Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-27 / 5. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A HAZAMENÉSRŐL Irta; PAPP Egyik barátunkkal Kaliforniáról beszélgettünk. Kérdeztem, hogy ő is olyan földimenyországnak tartotta-e ezt a világrészt, amikor olyan sok évvel ezelőtt idekerült, mre hosszabban felelt, mint vártam. „Igen, magam is úgy véltem, hogy ez a földrész gyönyörű, de már akkor is tudtam, hogy az idevándorolt magyarok elégedettsége nem csak ezzel magyarázható. Az a csodálatos kiima, amelyet akkor még nem rontott a Smog, azóta sokat változott, már nem olyan kellemes, mint volt, aztán meg, aki nem a nyugdijából él, hanem üzletileg akar boldogulni, annak épp úgy megvoltak és vannak a gondjai, a nehézségei, mint a keleti oldalon. Ami azonban az idekerült honfitársainkat mégis elégedetté tette, az vágyaik elérése volt. \zok a nehezen dolgozó magyarok azért küzdöttek, Tiert remélték, hogy előbb-utóbb visszamehetnek az íhazába. Időközben, mikor a hazamenetel lehetetenné vált, feltűnt előttük egy álomvilág: Kalifornia. Rengetegen jöttek ide és ha csalódtak is itt-ott, mégis dérték vágyaik netovább-ját, mert innen már csak a engerbe lehetne menni... Igaz, a milliomosok számára volt és van lehetőség uj világrészek megismerésére, de az egyszerű, dolgozó magyarnak dég volt, ha ott élhet, ahol mindig virít a muskátli és a láz előtti, vagy mögötti kiskertben az óriási télen is nyáron is virító oleander bokrok mellett elábrándozhat az ifjúságról.” Igen, igy volt, miközben múltak az évek és nagysokára megvalósult az álom; haza lehet menni! Mennek hát csoportosan is, külön is, többnyire azzal a szándékkal, hogy otthon maradnak. Valóságos modem népvándorlás ez, de aztán csak jönnek vissza, mert aki életének egyrészét Amerikában töltötte, már manapság nem találja helyét a hazában...a honvágy még él benne, keresi az eltűnt fiatalságot...tehát megint csak hazamegy, próbálkozik...az ilyenek aztán az ó és uj haza közben úgy lebegnek az űrben, mint Mohamed koporsója, ég és föld között ámde ha meglehet érteni, hogy sok „amerikás magyar” bizonyos idő után visszajön ide, hogyne lehetne megérteni azokat, akik csak a „világégés” idején menekültek ide és most szeretnének visszamenni. Természetes az, hogy ha valaki élete egy részét bizonyos formák között élte le, nehezen tud beilleszkedni változott körülmények közé. így van ez még akkor is, ha az újvilág több szabadságot és talán jobb életlhetőséget nyújt is. Az ember vágyik a rokonok, barátok, de még a megszokott utcák, helyek után is. A honvágy súlyos betegség, gyógyítani nem lehet, vitatni szükségtelen. A szivünk hazahuz, de ottmaradni nem könnyű... Aki már itt is családi körben élhet és beszéli a nyelvet, az kevesebbet is szenved a honvágy gyötrelmeitől. A hazamenés és otthon maradás problémája leginkább azokat a menekülteket foglalkoztatja, akik ideiglenesen jöttek az Egyesült Államokba. Nézzük például a művészek helyzetét: író, vagy színész, még ha biija is a nyelvi nehézségeket, ha beszél is angolul, nehezen tud beilleszkedni, megélni egy olyan világban, ahol nem ismerik a nevét... Ezzel kapcsolatban el kell mesélnem egy régi kis históriát, amely most a témával kapcsolatosan kikivánkozik belőlem: VARGA ÉVA Pár évvel ezelőtt, itt Hollywoodban jelen voltam egy előadáson, amelyet jótékony célra rendeztek és orrevaló tekintettel fellépett a közismert iró, Békessy Imre is. Nagy várakozással néztünk előadása elé, a „régi Budapesten sokszor hallottuk őt társadalmi problémákról, közügyekről beszélni. így nem volt meglepetés számunkra, hogy a „Wilsher Ebei” helyisége zsúfolt volt. A színpadon megjelent az úgynevezett Konferanszié. Lelkes szavakkal mutatta be a közönségnek Békessyt. Miután elmondott róla, múltjáról és óhazai sikereiről minden szépet és jót, az iró megjelent a pódiumon és ha jól emlékszem, mondanivalóját, előadását igy kezdte a közönség előtt: „Nagy dolog az, tisztelt hallgatóság, hogy engem, aki alapjában véve szinte idegen vagyok itt, ilyen szépen beajánlott a konferanszié, mégsem tudok egész szivemből örülni annak a sok jónak, amiket ez az ur elmondott rólam. Ugyanis e-téren már szomorú tapasztalatot szereztem Amerikában. Első előadásomat New Yorkban tartottam és ott is ilyen szépen beajánlott és hasonlóképpen ismertette személyemet az ottani konferanszié. Mikor már minden jót elmondott rólam, akkor a közönség elé vezetett engem és rám mutatva igy szólt: „Most pedig bemutatom önöknek Békássy Istvánt...” Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Elég, hogy kitűnt, hogy az illető, aki az egekig magasztalt, még a nevemet sem tudta...” Az én véleményem akkor is az volt és ma is az, hogy az ilyen tragikomikus esethez igenis kell kommentár! Kezdem ott, hogy ha egy értékes magyar embert összetévesztenek egy másik kitűnő magyarral, az nem lehetne bántó, de egészen más elbírálás alá esik a dolog, ha művészről, vagy Íróról van szó. Békessy Imre annakidején egy nagy bécsi lapnak, a „Die Stunde” című újságnak a szerkesztője volt. megvolt a közönsége, olvasói ismerték, értékelték. Ez a múlthoz tartozik..., viszont Békássy István, aki ma is közöttünk él, az itteni művészkollónia elismert tagja. Egy a kevesek közül, akinek itt is megvan a közönsége. Művészetének értékét az amerikai filmgyártás nagyjai is elismerték. Ámde bármilyen értékes ember is ő, a művészember mégis azt szeretné, ha őt nem tévesztenék össze senkivel...a színész és az iró igazi élete ott van, ahol ismerik őt és a nevét is... AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... BEVÁLTJA-E ÍGÉRETEIT CARTER? Jimmy Carter megválasztott elnök, kétéves kampánya során rengeteg Ígéretet tett beszédeiben és nyilatkozataiban. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. A munkanélküliségnek legalább egy százalékos csökentése az első esztendőben. 2. A gazdasági fejlődés megyorsitása, évi hat százalékkal. 3. Nagyobb adóteher helyezése a gazdagokra és a közép jövedelműek adójának enyhitése. 4. Alacsonyan tartani az árakat a kamatlábak csökkentésével. 5. 1890-ig egyensúlyba hozni a bevételt és a kiadást. 6. Élesen csökkenteni a szövetségi ügynökségek létszámát. 7. Országos egészségi biztosítási program létrehozása. 8. Meggyőzni a Szovjetuniót a nukleáris fegyverkorlátozás szükségességéről és útját állni a nukleáris fegyverek terjedésének. 9. Csökkenteni a Pentagon szükségtelen költségvetését néhány billió dollárral. 10. Tárgyalni az arabokkal és izraeliekkel a közel-keleti tartós béke érdekében. 11. Négy-ötéves időszak alatt visszavonni Dél-Koreából a szárazföldi amerikai csapatokat. 12. Egységes segélyprogram létrehozása és a munkaképesek serkentése a munkavállalásra. 13. Szigorúan megbüntetni a bűnözőket és korlátozni a kézifegyverek használatát. 14. Harminc napra elegendő olajkészlet biztosítása nemzetközi konfliktus esetére. 15. A vietnami háborús szökevényeknek amnesztiát adni. 16. Az alacsony jövedelmű családok támogatása lakásépítésben. 17. A közlekedési és szállítási hálózat javítása. 18. Szövetségi támogatás növelése az iskolák részére. 19. Egyenlő jogokat biztosítani a kisebbségi csoportoknak a választásokban való részvétel érdekéiben. 20. Eltörölni a férfiak és nők közötti megkülönböztetéseket és egyenlő munkáért egyenlő bért adni mindenkinek. 21. Támogatni a farmereket abban, hogy termelési költségeik megtérüljenek. Kowáts ezredes... (Folytatás a 8. oldalról) Mire estefelé újra vacsorára terítettek a hercegi palotában, a harc sorsa eldőlt: a dúsan megtérített asztalnál már a hires Seydlitz tábornok ült az asztalfőn, 20-25 tábornokával és törzstisztjével együtt. Kowáts Mihály azonban nem volt köztük, súlyos sebével ágyba került. A magyar hős azelőtt már legalább kétszer megsebesült a folyton megújuló harcokban. Ezt a két sebet egyetlen harcban, a prágai csatában kapta 1757 május 6-án, de ezek a sebesülései valószínűleg nem voltak súlyosak. A bravúros győzelem magának a porosz királynak, Nagy Frigyesnek tetszését is ugyancsak megnyerte, olyannyira, hogy a győztes lovasság minden törzstisztjének a magas -„Pour le Mérite” katonai rend lovagságát adományozta. Természetesen Kowáts Mihály is a kitüntetettek között volt. Meg kell említenünk, hogy Kowáts ezrede, az első számú huszárezred majdnem felerészben magyar fiukból állt, egész csomó magyar tiszttel. Érdekes, hogy vagy jó száz esztendő múlva, az Egyesült Államokban történt egy hasonlóan ragyogó sikerű lovastámadás Missouri állam Springfield városa mellett, amikor egy alig 180 főből álló északi lovascsapat, Zágonyi Károly őrnagy parancsnokkal az élén és bíró M^jthényi Tivadarral az oldala mellett, kikergetett a városból egy kétezer főből álló déli sereget, mindjárt a polgárháború első szakaszában, (1861) amikor egy ilyen aránylag kis fontosságú esemény is felvillanyzóan hatott az északiak meglehetősen gyengén álló ügyére. Kowáts Mihály gothai szereplését senki sem ünnepelte meg, de Zágonyi legalább annyit megkapott, hogy három amerikai költő irt magasztaló verset róla és hőstettéről. Zágonyi az egyetlen magyar katona, aki az angolszász világban ilyen megtiszteltetésben részesült.
