Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-11 / 33. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL KÉRDÉS: Meg tudná-e nekem mondani: általános szokás Amerikában, hogy a dolgozó feleségek nem adják be keresetüket a közös háztartásba? A fiamtól sohasem tudtam volna meg. Nagyon rendes ember, imádja feleségét, két fiát (egyik 13, másik 14 éves). A menyem mondotta, hogy ő bizony a keresetét megtartja és ruházatra költi. Kérdeztem is tőle, talán csak nem vesz minden héten 80—100 dollárért új ruhát? Fiam több mint tíz éve a rendes munkája mellett esti munkát is vállal, így győzi a háztartásbeli kiadásokat a háztörlesztéssel együtt. Két autójuk van, azokkal járnak munkába. A néhány éves, szép ház öt acre-es birtokon fekszik. Én régi módi, óhazai anya vagyok és úgy tanultam, hogy a dolgozó feleség keresete a közös házi költségvetésbe tartozik a kiadások fedezéséhez és a jövő építéséhez. Mi a véleménye? VÁLASZ: Csak részben értek egyet kedves Olvasómmal. Az amerikai szokás is az. hogy a férj és a dolgozó feleség összerakják keresetüket a családépités és a biztos jövő érdekében. Azonban az amerikai feleségnek, különösen ha két gyermeket nevel fel, nincs előírva, hogy dolgoznia kell. De ha már dolgozik, természetes, hogy keresetének nagy részét beadja a közös háztartási és más költségek fedezésére. Azonban meg lehet bocsátani neki, ha keresetének 25—30%-át magánál tartja piperecikkek és más női dolgok fedezésére. A legtöbb férfinak nincs érzéke a női szükségletek tekintetében. Szeretik, ha feleségük jól öltözik, sőt talán csinosabb, mint a barátnők, de elképednek, ha a ruhaszámlát megkapják. Csak együttes áldozattal és önmegtagadással lehet jövőt építeni, családot felnevelni. Szóval, az igazságos megoldás középen van: az asszony keresete, 25% levonással, a közös kasszába tartozik a közös jövő érdekében. Ez a szokás nemcsak Amerikában, de a világon mindenütt, ahol a családi összetartozás jelent valamit. * * * KÉRDÉS: Hatvanéves koromra magamra maradtam. Életem hűséges párját, három évtizeden át jóban-rosszban velem tartó feleségemet elvesztettem. Az ötvenet sem töltötte be. Beteg volt az áldott szíve, agyonfárasztotta a családért, ez vitte el. A gyerekeket, engem önfeláldozóan gondozott, ellátott. A temetés után néhányan eljöttek elárvult otthonomba, a lányom készített némi harapnivalót a gyászunkban résztvevők számára. Mit tagadjam, nagyon elengedtem magam, sírtam. A fiam rámszólt, hogy ne igyák annyit és most már késő a bánat. Nagyon rosszul esett. Igaz, hogy az otthoni légkör, a gyermekeink miatt néha ittam egy kicsit, de a fizetést nagyrészt hazaadtam, a mellékesből gazdálkodtam. A gyermekeim nem sokba vettek, soha nem lehetett igazam, csak az anyjuknak. Pedig merem állítani: jó férj voltam, azt tehette, amit akar, soha nem bántottam. Szegénykém néha a nők miatt haragudott, de mit tehettem, ha rámakaszkodtak. Én egyik miatt sem hagytam volna ott a családomat. A fiam és a lányom nagyon szerették az anyjukat, engem i **'*0*> *;*,*']! ) kevésbé. Most meg úgy viselkednek, mintha senkijük nem maradt volna. Nekem is jól esne a részvét. Bánat és sírás most már az én életem. A gyermekek önzők és az egyetlen, aki törődött velem, itthagyott... VÁLASZ: Szerető régi élettársunk elvesztése után üresebb, hidegebb körülöttünk a világ. Ha maradtak is hozzátartozóink, életünk legmelegebb zuga, végső menedékünk nincs többé. A saját halálunk is hirtelen valószerűbbnek, közelebbinek tűnik. A sírnál elsősorban magunkat gyászoljuk, a saját magányosságunkat, tehetetlenségünket, kiszolgáltatottságunkat siratjuk. Van úgy néha, hogy sírásunkba, öntudatlan, a túl késői lelkifurdalás könnyei is vegyülnek. Hátha olykor feleslegesen terheltünk egy amúgy is beteg szívet, s ha korán megállt, talán némileg rajtunk is múlott... Szerencsés ember az, aki biztosan tudja, hogy ő mindig jó volt és semmi szemrehányás nem illetheti. Úgy látszik, a gyermekei valóban ridegek apjukhoz, akinek most különösen szüksége volna szeretetükre. De ismeretlenül őket sem marasztalhatom el. Honnan tudjam, miért nem szerették egyformán a szüleiket, és mire vonatkoznak a mostani száraz célzásaik? S ha anyjuktól csak szívjóságot tapasztalhattak, kitől tanultak önzést, a legközelebbiek semmibevételét? Akárhogy is volt és van, a gyermekeinek — és kedves Olvasónak is — csak azt mondhatom: idejében kell jónak lennünk az emberekhez, hozzátartozókhoz, barátokhoz, addig, amíg még életben vannak. Ennek több értelme van, mint az utólagos fekete gyásznak, ha az még olyan őszinte is. Aratás után Aranykötegben alszik a búza megérett szára, nem zizzen a szélben harsogó kamasz-zölden, megkomolyodva néz fel a júliusi égre, tudja, hogy lisztet ad m^jd, szitáló, tiszta fehéret, a piroshéju kenyér lesz, amit védőn takar sok asztali kendő. S jöhet már az ősz pergő esővel, hallgató fákkal, kosarak, zsákok zárják szelíden boldog életét magukba, mert azért élt, hogy adjon valamit a világnak, — a napba nézett, s nem hullott értetlenül a sárba. Tasnádi Varga Éva A MEGFÉKEZHETETLEN NÉPSZAPORODÁS (Folytatás a 6. oldalról) Malthus előrejelzésének beteljesedése. A mostani becslések szerint a népesség tovább szaporodik és 2000-re eléri a 7 billiós létszámot. Régebben a háborúk és járványok természetes eszközök voltak ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön a halálra éhezéstől. Spárta legyőzte Athént, nem annyira saját tábornokainak bölcs hadvezetése miatt, hanem az athéni hadseregben pusztító járvány következtében. A római birodalom hanyatlása és a spanyolok dél-amerikai hódítási sikerei szintén ragályos pusztulásokra vezethetők vissza. Van azonban más módszer is arra. hogy a népességnövekedéssel együttjáró problémák megoldódjanak. Például a hatalmas Szudán pusztaságai olyan termőfölddel rendelkeznek, amelyeket elegendő vízellátással a leghatalmasabb mezőgazdasági területté lehetne változtatni. Azután a hatalmas Brazília területének csak mintegy 8%-át művelik jelenleg. A nagy földterülettel rendelkező, alacsony népsűrűségű Líbia milliókat tudna elláini. dás sivatagok is vannak, amiket öntözéssel tér nővé lehetne változtatni. Ahhoz pedig, hogy az egész --ilágot megöntözzék, elegendő jég van Grönlandon és az Antarktiszon, ha megtalálják a megfelelő vízszáilhási módszert. Szükséges tehát, hogy e/e.cen az elhanyagolt területeken földművelést vezessenek be, és ugyanakkor az egész világon korlátozzák a születési arányt. Historikus Derűs sarok Az egér és az elefánt sétálnak. Az elefánt, miu án véletlenül r; lép az egérke lábára, sajnálkozva nondja: — Igazán sajnálom, ne haragudj — Nem tesz semmit — válaszol az egér —; történhetett volna fordítva is. ••• — Mit jelent ez a barna hajszál a kabátodon? — kérdi a feleség a férjtol. — Semmi egyebet, csak azt, hogy amióta szőke lettél, még egyszer sem kefélted ki a kibátomat! ••• Barátok egymás közt: — Úgy hallom, Péter remek feleséget talált magának. Állítólag még a cipőjét is leveszi a lábáról. — Igen, de csak este, hogy ne mehessen el hazulról... ••• Az akasztófa alatt áll az elitéit, és rettenetesen reszket. A hóhér végre dühösen rákiabál: — Nem szégyelli magát? Hogy lehet igy élni egy akasztástól? — Ó, magának könnyű. Maga már sokszor akasztott, de engem most akasztanak először. ••• A volt iskolatársak harmincéves érettségi találkozón köszöntik egymást. Kovács csodálkozva látja, hogy Szabó haja teljesen ősz, viszont bajusza éjfekete. Kíváncsian megkérdezi: — Hogy van az, barátom, hogy a hajad egészen ősz, a bajuszod viszont fekete? — Na, hallod — feleli a másik —, a bajuszom húsz esztendővel fiatalabb a hajamnál. ••• A művésznő kalapot próbál. A kalaposnő dicséri: — Gyönyörű, művésznő, úgy áll, mintha csak ráöntötték volna. A művésznő nézegeti magát a tükörben, és megkérdi: — Tényleg olyan jól áll? — Szenzációsan! Ha nem venne fel semmit, csak ezt a kalapot, már akkor is óriási feltűnést keltene. FELHÁBORODÁS IL — Ha sűrűbben járna az autóbusz, javulna az erkölcs is! ■r./.dd lityM Aß (a bíjntr, . v v; /i-»•<*! >« «’»jra.’ti.'i:
