Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ w ALKOHOLISTÁK VALLOMÁSA írta: PAPP VARGA ÉVA Nemcsak írója, természetesen olvasója is vagyok lapjainknak, így a minap mélységes megdöbbenéssel olvastam az Amerikai Magyar Világban, hogy napjainkban az ,, Alcoholism Anonymous” új tagjai között mindeb harmadik személy nő. Ez a helyzet és a téma nem új nekem, cikkekben is foglalkoztam már ezzel, de csak mint olyan betegséggel, amely a férfiak köréből szedi áldozatait. Tudtam ugyan, hogy a nők között is sokan vannak, akik „nyugtatószereket” használnak, de hogy az „italozás” ilyen nagy mértékben terjed, azt szörnyűnek találom. Igen, „gyógyszerre” a mai nehéz életben a nők fokozottan rászorulnak, de ma már szinte minden bajnak, betegségnek van gyógyítási lehetősége megfelelő kezelés mellett, és hogy milyen rengeteg férfi és nő keresi a gyógyulás útján a szabadulást ettől a testet-lelket romboló bajtól, azt egyszer itt a közelben volt alkalmam látni és hallani: Egy kórházi ápolónő ismerősöm említette, hogy itt a Hollywood Boulevardon, az egyik nagy Hotel különtermében minden szombat estén összejövetelt tartanak azok számára, akik alkoholisták voltak, de már az ún. „elvonó kúra” után vannak és erős akaratukat bizonyítandó, elmennek oda, ahol előadásokat tartanak olyan emberek, akiknek már sikerült kiragadni magukat az átkos szenvedély rontó hatásából. A helyiség zsúfolt volt és a közönségen látszott, hogy nem szórakozási vágyból jöttek oda. Nagy figyelemmel -hallgatták a Pódiumon levő előadását. 50 év körüli férfi elmondta az élettörténetét: kitűnő tanuló volt, vakáció idején azonban pénzt akart keresni és e célból rendszerint éttermekben kisegítőmunkát vállalt. A vendégek megszerették, túl meleg napokon vettek neki sört, vagy más hűsítő italt, így szokott rá az ivásra. A szokás lassanként szenvedéllyé vált. A tanulás már nem érdekelte, csak a társasélet, de az ital a nőknél is jobban vonzotta. Szerelemből nősült, de a feleség nem bírta mellette az életet. Háromszor is elvált. A részletek, hogy miképpen tette tönkre az ital az életét, érdekesek voltak, de az én érdeklődésemet jobban lekötötte egy másik férfi, aki a közelemben ült. Középkorú, de már megtört,őszhajú volt, akin jól öltözött volta ellenére is meglátszott egykori züllött életének nyoma. Mikor kitűnt, hogy ő a következő előadó, felfokozott érdeklődéssel hallgattam szavait: „Alkoholista voltam. így lettem csavargó, pedig az élet nekem többet ígért, mint sok másnak. Nemcsakazért, mert nagyon jókülsejű voltam, hanem mert társas viszonyba kerültem az akkor már híres színésszel, Franchot Tone-nal, aki abban az időben „bottlegger” volt. „Hogy ez az amerikai »üzlet* mit jelentett, azt e helyen szükségtelen magyarázni... A benne rejlő haszon az életművésznek pénzt jelentett, nekem az italt...az ő életútja felfelé vezetett, mert nemcsak józan, de tehetséges is volt, így lett belőle világhírű filmszínész, mialatt én egyre lejjeb csúsztam a lejtőn. Mikor különváltunk, én Georgiában olyan rossz társaságba keveredtem, hogy bebörtönöztek és bekerültem az ún. »Chain-Gangbe«. Az országban talán nincs is olyan börtön, amelynek ne lettem volna lakója. . Például San Franciscóból Los Angelesbe 11 napig mentem, mert mindig italosán hajtottam és többször bezártak, de fiatal voltam, bírtam az italt és a börtönt. Sőt! Útközben megismerkedtem egy nővel, aki megsajnált, megszeretett, orvoshoz vitt, rámköltötte a megtakarított pénzét és amikor látta, hogy a gyógykezelés jó hatással van rám, munkát adott nekem az üzletében. Nemsokára ez után elvettem feleségül. Boldogok voltunk, mert a feleségem vigyázott rám, nem ittam, volt rendes kosztom és együtt vártuk első gyermekünket. Ez lett volna boldogságom betetőzése, de a gyerek nyomorékon született és ezt én úgy vettem, mint bűneim büntetését... A csapás visszakergetett a dühbe, vissza az iváshoz... nem törődtem többé a munkával, feleségemre sem hallgattam, de egy esetben mégis; mikor újságolta, hogy találkozott Joe nevű barátommal, aki nagyon érdeklődött irántam és meghívott estére egy klubba. Ez érdekelt! Joe bajtársam volt a katonaságnál. Tudtam róla, hogy megrögzött alkoholista és talán a közös A házasélet boldogtalanságának különböző okai lehetnek. Ezeknek egyike a féltékenység. Napjaink rekordot teremtettek a féltékenység drámái terén is. Igaz ugyan, hogy aki szeret, az félt is, azonban más a féltés és más a féltékenység. A féltékenység egy lelki tengeribetegség, amely megmérgezi az egész házaséletet, és azt az embert, aki féltékenyen szeret, örökké felfegyverzett csendőrré változtatja. A féltékeny ember állandóan Nyitrai Katalin tőrt forgat a saját szívében, kételkedik, kutat és szenved szüntelenül, vájkál a felesége múltjában, vajkál a jelenben és vákjál a retiküljében. Asszonya gyöngédségében hazugságot lát, csókjában csak közönyt érez, a szeretetben mindig képmutatást gyanít, minden percben azt hiszi, hogy elárulják, minden férfira, aki feleségéhez közeledik, úgy tekint, mint egy betörőre, elfogja a végső boldogtalanság, amiben csak egy morzsányi remény marad. „A féltékenység — mondotta egy görög bölcs — a legelső rangú ostobaságok egyike. Mert vagy van ok rá, és akkor úgyis hiábavaló minden; vagy nincs ok rá, és akkor mi szükség, hogy a házastársak életét keserítse?” A férfitól a társadalom százféle erényt követel, „hiszen férfi”! A nő azonban lehet félénk, mint a galamb, megbocsájtják neki, ha nem tudja kívülről az Iliászt, csak egyet kívánnak meg tőle: a hűséget; egy hősiességet, a hűség hősiességét. Az ilyen hűséges asszony az, akiről a Szentírás beszél, aki mikor gyűrűt cserél, szívet és sorsot cserél és aki ettől a pillanattól fogva hősibb szerepre vállalkozik, mint a sarkutazó, aki északi expedícióra indul, élete kockáztatásával. Víg lakodalmakban, fényes menyegzőkben manapság sincs hiány, de boldog házaséletben annál inkább. A mai modern házasságoknál a nászvirágból egy-kettőre lesz gyászvirág. Egyre szaporodnak az örömteli, boldogtalan, elhibázott házasságok... „Minden felbontott házasság egy lebontott oltár” — szenvedély kötött hozzá, szerettem volna látni, így elmentem a találkozóra. Akkor tudtam meg, hogy az a klub, az úgynevezett híres A.A... vagyis az antialkoholisták klubja. Joe már kigyógyult az ivás szenvedélyéből és engem rábeszélt, hogy lépjek be tagnak. Azóta járok ide. Bár testemen és lelkemben, de különösen idegeimben érzem a régi iszákosság nyomait, mégis meggyőződésem, hogy ennek is van célja: a mások gyógyítása...! Amiket az itt jelenlevők nyilván hallottak már többször is a rádión, vagy gyakran láthatják a televízión, arran könnyen rámondják, hogy csak kiagyalt történet, de amit szemeivel láthat az ember, azt nem lehet tagadni... íme, itt vagyok én! Testemen a »Chain-Gang« bélyege, külsőmön a koravénség, melyet a mértéktelen ivás okozott, de lelkemben a tudat, hogy én legyőztem az ördögöt!... Aki követni akar a gyógyulás útján, az álljon fel!” A teremben levő nők és férfiak felálltak a helyükről és lelkesen tapsoltak annak az erős embernek, aki nem röstelte feltárni a sebeit, hogy megmutassa másoknak a gyógyulás útját. (FOLYTATJUK) mondja Paul Bourget, a nagy francia író. Sajnos, a világtörténelemben még Róma hanyatló korszakában sem találkoztunk annyi lebontott oltárral, mint napjainkban. A mi századunk többek között a válóperekben is világrekordot teremtett. Szellemesen nevezi egy angol író a mai bíróságokat, amelyek házassági ügyekben döntenek, „válópermalmoknak”. A házasságtörés címén indított perek ma oly gyakoriak, mint annak idején az ablaktörési perpatvarok voltak. Mi az oka annak, hogy ama bizonyos „örök hűség” gyakran nem ér meg még két tavaszt sem? Miért alszik el oly sok családi tűzhely, melynek lángját „holtomiglan-holtodiglan” gyújtották? Miért akarnak kibújni a házasság „rózsaláncából” még olyan emberek is, akik az örökre egyesülés gondolatával léptek az oltárhoz? A házasélet boldogtalanságának egy másik forrása az emberi hiúságösztön. A nők cselekedeteinek intenzív és állandó motorja: a hódításnak szinte öntudatlan, de örök vágya. Már bakfiskorukban minden gondolatuk: hogyan járjanak, hogyan üljenek, szemüket miként forgassák, és ha egy férfival összetalálkoznak, biztos, hogy első gondolatuk: ugyan miként vélekedik rólam? Még ha templomba megy is a mai nő, jólesik a hiúságának, ha a férfiak őt meg a kalapját nézik az oltárkép helyett. Egy amerikai statisztikus kiszámította, hogy egy 30 éves asszony már hétezer órát töltött el a tükör előtt, egy másik ambiciózus statisztikus pedig kimutatta, hogy azoknak a kozmetikai szereknek az árából,' amiket az amerikai hölgyek egy év alatt elhasználnak, 70 000 házat lehetne felépíteni. Pedig a feleség annyit jelent, mint fele segítség. A mai házasságoknak egyik pillére a munka, mégpedig a kölcsönös munka, hiszen Isten azért adott az asszonynak is két kezet, hogy ő is megfogja a dolognak ráeső részét. A mai asszonyok azonban inkább találhatók a volán mellett, mint a bölcső mellett, vagy a konyhában, hogy megfogják a főzőkanalat. A középkorban a háziasszony nem kaphatott < Folytatás a 13. oldalon) VARGA ÉVA BOLDOGTALAN HÁZASSÁGOK írta: NYITRAI KATALIN
