Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ŐSI MAGYAR IMÁK GYŰJTÉSE „Hegyet hágék, lőtöt lépék...” írta: HALÁSZ PÉTER III. Az írja Erdélyi Zsuzsanna, hogy soha folklór műfajnál nem érezte ennyire szorosnak ember és szöveg, közösség és költészet kapcsolatát, mint ennél a lírai hagyománynál. Talán azért, jegyzi meg, mert ez a műfaj akkor született, és nyert szerepet, mikor az embernél minden éppen „bőrre ment”. S azért született, hogy bőrre ne menjen. Ha megúszta ép bőrrel, kamatoztatta tapasztalatát hasonló esetekre. S átadta utódainak hasonló esetekre. Azt különösképpen sokatmondónak érzem, amit a 70 esztendős kadarkúti asszony (Somogy megyében) mond kísérő szövegként hangszalagra, idézve unokavőjét: ,,Mennyen mamám maga a templomba, maga csak imádkozzon, mert maga öreg, mer magának nem sok van vissza. Még ha öregek leszünk, mink is imádkozunk. ” Mondom: tik má akkor lekéstek, má tik lekéstek. Sírva teszi hozzá: Le is késtek! Különös költői hasonlatot fűz Erdélyi Zsuzsanna ízekhez a mindig kéznél levő, mindig szájra-álló izövegekhez, s a tényhez, hogy annyi maradt belőle és ok tízezres műfajjá vált: „Ez a fölöttébb nagy szám is mutatja állandó készenléti helyzetét, mint az ajtó mellé rakott kis fejszéjét, melyet a vihar, jég esetén kihajítanak az udvar közepére, hogy menjen el az »erős üdő«”. Ezek az asszonyok 80—90 esztendős időcsúcsuk tetején nagy magasságból és nagy távolságra nézhetnek ki. Megkapó a mély bölcsességük, bájos ravaszságuk, a mód, ahogy mentegetik a maguk imádságos kedvét, magyarázzák, rossznéven senki ne vegye tőlük... „...hát ugye, nézze, özvegy vagyok, nem bántok senkit, nem bánt senkise, oszt akkor én ebbe találom föl magam, templomban is ma már harmadszor vagyok... én ebbe tanálom föl magam, hájjá, hogy imádkozok... Nekem ez az örömöm. ” A 91 esztendős egyházasbásti néni mondja: „Kilenc hasval tíz gyereket születtem, lelkem. Az utolsó ikrek vótak... Rettenetes, amit má értem, lelkem, rettenetes... Es mégis a jó Isten erőt, egészséget ad, hogy nem kell gyámot. Istent kérem mindig. Imádkozgatok, ha a dolgom elvégzem, végzem a rózsaíízért. Imádkozgatok, lelkem. Megkértem a jó Istent, hogy adjon erőt, hogy még a többiekvel hadd lehessek... ” Évszázadokon át fönnmaradt szövegek, gondolatok, kedv, hajlandóság, jámborság, védekezésre való készség, erő árad belőlük, erergia. „Izzást, hőt, meleget, színt, fényt biztosítottak, így támaszt, aktivitást, hatalmas szellemi potenciát jelentettek. Ezzel válhattak hasznossá, valóságot segítő haszonná. S most ez az egykori valósághoz tapadás teszi őket számunkra is hasznossá. Most, amikor lassan leválnak az őket létrehívok életéről, mert azok életéről is leválik e könyörgő-zsongító szavakat fönntartó múltörökség. ” Buchlic Jánosné Kucsora Erzsébet valamikor 1968-ban halt meg 82 esztendős korában, az tudta legjobban a hideglelés elleni hasznos imát. Ő maga állítólag nem gyógyított, csak a családjának csinálta, de másnak nem. „Kősziklák repednek, halottak föltámadnak, Krisztus Urunkat megfogták és Júdás elébe állították, azt kérdik tőle, mit félsz? Mit reszketsz? Talán a hideg lel? Nem lel engem, nem is kívánom. Azt se lelje soha, aki az én keserves kínszenvedésemről, halálomról megemlékezik. Ó hajnal, hajnal, piros szép hajnal, engem vendégségbe hívnak, de én nem megyek, elküldöm az én hideglelésemet, aki ezt elmondja háromszor napfölkelte előtt, és három-három Miatyán kot, annyi üdvözletei és egy hiszekegyet és fölajánlja Jézus utolsó rázásáért, és tiszta szívből mondja, hogy Amen. ” A hideglelés elleni hasznos imát Molnár Sándorné Muhel Erzsébet mondja el 78 esztendős korában Erdélyi Zsuzsannának, s hozzáfűzi, hogy mint ahogyan Buchlic Jánosné Kucsora Erzsébet sem gyógyított vele idegent, hát ő se gyógyít, ő hozzá is hiába gyün, „nem vergődik vele”, de azért tudja csinálni, például saját gyerekének, vagy hogyha ővele van valami, akkor nem megy el máshoz, ezt szépen megcsinálja és kéri a jó Istent, mulassza el, mert „csak az Isten az orvos, még az orvosoknak is.” (FOLYTATJUK) RÓMAI LEVÉL Egy nap a pápa életében RÓMA — A felkelő nap sugarai elérik a szent várost, és megcsókolják a Szent Péter Bazilika tornyán levő keresztet. Végül a sugarak elérik az apostoli palota legfelső ablakait is a Szent Péter-téren. A lefüggönyözött ablakok mögött VI. Pál pápa ébren fekszik az ágyban, és hallgatja a harangokat, amelyek 6:30-at jeleznek. Senki nem lép a pápa hálószobájába. Még azt sem szereti, ha valaki kopog az ajtaján és beszól hozzá, „Jó reggelt” kívánva. Amint ott fekszik ágyában a kis ember, akit Giovanni Battista Montini-nak neveztek születésekor, senki nem gondolná, hogy ő a szellemi vezetője a több mint 700 milliót számláló Római Katolikus Egyháznak. A pápa 79 éves. Haja ősz, ajkai hidegek, keze hosszú és vékony, a vérerek magasak és kékek. A szemei azonban ebben a magas korban is különösen melegek és lágyak. Egy szoba van a Sixtine-kápolnában, ahol az újonnan megválasztott pápa félrevonul, hogy teljesen elzárja magát az emberektől. A szobát sirató szobának nevezik, mert olyan sok pápa sirt annak falainál. Némelyek döngették a falakat, amint sírtak és imádkoztak. XII. Pius pápa igy kiáltott fel: „Uram, Te nagy vagy és kegyelmes, irgalmazz nékem!” Pál pápa választásának napján kezébe rejtve arcát, keservesen könyörgött: „Hogyan tudom én ezt elvégezni?” A pápa miséhez öltözik, és két titkárja segít neki ebben. Röviddel hét óra után a Pápa meghajlik az oltár előtt és latinul végzi szolgálatát. A mise után a pápa visszatér szobájába imádkozni. Kilenc órakor egyszerű fehér öltönyben reggelizni megy. Pál pápa ül az asztalfőn, és reggelizés előtt meghajtott fejjel imádkozik. Még ott az asztalnál, átolvassa a reggeli újságokat franciául, angolul és olaszul. Tíz órakor a pápa a liften lemegy irodájába, ahol a könyvtára is van. Az iroda három ablaka a Szent Péter-térre néz. Az első látogatója Villot bíboros, Vatikán állam külügyminisztere. Majdnem minden reggel találkozik a pápával, és általában egy csomó elkészítet dokumentum van a kezében. A megbeszélés után a pápát autóval viszik a zarándokok és turisták közelébe, hogy köszöntse őket, és fogadja a látogatók üdvözlését. 1:40-kor ebédelni megy, majd egy órát pihen, hogy frissen kezdje a nap hátralévő részét. Alvás után ismét imádsággal kezdi munkáját. 8:30-kor van a vacsoraidő. Ezután párbeszéd a közeli tisztségviselőkkel, majd ismét visszatérés az irodába. Egészen fél kettőig dolgozik, amikor az éjféli órák után elmondja utolsó imádságát és pihenni tér. Hadházy Julia FEHÉR HÁZI JEGYZETEK A MŰVÉSZETET PÁRTOLÓ ELNÖKÖK Az Egyesült Államok hajdani elnökei közül George Washington és Lincoln művészetbarátnak számitott: mindketten gyakran jártak színházba. (Színházban érte Lincolnt a halálos lövés.) W. Wilson pedig nem átallotta értelmiségi barátait megdöbbenteni annak idején fölöttébb megbotránkoztató szokásával. Ö tudniillik egy afféle kétes hírű vaudeville-szinházba járt. Franklin D. Rooseveltről följegyezték, hogy miután tanácsadóival olykor egész napon át tárgyalt időszerű problémákról, az „agytröszt” átvonult a vetítőbe, s Miki egér-filmeket nézve pihente ki a napi munka fáradalmait. Az elnök felesége viszont nemcsak kikapcsolódásra használta a filmeket. Eleanor Roosevelt gyakran irt filmművészeti kérdésekről a Photoplay című lapban. Férje viszont menthetetlenül elaludt a moziban, ha olyasmit vetítettek, ami nem érdekelte. Még az „Elfujta a szél” című világsikert aratott film sem volt képes visszatartani őt a szunyókálástól. Ettől függetlenül nagyon is tudatában volt Hollywood hatalmának, és —mint mondani szokás — körüludvarolta az amerikai filmipart. Az elnöki székben Rooseveltet követő Harry Truman pihenésképpen inkább könnyedebb témájú könyveket olvasott, mint filmet nézett. Ha azonban a Fehér Ház vetítőjébe vitt az útja, akkor többnyire a zenés filmeket — mint például a „Hoffman meséi”-t — részesítette előnyben. Eisenhowerről úgy tartják, hogy több filmet látott a Fehér Házban, mint valamennyi előző és utána következő elnök. Hetirendjének biztos pontja volt az a három filmvetítés, amely mindig pontosan Este fél nyolckor kezdődött. Szívesen nézett meg westernt és musicalt, a színészek közül leginkább John Wayne-t kedvelte. Felesége viszont az érzelmes-szerelmes filmek nagy barátja volt, ám ezeket férje ki nem állhatta, emiatt az elnökasszony —ha saját ízlésének megfelelő filmet akart nézni — rendszerint délutánonként járt a vetítőbe. Kennedy elnök először egy olasz filmet tekintett meg a Fehér Házban. Vittorio de Sica „Rovere tábornok” című alkotását, majd pár nap múlva Fellini „Édes élet”-ét. Úgy vélik, az „Édes élet”-re elsősorban nem ő, hanem felesége volt kiváncsi. (Folytatás a 13. oldalon)
