Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
9. OLDAL SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK.• • (99.) Pusztába kiáltott „Szép Szó” (Washington.) — „Megint jött néhány érdekes uj könyv”, mondta minapi New Yorkban létemkor a Second Avenue magyar irodalmi toronyőre, Püski, „például két Remenyik egy-kötetben, a .Bűntudat’ és az ,Ősök és utódok’...” Vigyázat: Magyar-Amerikában legtöbben megbotlanak egy betűben és egy ékezetben: Reményi, Reményik Remenyik. Az első: József, akivel Clevelandban 1935-től kezdve hat éven át havonta kétszer egy kis olasz vendéglőben nagy tál spaghettit ettem és mellé pingpong-labda módjára ütögettük egymás felé Petrarcát és Schillert Ibsent és Aranyt, Mumfordot és Ortega y Gasset-et. A második: Sándor, a kolozsvári költő, akinek csak nevét és maroknyi szép versét ismerem. A harmadik: Zsigmond, akiről szó van, egyike annak a két jelentős magyar írónak, akit jól ismertem, de akivel sohasem találkoztam. (A másik Ráth-Végh István, róla majd máskor.) Megvásároltam a kötetet; szakmabeli szokásból megnéztem a copyright-ot és abból értesültem az iró haláláról: „1976, a szerző örököse, Remenyik Zsigmondné.” És másodízben, a babonának megfelelő ismétlő-ritmusban, mindjárt másnap kaptam megint hirt Remenyikről: Bán Magda Dormándba, Remenyik szülőfalujába tett kirándulásáról irt riportjából, amely ebben az újságban is megjelent. így már azt is megtudtam, hogy 1962-ben halt meg. Kínzó a tudat, hogy a nekem küldött utolsó levelében kifejezett várakozása, találkozást illetően, beteljesülhetett volna, mert a halála előtti három év alatt, amikor a belgrádi USA-nagykövetségen szolgáltam, ismételten jártam Budapesten. Azt a levelet 1941 julius 17-én irta, Magyarországra való visszatérése küszöbén: „...és röviden, éppen csak hirt adva, értesítem, hogy e hó 25-én végre útnak indulok. Remélem, jó sorsom megsegít és partra érek sértetlenül...minden bizalmam megvan, hogy egy más időben, itt, vagy másutt, összehoz bennünket a sors. Kérem, tartson meg jó emlékezetében és barátságában.” Volt egy kis rituális formulája minden levél végére: „Mindég és mindenben igaz hive és barátja.” így, ezzel a ,,mindég”-gel nagynéha azután is visszacsengett a fülembe ez a záró dalocska. Csakugyan, gondoltam, mi lett Remenyikkel, mi mindent csinálhatott és Írhatott ez a különös, keserű garabonciás? Féltucat levelét őrzöm; mindegyik érdekes, bonyolult, vergődő. Egyiknek közepébe pillantok: „...és hogy olyan a világ, mint amilyen, az csak bizonyítja, hogy igy van ez rendjén, hiszen élnek és szaporodnak az emberek, legfeljebb a férgese hull — és ha hullunk, akkor mi is a férgese közé tartozunk...” Egy másikból: „Nyolc nagy kötet és sokszáz cikk után ne találjon az ember egymillió magyar közt őt megillető helyet? Legutóbbi vállalkozásom számításon alul sikerült...Tanulmánynak és tapasztalatnak ez igen értékes, talán egy kötetem számára .Amerika tündöklése és nyomorúsága’ címen...” A Balzac-i kurtizánregény magyar címének változatát felismerő olvasó sejtheti, hogy Remenyik itt MAGYAR HÍRADÓ bizonyos önmagukat kiárusított tollnokokra mér ostorcsapást. Még egy levélből: „Legutóbbi kötetem fordítása kész, egy hete juttattam Simon & Schuster-hoz...” (Ki fordította? Nem jelent meg.) „Egy mesémmel Lengyel Emil ügynöke foglalkozik” (nyilván „outline”-ra regénytervre utal itt) „de hát kérdem: kit érdekel manapság irodalom a szépszó és a humanitás jegyében?” Helyben vagyunk. Ez az egybeirt „szépszó” egy „Szép Szó” című, évkönyvnek nevezett kötetre céloz — és erről, úgy látszik, Bán Magda és óhazai kartársai nem tudnak, pedig fontos; a Remenyik vándorlásait és munkásságát ismertető cikkben nincs nyoma amerikai kiadványnak. Van egy példányom: már csak azért is félretettem csaknem négy évtizede, mert saját munkáim gyűjteményébe is tartozik. Egy annakidejéni nagyobb vállalkozásomnak részleteit adtam Remenyiknek a célra. Magazinszerű a kötet, fedőlapján „1940 Tavasz” és az Írók ABC-sorrendes felsorolása, „Remenyik Zsigmond szerkesztésében”, 158 lapra terjedő tartalommal. Kétszeresen érdemes, úgy gondolom, vázolnom e rovatban, mert a mai amerikai magyarság éppúgy nem tud róla, mint az odaáti. Táviratszerűen, egy-két citátummal: Zsolt Béla: Ars Scribendi. — Horváth Béla: Üzenet üldözőimnek (remek nyelvű, tajtékzó náciellenes vers). — Egy ismeretlen Voltaire-levél, 1796 május 26 (Remenyik egy délamerikai barátja, a költő Agrella, 5 ilyen ismeretlen levelet fedezett fel). — Lengyel Emil: Politika, vagy patológia. (Éles reflektorfényt vet előre: „Ma barátok az oroszok és a németek; holnap ellenségek lesznek.” Néhány hónap múlva jött a német-orosz háború.) Remenyik: Ignotusról (és egy rövid Ignotus-vers). — Vámbéry Rusztem: Hazafiság és sovinizmus. — Göndör Ferenc: Central Park. (A lobogó üstökű, harcos demokrata, Ady jóbarátja, a „Yorkville-i polgármester”, harsog: „Ép elmével nehéz megérteni, hogy a születés ténye bárkit különb, vagy gyarlóbb emberré tehetne a többinél. Semmiben a világon nem olyan ártatlan az ember, mint abban, hogy megszületett. Akik ebből a születési véletlenből emberrétegekre joghátrányt és a maguk számára előnyöket kovácsolnak jelszavak kalóz-lobogója alatt, azok az emberiség igazi söpredékei.” Mióta készülök már Írni erről a szüntelen bajvívóról, levélkötegből; de mindig halasztóm...amig csak egyszer rám nem jön, hogy: no, most talán sikerülne legalább egy kis ceruzarajz-félét adnom róla.) — Petőfi: Nyílt levél, 1848 május 27.) „A királyságok Európában végük felé járnak. A keresztyén vallásnak csak 12 apostola volt, mégis elterjedt; hogy ne teijedne hát el a respublica eszméje, amelynek már annyi apostola van és annyi mártírja volt!”) — Jászi: A Dunavölgy államainak jövője (részlet a Foreign Affairs Council-ban 1940 február 16-án tartott előadásból). — Gáspár Zoltán: A rendi állam. — Simándy Pál: Uj pogányság. — Tersánszky Józsi Jenő: Dilettáns szemével. — Fejtő Ferenc és Németh Andor: II. József és Nagy Frigyes találkozása (két iró egy-egy szemlélete ugyanarról az eseményről). — Lesznai Anna: Őszi falu (vers). — Hatvány Bertalan: Lesznai Anna (tanulmány). És még néhány más cikk — valamint az említett szemelvények az akkoriban készülőben volt s csak a háború utáni években befejezett Omar Khayyám-forditásomból. (Nem a FitzGerald-féle angol átköltésre alapoztam, mint Szabó Lőrinc a maga egyébként oly elragadó nyelvű parafrázisát, hanem perzsa szövegekre, amelyek háromszor annyi versszakot adtak ki, mint a legbővebb FitzGerald-kiadás.) Többek közt éppen a fönt említett Hatvány Bertalan irt róla azután részletes fejtegetést egy magyar folyóiratban. Magyar nyelven csak az az anyag volt tarsolyomban: abból adtam hát Remenyiknek, örvendve, hogy valamivel jöhetek, ami természeténél fogva különleges. A többiek is mind lelkesen siettek Remenyik segítségére, de mint azután irta, fentebb idéztem: „legutóbbi vállalkozásom számításon alul sikerült...” Annak az évnek a végén már elhatározta: „...készülök haza, nagyban és elszánt konoksággal. Akadály: az útiköltség. Hajójegy birtokában vagyok, de az kikerült a forgalomból, a U.S. Line nem járat hajókat, igy hát újat, rosszat és drágát kell vennem. Valahogy összekaparom a pénzt erre a megmásíthatatlan célra. Végső érvként: otthon a helyem, mint magyarnak és Írónak, különösen a magamhoz hasonló demokratikus magyar írónak, ha erkölcsileg jogot kiván magának munkához és befolyáshoz formálni később, annakidején.” A dátum 1940 november 29. Hatvankét évet élt, a hajdani Remenyik-kastélyban halt meg Dormándon, úja Bán Magda. „Ott, ahol világot átszelő vándorutjai után megnyugvást keresett: ott rendeztek be két szobát személyes tárgyaival, fotográfiáival, talán egykori játszótársainak gyerekei, unokái.” Jólesett volna kezetszoritani vele egyszer nemcsak levelekben. E késői órában legalább ehelyütt rögzítem meg emlékét; ne tűnjék el lábanyoma ezekről az amerikai magyar ösvényekről, amelyeken annyi csalódás mellett oly kitartással kószált. AZ ÖREG Étke fölé híy'ol és tétován nyeli Torka összeszorul, fölgyűlnek könnyei, Körül vidám család, én csak őt figyelem; ráncos kezefejét simogatja szemem Öreg. Már haszna nincs, talán tehernek él. Étke fölé h*úol s kifordul a kanál kérges kezéből. Sir. Tovább nem bírta már. Gy Molnár István D-i-r-i-b — d-a-r-a-b Lassú viz partot mos. Másra nem is alkalmas. ★ A rest kétszer fárad. A nem rest egyszer, de hótta napjáig. ★ Szeresd felebarátodat. Ha tudni akarod, hogy mi a hálátlanság. ★ Nincsen rózsa tövis nélkül. Köszönöm, akkor inkább szegfűt kérek. ★ Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba. Lehet. De hogyan derült ez ki? ★ Ne fesd az ördögöt a falra, mert utána kereshetsz egy szobafestőt. ★ Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Csúcsforgalomban nem érvényes. ★ Hallgatni arany. Idejében elhallgatni: platina. ★ Az Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. És ha pofont Ígérnek?
