó kapcsolatnak véget vetnék? KÉRDÉS — Miért a lányának mondaná meg, hogy a férje „enyves kezű”? Miért nem a vejének? Előbb azonban győződjön meg róla a két szemével, hogy ő a házi tolvaj. magyar híradó NAPKELETI BÖLCSESSÉGEK Délceg nem lehet, ki útját ökörháton rója. De: aki tigresen lovagol — fél leszállni róla. Ficánkolj a folyóvízben, hisz oly hűvös és mély! De: a krokodilt ne ingereld, csak ha partot értél. A hiuz veszélyt gyanítva figyel körbe-körbe. De: nem nézi az elefánt, hogy mi lapul mögötte... Baranyi Ferenc AMERIKA KÖVETKEZŐ 100 ÉVE (Folytatás a 8. oldalról) New York-i Politechnic Institute elnöke azt mondja, hogy a holnap technológiája a maiból fejlődik ki. A főutak, vonatok, bevásárló központok, házak, telefon továbbra is megmarad, mint szerves tartozékai életünknek. Ezenkívül megmarad a televízió, a komputer, az autó, esetleg más energiaforrással. Az ember testrészeit mind több és több műszervvel helyettesítik. Az optimizmus beszél Herman Kahn futurista tudósból, aki azt hangoztatja, hogy a világ népei nem fognak éhezni, mert óriási eddig nem használt területeket vonnak művelés alá, és ha minden lehetőséget számításba vesznek, akkor 15 billió embert is képesek vagyunk ellátni ezen a földön, tehát majdnem négyszeresét a jelenlegi népességnek. Historikus ANITA KERESZTESHADJÁRATA (Folytatás a 8. oldalról) sokan homoszexuálisak voltak, még ha a történelem igyekszik is ezt elkendőzni. Kezdjük a sort a nagy görög bölcselővel, Sokratesszel, akit halálra is Ítéltek azzal a váddal, hogy „megrontotta az ifjúságot”. Azután említsük meg a világnak talán legnagyobb festőjét, aki amellett minden más is volt, technikus, biológus, építész és sok egyéb, Leonardo da Vincit, aki az „Utolsó vacsorát” és a „Mona Lisát” festette és ezelőtt 500 évvel papírra vetette a repülőgép megszerkesztésének tervét. Vagy nagy riválisát Michelangelót, aki a vatikáni Sixtus-kápona csodálatos mennyezet-freskóját festette meg, azonkívül a Mózes-szobrot és a Pietát faragta ki carrarai márványból és a római Szt. Péter bazilika remek kupoláját is megépítette. És beszéljünk a világ mindenkori legnagyobb drámaírójáról, Shakespearerdl, aki szerelmes verseket irt egy ifjúhoz. És folytassuk a felsorolást Wilde Oszkárral, kora legszellemesebb angol írójával, akit „bűnéért” börtönbe is vetettek, az a gyanúm, hogy főleg azért, mert szerelme egy lord fia volt. És a legtehetségesebb élő amerikai szindarabiróval, Tennessee Williamsszel, meg az angol Noel Cowarddal, a francia Verlaine-nel, Jean Cocteau-val és André Gidedel, akik szintén díszhelyet kaptak a világirodalom történetében. Ne feledjük végül a nagy Csajkovszkijt, aki gyönyörű melódiáival foglalt el díszhelyet szivünkben. És, hogy a nőket se sértsük meg az egyenlőségükért vívott harcukban, záijuk a sort Sapphoval az egyik legrégibb és legnagyobb görög költőnővel, aki Lesbos szigetén élt és ezért követőit „lesbiánoknak” nevezték el. Ismételem, nem kétséges, hogy a felsoroltak, akiket csak példaképpen említettem, az emberiség nagy nevelői, tanítói voltak. Kár lett volna, ha történetesen Anita Bryant korában élnek és igy megfosztották volna őket attól a lehetőségtől, hogy tovább adják tehetségük, tudásuk kincseit kortársaiknak és az utánuk következő nemzedékeknek. DERŰS PERCEK Emberek álldogálnak a kocsma előtt. — Mi van itt, kérem — kérdezi egy kiváncsi járókelő. — Gyilkosság történt. — Hogyan? — Egy elkeseredett magyar borba fojtotta bánatát. • Green bemegy a kávéházba, és látja, hogy Szabó valami fehéret iszik. Megkérdi: — Te, mit iszol? — Joghurtot. — Mi az a joghurt? — A joghurt nagyszerű tejtermék. Aki issza, az száz évig is elél. Green nézi-nézi a joghurtot, aztán megszólal; Én nem hiszem, hogy aki ezt issza, az száz évig is elél. — És miért nem hiszed? Mert pont az imént esett bele egy légy, és máris megdöglött. • A vendég dühösen rászól a főpincérre: — Kérem, ez a számla nem stimmel. — Jaj, bocsánat, tévedésből hozzáadtam a dátumot is. 11. OLDAL
