Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-03 / 6. szám
MAGYAR HÍRADÓ 5 OLDAL KERÉKPÁROZÓ POLGÁROK AZ ÓDON ALPESI KISVÁROSBAN CHUR, Svájc — Az alpesi városka pályaudvarának hivatalnoka csak kevéssé beszéli az angol nyelvet, de a „perfekt jelbeszéd” segítségével perceken belül kikerékpározhat az utcára az amerikai látgató. 10 frankért övé a kerékpár egy egész hétvégére. Az ország bármely vasútállomásán bérelhető és bármelyiknél leadható. A legelső dolog, ami szembeötlik Chur utcáin, hogy kerékpároddal nem vagy egyedül. A sok autó mellett rengeteg kerékpározó emberrel találkozol. A legfiatalabb korosztálytól a legidősebbig. Egy őszhaju néni húz el melletted céltudatosan, majd egy kisfiú, kerékpárja mögött apró utánfutó, szalmabálával megrakva. Talán nyulacskájának készül fekhely belőle. Ám az a látvány vésődik emlékezetedbe kitörölhetetlenül, amikor egy hölgy kerekezik el melletted, csomagtartóján egy porszívóval, melynek hosszú fogantyúja az ég felé mered, akárcsak egy rádióantenna. A sok bicikli mulatságosnak hat egy amerikai turista számára, viszont nem szennyezi a levegőt az autóval szemben, nem fogyaszt energiát, egészséges testmozgásra ösztönöz, s igen praktikus eszköze a kisvárosi közlekedésnek. Európában mindenekelőtt az ódon látványosságok a leggyönyörűbbek, igy Svájc legősibb városa is megkapó. Régészeti ásatások bizonyítják, hogy itt a kőkorszaktól kezdve emberi település volt. Mielőtt a római birodalom idáig terjeszkedett volna közel 2000 évvel ezelőtt, Chur már fontos központja volt a vidéknek. A városka neve — Chur, a kelta „kora” szóból származtatható, amelynek jelentése: (nép) törzs, (nép) faj. A város szűk, kacskaringós utcái, a zárt udvarok, az épületek a történelem évezredeit tükrözik. S a „tömény” történelmet itt a természet csodálatos gazdagsága övezi: az Alpok havas ormai, szűk völgyekkel váltják egymást, rohanó hegyi folyók, tiszta vizű tavak adják a táj változatosságát. A kitűnő legelőkön juhok, s a mindenütt megtalálható barna tehenek. A XVII. században épült Potala A világhírű svájci tejtermékek jelentik a környék gazdasági forrásait, de a mezőgazdaság más ágai is számottevőek. A Chur-környéki völgyek gyümölcsösei jelentős exportra adnak lehetőséget. A vidék virágzó életének azonban a turizmus a legfőbb „oka”, motívuma. Grisons kanton, ahol Chur található, az első számú üdülőközpont Svájcban. Néhány gyár, ipari üzem is biztosit munkalehetőséget a környező, mintegy nyolcvan település lakóinak, egyebek között fiberüzem, fafeldolgozó, papírgyár. (Túl költséges az üzemek telepítése a több ezer méter magas hegyek között.) Azonban vannak a hegyi életnek nehézségei is. A szörnyű erózió, a hatalmas mennyiségű csapadék; a lehullott hómennyiség évi átlaga hét láb (1974-ben közel 30 láb hó esett a Churt környező hegyekben), aztán tavasz érkeztével megindulnak a sok keserűséget, olykor tragédiát okozó lavinák a völgyek falvai felé. Az amerikai turista útja során számos angolul beszélő emberrel talákozik. A diákok körében igen népszerű az angol nyelv. A svájciak egyébként is „több nyelvűek”, hiszen az ország három hivatalos nyelve a német, a francia és az olasz. Útja végén azután, mikor bekerekezik a pályaudvar kerékpár-kölcsönzőjébe, udvariasan megkérdezik: „Jól érezte magát?” — A válasz: „Remekül.” Tibet látogatói gyönyörűnek találják Lhasát LHASA, Tibet — Aki Tibet földjére teszi a lábát, meseországot vár és ezt részben meg is kapja. Lhasa 1950 óta a kommunista Kínához tartozik, Tibettel együtt, s a nagy társadalmi átalakulás ellenére is gyönyörű Lhasa, noha nem szent többé. A tibeti szent várost évszázadok óta a zarándokok százezrei látogatták. A mai látogató a repülőtérről autóval érkezik, s a vezető csak akkor áll meg, ha a turista valamit közelebbről is meg szeretne nézni. Noha a város nem szent többé, mégis van benne valami, ami tiszteletet parancsol a látogatónak. A hosszú, kacskaringós, köves ut talán sosem ér véget, a homok és szikla sohasem fogy el, gondolja a turista, ám hirtelen felragyog valami előtte. Két fagylalttölcsér formájú hegy áll egymástól kissé távolabb, a völgy oldalán. Az első pillanatban mindkettő csupasznak tűnik, de a megcsillanó arany kupola a Potala tetején arról tanúskodik, hogy a múlt ittmaradt, a buddhista Róma sértetlenül áll. A mai utazónak csak ötórás repülőút Pekingből, egy ugrás Észak-Kinából. A két hegy teteje fölött felhők gomolyognak s egybemosódnak a csúcsok havas tetejével. Első látásra semmi különösebb nincs a Potalán, ilyet könnyűszerrel találhat a látogató mindenütt Közép-Ázsiában. A föld körülötte száraz és sziklás, a lapos tetejű házak kihaltak, az elszigetelt falucskák semmiben sem különböznek azoktól, amelyeket Pakisztán északnyugati részén lát manapság az ember. A lakosság ruházata annál inkább elütő. A férfiak bokáig érő inget hordanak, az asszonyok fekete szoknyát, rikító köténnyel. A gyalogos tibeti még mindig hátán hordja butyrát, de már egyre több a gépkocsi, traktor, ami arra enged következtetni, hogy megindult az első nagy fejlődés az elmaradó' Ázsiában. A falakon valamikor olvasható „Üdv a lótuszvirág ékkövének” felirat helyett ma: „Az osztályharc a kulcsa mindennek, ezen fordul meg minden” látható. Peking ideológiája itt is érezteti hatását. Lhasa valamikor nem volt több bucsujáróhelynél, mely nem különb, mint bármely indiai átlag város. A vallásos buddhisták utazásának értelme és végcélja a Potala, a templom volt. A mai Potala semmi egyéb, mint tüneményes szépségű múzeum, a múlt relikje. A hajdani lelki és gazdasági hatalom sehol. A modern Lhasa épp olyan, mint a többi kinai város. Széles utak, hatalmas árnyas fákkal, s a közlekedési rendőrnek több baja van az ökörhuzta szekerekkel és emberhuzta kétkerekűekkel, mint máshol az autóforgalommal. A régi Potalában élt az istenkirály, a Dalai Láma, aki ma már sehol nincs. Templomából múzeumot csináltak. A VII. században épült Jorkang, mely Potalától pár mérföldre található. Valamikor ide senki idegen be nem tehette a lábát, ma egyik legszebb látványosság aranyból készült kupolájával. Az idegen nem sétál egyedül sehol sem. Mellé szegődnek a i 4boMMt SOVIET gyermekek és a tibetiek. Kérdezősködnek, mesélnek. A tibeti szerzetesek eltűntek az utcákról, de velük együtt eltűnt a koldusok roppant serege is. Jorkang bezárult kapujával elhagyatottnak tűnik, de néhány öreg tibetinek még ma is .a szent templomot jelenti. Terjessze lapunkat
