Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-01-27 / 5. szám

I 16. OLDAL MAtíY^ HÍRADÓ ÓHAZAI ARCOK NÉGY BOLDOG NEMZEDÉK BATYA, Bács-Kiskun megye, (kalocsai járás). — Bátya kétezer lakosú község, melyet átleng az elmúlt század illata. Az illatot itt szó szerint kell venni. A házak talpig bozontos, piros subában állnak, az ablakok iveit paprikaszemöldök alól tekinte­nek a szürke téli égre. A fűzérek betakarják a falakat, csupán a tetők formájáról látszik, melyik uj ház, melyik a régi. Délelőtt tiz óra van, az utcák, udvarok csendesek, olykor felrikkant egy-egy ázott kakas. Kétlovas szekér közeleg ko­mótosan. A kanca oldalán kiscsikó ficánkol. Az érett korú gazda meghúzza a gyeplőt. — Nyitom a kaput édesa­pám! — Fejkendős fiatalasszony siet elő az udvar mélyiből. Bent a veranda előtt egy szálfatermetű férfi a kerékpárján igazgat valamit. A pirosarcu, telt, érett asszony alighanem a ház gaz­dasszonya. Egy ki.;fiucska is feltűnik néhány pillanatra. Mi­kor engedelmükkel a szekér után mi is bemegyünk, az udvarról látjuk, fóliasátor alatt öreg pár dolgozik. Ök a nagyszülők, vagyis a kisfiucskának már a dédszülei. Délelőtt tiz óra, együtt otthon mind a négy nemzedék! A fiatalasszony a kalauzunk, ő mondja: — Azért nincs ám mindenki itthon. Zoltán öcsém az iskolá­ban van. — Ki építette ezt a házat? — Az eleje régi, ezt a hátsó uj szárnyat, Szűcs Péter építette. — A gazda éppen trágyát hord a kertre. — Kertészkedünk, ahhoz jó föld kell. Jól gazdálkodnak, csak körül kell nézni! Mázsaszám csüng az ereszről a paprika. A fészer mennyezetén felhőnyi fokhagy­ma ezüstlik. Hatalmas zsákok­ban majoránna illatozik, szerző­dött növény, a Herbáriához viszik. Szőlő, gyümölcsfák, még a kocsibejáró kockakövei között sem hagyták kihasználatlanul a földet: dércsipte piros eperbok­rok nőnek ott. Az ólakban seregnyi állat: sertések, tyúkok, kacsák, nyulak. önetető edé­nyek körül járnak. Ezen a portán semmi sem megy veszen­dőbe, még az elhullajtott tollat is összegyűjtik. És minden szeglet­ből sugárzik a rend, a gondos munka. Ez igen! Itt a gazda jól érti a dolgát! — Ó, a papa csak segít a mamának! Mi mindnyájan csak segítünk neki. Amit itt lát, meg amit még nem lát, az mind az anyám, született Jelencsity Má­ria dolga. De úgy iija inkább: Marica, a sokácok igy becézik a Máriát. — S a maga neve? — Én Margit vagyok, az ott a féljem, Sztranyocki Imre, s a kisfiam Imi. — És az idős házaspár? — Ök az anyám szülei. A szomszédos házban laknak. A gazdaságot tehát asszony kormányozza. Mintha feltámad­na a régi matriarchátus, az anyauralom őskommunista em­lékezete. Itt békesség van, az ősi demokrácia, amelynek ime ez az eredménye: Pompás porta, szi­ves, derűs, egymást tisztelő emberek. Beinvítálnak a házba. Szem­mel látható jólét béleli. Előhoza­kodom a kényes kérdéssel, hogyan viselik a férfiak az asszony-kormányzót? Nem volt mindig igy, de már régóta igy van. Megszokták. — Higgye el — mondja Marica asszony, akiben úgy feszül a tettvágy, úgy sürgeti a munka, hogy képtelen leülni — nem is győzném ezt önmagam, ezért segítenek. 1400 öl paprika, az nem tréfadolog. És aztán hol van még a többi? Kiderül, hogy itt valóban mindenki csak segít. A rendes napi munkája után. Mert az idősebbik férfi kőműves, a kalocsai Épitő-Szerelő Vállalat­nál dolgozik, a lánya ugyanott technikus, most gyermekgondo­zási szabadságon van. A fiata­labbik férfi csak hazaugrott néhány percre, a falusi tanácsnál volt valami dolga, ő az értelmi­ségi, mérnök, a Zöldségkutató Intézetben dolgozik. Az idős szülők téesz-nyugdijasok, elég munkájuk akad a saját kertjük­ben, de néha ők is kölcsönösen segítenek. — Kell is a háziasszony egy ilyen nagy családban, nagy gazdaságban... — Háziasszony? Dehogy vagyok én háziasszony! A Piros Paprika Termelőszövetkezet ré­szesművelő tagja vagyok! 161 eszmei napot kell ledolgoznom, ebből húszat odabent, a többit magam osztom be. így jó, mert nagyobb a szabadságom. Még­sem győzném, hogyha nem segitene a család. A család pedig segít Máriá­nak. Párja kivett egy szabadna­pot, hogy a szövetkezet kölcsön­­fogatával kihordja a trágyát. A vő a kisgépek konstruktőre. Hát ilyen ez a régimódinak tűnő család! Egyéni boldogságuk a munka kaijaiban nyugszik. Zárt kis világuk a nagy társadalom része; tükrözi a közös haladást otthonuk, a háztáji, az autó és a televízió, minden, ami életük rendjébe tartozik. Szorgalmas munkájuk­kal igy gazdagodik az egész ország. Felépitett, ápolt, megőr­zött családi boldogságuk által mindenki boldogabb lesz. Mert mi a boldogság? Mindenkinek más és más. Mégis mindenkinek egy és oszthatat­lan, mint a haza földje, amely megbonthatatlanul összefügg akkor is, ha városok, falvak, porták szabdalják kicsiny vilá­gokra. Lukács Angéla Uj határátkelő Miskolc — Magyarország és a Csehszlovákia közötti hét vasúti határátkelőhely közül a személy- és teherforgalmat te­kintve a harmadik helyen áll a MÁV miskolci igazgatóságának területén levő Hidasnémeti. A közelmúltban a forgalom itt átlagosan tiz százalékkal emel­kedett évente, s hasonló növeke­déssel számolnak az elkövetkező években is. A gyorsan növekvő forgalom miatt 1960-ban meg­kezdték a Miskolc—Felsőzsolca Hidasnémeti vasútvonal korsze­rűsítését. Átépítették a vágányo­kat, korszerű, integra-dominó biztosító berendezést helyeztek üzembe, most pedig elkészült az uj állomásépület, amelyben he­lyet kaptak a magyar és a csehszlovák vasúti vám- és határ­őrségi szervek irodái is. A legöregebb pesti asszony BUDAPEST - Giza néni mosolyogva fogad a XIV. kerület Tábornok utca 20. alatti II. emeleti lakásában. — Iduskám, hozzál nekem egy kis konyakot — szól Gilly Lórántnénak, az 50 év körüli tanítónőnek, aki féijével és két fiával lakik itt a néni gondviselő­­jeként. — Tudja aranyoskám, tizen­egyen voltunk testvérek, de nekem családom nem volt. A legkisebb húgommal majd negy­ven évig éltem itt együtt, de két éve már, hogy őt is kikisértem a temetőbe. Idus, a testvérem unokája, ő viseli most a gondomat. Aztán elmondja, hogyan telik egy napja. Reggel 8-kor kel, rendbeteszi a szobát, rádiót hallgat, Idussal beszélget. Pon­tosan harangszóra ebédel. Utána elmaradhatatlan a másfél óra alvás, csakúgy, mint a délutáni levegőzés a tágas erkélyen. Karácsonykor nagy vacsora volt. S ami a legfontosabb: még jó egészség és étvágy is volt hozzá. Pedig Bartha Gizellának ez volt a 108. karácsonya. MUNKÁT NYER FÉRFI VAGY NŐ Szerkesztőségi munkára keresünk magyarul^ ► és angolul jól tudó, gépírásban jártas nőt vagyi (férfit. Állandó munka. Érdeklődni lehet aá (következő címen: LIBERTY PUBLISHING CO. 1736 EAST 22ND STREET CLEVELAND, OHIO 44114 TELEFON: (216) 241-5905 ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! CÍMVÁLTOZÁS ESETÉN KÉRJÜK ÚGY AZ UJ, MINT A RÉGI CÍM FELTÜNTETÉSÉT (ZIP CODE-DAL)! I A legidősebb... nem is olyan idősek. A fólia alatt télen is tavasz van, szépen cseperedik a saláta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents